Artúr filmélményei

A hattyú halála (1917)

2023. június 16. 00:05 - Liberális Artúr

Rendezte: Jevgenyij Bauer
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Vera Karalli, Alekszandr Herumivov, Vitold Polenszkij
Megjelenés: 1917, Oroszország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://centuryfilmproject.org/2017/12/10/the-dying-swan-1917/
Mikor látható: -

Cselekmény: A néma Gizella (Vera Karalli) egy nap belebotlik az ügyvéd Viktorba (Vitold Polenszkij), akit nem zavarja egyáltalán a lány némasága,hiszen arca is bőven tükrözi gondolatait. Természetesen egymásba szeretnek, ám a szédelgő férfi megcsalja a nőt, aki ezért elköltözik a környékről. Mivel a tánc a szenvedélye, balerinának áll. Eközben Valerij, a festő megszállottan próbálja megragadni képén a halál lényegét...

Téma: Szerintem ki lehet találni nagyjából, hogy mi fog történni, Bauernek nem ez az első filmje a halál bűvöletében: ha van egy halál megszállottja, ott egy tragikus haláleset lesz. Gizella pedig már lélekben halott, miután szerelme összetörte a szívét. A történet valószínűleg olyasmit akarna üzenni, hogy a lélek halála ugyanolyan, mint a test halála.

Tartalom: Három szakaszra osztanám a történetet, amiből az első kettő eléggé eltérő hangulatú és cselekményű szál, mintha két külön sztori lenne, de a harmadikra összeállnak. Az első részben Gizella hétköznapi szerelmi történetét látjuk, ahol elcsábul, majd megcsalják, mire persze összetör a szíve. A második rész az érdekesebb, amikor színt váltunk, a megtört szívű Gizella tökéletes átéléssel adja elő A hattyú halála c. balettot, miközben az elborult Valerij benne látja meg a halál lényegét, amit megfestene. A két férfi ellenpontja egymásnak, Viktor az élettel teli, Valerij a halált kutató. A harmadik részre összefutnak a szálak, az egyiknek győznie kell a másik felett... Nem látok ennél többet bele, de javítsatok ki, ha átsiklottam valami felett.

Forma: Sajnos Bauer stílusából itt sokkal kevesebbet láttam, mint a korábbi filmjeiben, amikért annak idején megszerettem. Kevésbé látványos, ahol a mélységekkel foglalkozik, sőt, itt talán már inkább a frontális elrendezés a hangsúlyosabb (ennek kiváló példája 12:40-nél a csalfa pár és Gizella elhelyezése). Az árnyék-fény is nagyobb szerepet kap, emlékeim szerint legalábbis korábban ezen nem volt különösebb hangsúly, de most határozottan észrevehető volt a szándék, hogy kevesebb fényt kapjanak a sötétebb alakok és történések. A csúcspont nyilván a címadó tánc maga, amit olyan folyékonyan táncol el Gizella, hogy meg tudtam lepődni még ennyi film után is. A színészi játékot hagyjuk, ez még nem az a korszak, ahol ki lehet tűnni vele (bár Valerij inkább nevetségesen túlzó volt).

Élmény: Két téren is problémám van: először is a történet megragad a korabeli divatponyva szintjén, nem érzem benne a mélységet, és így a közel egyórás játékidő feleslegesen hosszú. A másik formai, itt sem láttam meg azokat a stílusjegyeket, amelyek miatt megszerettem a rendezőt korábban. Egyszerűen fogalmazva: Bauer korábbi filmjei jobban tetszettek.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Vera Karalli és Vitold Polonszkij (Posle smerti)
  • A hattyú a francia Camille Saint-Saens 1886-os szvitjének egyik legismertebb tétele, ezt dolgozta fel táncos formában Anna Pavlova 1905-ben és vált legnagyobb sikerévé. Pavlova egyébként beteges típus volt, szóval a filmünk valamelyest őt jeleníti meg.
  • Nem csak ez hatott erősen a filmre; az 1916-os The Dumb Girl of Portici egy néma lányról szólt, aminek címszerepét Pavlova játszotta.

Országinfó

  • Földrajz: Oroszország Kelet-Európában van (meg elfoglalja Ázsia teljes északi felét), a világ legnagyobbjaként majd' kétszázszor nagyobb Magyarországnál, itt található Európa legmagasabb és legmélyebb pontja egyaránt, a legnagyobb európai tó; éghajlata többnyire kontinentális.
  • Társadalom: Közel 150 millióan lakják, a lakosság háromnegyed orosz; fele keresztény, közel fele ateista; többségük román és keresztény; diktatúra, gazdasága fejlett, ám a társadalmi különbségek közepesen magasak.
  • Történelem: Már csak kiterjedése miatt is évmilliók óta lakott a terület, negyvenezer éve már élt itt modern ember, de a délnyugati részeken alakulhattak ki az indoeurópai népek (és később a magyarság is). Az indoeurópai szlávok a mai Fehéroroszország-Lengyelország-Ukrajna közös részein alakulhattak ki valamikor az i. e. második évezred során, a keleti szlávok az i. sz. első évezred második felében elkülönültek a többiektől. Az őseiknek mégsem őket, hanem 8-9. században, északról érkező, germán telepes ruszokat tekintjük, akik Oleg vezetésével meghódítva a régiót megalapították 879-ben a Kijevi Rusz fejedelemséget. Különböző fejedelemségek, köztük a moszkvai, vált hol dominánssá, hol gyengébbé, míg a 13. században a mongolok feldúlták Kijevet és vazallusukká tették a többi fejedelemséget is. A mongolok alól fokozatosan küzdötték ki magukat, végül ez a 15. század végére sikerült teljesen. 1547-re IV. Iván központosította a hatalmat és ezzel létrejött Oroszország, amely a 17-18. század során elfoglalta egész Észak-Ázsiát. a 19-20. század során több jelentős felkelés tört ki, végül az 1917-es döntötte meg az uralkodót, amely egy polgárháború és sokmillió halott után kommunista győzelmet hozott, de a vezetés továbbra is egyszemélyi és autoriter maradt. Az erőltetett iparosítás és a második világháború újabb több tízmillió halált hozott, de ezzel az orosz vezetésű Szovjetunió szuperhatalommá vált, vetélkedésük az Egyesült Államokkal határozta meg a huszadik század második felét. A gazdasági nehézségek ideiglenes liberalizációt hoztak és a Szovjetunió összeomlott, de rövid időn belül újra autoriter vezetés vette át a hatalmat Oroszországban.
  • Film: Oroszországba is a Lumiere-ek vitték el a filmet 1896-ban, az első film II. Miklós megkoronázása lett. Az alacsony kereslet miatt nem alakult ki komolyabb filmipar, de már láthattunk a blogon is nívós filmeket a Szovjetunió előtti korszakból. A kommunisták hittek a film erejében és az egyik legfontosabb teendőjüknek tekintetté,k így alapították meg a világ első filmes iskoláját. Bár alapvetően propagandaeszköz volt a film, mivel magas elméleti szinten foglalkoztak vele, formailag magas esztétikumi szintre jutottak - ezt azonban korlátozták, mivel a formalizmust a szocializmus eszméjével szembenállónak ítélték meg. A sztálinizmus után a filmesek nagyobb teret kaptak, így emelkedhetett ki egy művészibb réteg. A Szovjetunió összeomlásával a filmipar is összeomlott, ugyanakkor végre szabad kezet kaphattak a filmesek, legalábbis a 2010-es évekig, amikor újra szigorodni kezdett az állami cenzúra. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4518144248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása