Cselekmény, téma, tartalom: Egy írógépet láthatunk, amelyen két egykori férfi szerető chatszerűen beszélget és tíz év után újra megbeszélnek egy randit. Csak az utolsó két percben hagyjuk ott az írógépet és ülünk be egy autóba, majd egy tíz évvel korábbi, ezredfordulós házivideót láthatunk. A látottak egy volt, nosztalgikus szerelem feléledésének érzését próbálta visszaadni annak minden árnyalatával. Erre rakódott rá a formai jelentésréteg, ami szintén a múlt és a jelen viszonyát erősítette. (Egyesek szerint tágabban értelmezve libanoni politikai kérdések is megjelennek benne, de csak azt, hogy Libanonban játszódik, de angol nyelven, még nem érzem elégséges kapaszkodónak ehhez.) A chat során fokozatosan tárul fel előttünk, hogy a gépelőnek ez a kapcsolat érzelmileg fontosabb volt, míg a másiknak inkább csak testi, illetve az is csak egyetlen szóból derül ki, hogy két férfi beszélget. Fontos motívum a zöld sugár, ami eredetileg egy Verne regényben jelenti a napnyugtakor előforduló jelenséget, ami állítólag szerencsét, szerelmet hoz az észlelőinek, de a rendező kifejezetten utal a hasoncímű Rohmer-filmre is, amit viszont nem mertem elolvasni, mert a közeljövőben be van kalkulálva és nem akarom magamnak lelőni előre a poént.

Forma: A film formai alapkoncepciója könnyen felismerhető: főhősünk egy írógépen chatel gépelve, míg partnere azonnal válaszol úgy, hogy nincs is jelen, tehát a múlt és jelen egymásra rétegződését figyelhetjük meg. Nyilvánvalóan emiatt a gépelő férfi az, aki a múltban ragadt érzelmileg, benne a kapcsolatban, míg partnere könnyedebb, "instant". A szereplőket direkt nem látjuk, nem halljuk, csak az érzelmeket akarta átadni a rendező. A háttérzaj árulja el, hogy arab környezetben vagyunk, ugyanakkor szereplőink angolul kommunikálnak, ami a környezettel való disszonanciára utalhat vagy arra, hogy tíz évvel ezelőtthöz képest mennyivel erősödött az angolszász befolyás (és ebből ugye már következhet a fent említett politikai vonal). Az írógép után autóba ülünk alagutakon át visszautazni a múltba, majd egy 1999-es házivideóval zárunk a naplementében várva a zöld sugárra, nosztalgikusan felidézve egy másik kort.

Élmény: Nem véletlenül ennyire szabadon értelmezhető, a rendező nem akar túlságosan konkrét lenni, részben mert érzelmeket akar átadni és nem gondolatokat, részben mert a videó egy kiállításra készült egy nagyobb projekt részeként, és egy ilyen rövid film esetében hatásosabb, elgondolkodtatóbb lehet egy többféleképpen átélhető darab. Még így is hosszúnak éreztem azonban a tíz percet, 8 percig bámulni egy lassú írógépet nem túl izgalmas.

Érdekességek:

• A film az egyesült arab emírségekbéli Sardzsai Művészeti Múzeum tizedik biennáléjára készült, amely alapkoncepciója az "árulás, szükség, lázadás, vonzódás, romlás, odaadás, közzététel, fordítás" kulcsszavak voltak.
• A zöld sugár létező jelenség, a napfény megtörése okozza, csak ritkán fordul elő.