Cselekmény: Sissako, a rendező 16 évvel ezelőtt együtt tanult az angolai Baribangával a szovjet Rosztovban. Elhatározza, hogy felkeresi, a címe azonban nincs meg, csak egy régi fotó. A polgárháborús Angolába utazik és érdeklődni kezd különféle embereknél: kocsmai vendégnél, idős szabónál, gyerekkkoldusnál, taxisofőrnél, de senki sem ismeri fel...

Téma: A dokumentumfilm a polgárháborús Angolából mutat életképeket; szereplőink kiábrándultak, de nem letörtek, és a végkicsengése pozitív, mert többen maradtak vagy visszamentek az országba a nehézségek ellenére.

Tartalom: A kerettörténettel indítunk: a rendező apja örül, hogy fia nem maradt Európában és hazajött, ugyanakkor értetlenkedve fogadja, hogy tartalékait felélve veszélyes utazásra indul felkeresni angolai barátját, akivel együtt tanult egykor a Szovjetunióban. A rendező hitvallásával kontráz: ő kalandor, ezért a kalandot keresi. Innentől kezdve interjúkat láthatunk a keresés ürügyén olyanokkal, akik valamilyen szinten a függetlenségi háború (ld. Sambizanga) vagy a polgárháború áldozatai, ennek ellenére maradtak vagy legalábbis túléltek. Egy értelmiségi nő próbál kontinesnyi méretű párhuzamot vonni Afrika és Angola története közt, de a legfontosabb szereplő talán mégis a háborús sokkban szenvedő nő, aki pszichés okokból nem hajlandó lábra állni, míg meg nem szólal a zene. Bár mindenkinek rosszabb lett, mindenki pozitív és a befejezés is reményteli, legalább annyiban, hogy van még jövője az országnak.

Forma: Tipikusan interjús jellegű dokumentumfilm, azaz a szereplők a kamerába beszélnek, némi pluszt csak a vágóképek jelentenek, na meg maguk a karaketerek érdekes arcai. Többet erről nem tudok mondani és amúgy is késő van és álmos vagyok :D

Élmény: Egyetlen problémám, hogy a film elvileg másfél órás, de én csak egy egyórás változatot találtam, így nemm tudom, miből maradhattam ki. Jó volt nézni a pozitív életszemléletű embereket, de túl kevésnek érzem tartalmilag ahhoz, hogy egyórás legyen a játékidő.

Érdekességek:

• A Sambizanga során már említettem, de álljon itt mégegyszer arra való tekintettel, hogy a film 1998-as: miután 1975-ben sikerült elszakadni Portugáliától, Angola függetlenségi mozgalmai egymásnak estek és 2002-ig húzódott a konfliktus.
• Ezeket a szembenálló függetlenségi mozgalmakat természetesen a hidegháborús korra való tekintettel részben az Egyesült Államok, részben a Szovjetunió támogatta, így kerülhetett Sissako és barátja közös rosztovi iskolába.