Cselekmény: 1944. Kata (Bánsági Ildikó) hazafelé tart, amikor váratlanul egy titokzatos férfi eltéríti: azt állítja, hogy házkutatás van férje kommunista tevékenysége miatt és jobb ha nem megy haza többet. Gyorsan új személyazonosságot ad neki papírokkal, így Kata mostantól Bíró Jánosnéba, az erdélyi menekültbe vedlik át és a külvárosba küldik "férjéhez". Mármint nem az igazihoz, hanem egy kamu Bíró Jánoshoz, akit szintén hasonló okokból bújtatnak.  A ház tulajai is azt hiszik, hogy ők valóban egy erdélyi meneültpár. Kata nehezen viseli, hogy nem tud semmit családjáról, de János is már paranoiddá vált teljesen, nem mer hangosan beszélni, nem mer elárulni semmiylen részletet magáról, nem bízik Katában sem...

Téma: A cím adja magát, a bizalomról, illetve bizalmatlanságról van szó társadalmi és az egyén szintjén. Bár azt írják, hogy ez volt Szabó első filmje, miután a klasszikusabb narratíva felé fordult, az alaptéma valójában ugyanaz: az egyén a rendszer és korának fogságában.

Tartalom: Elsősorban Kata nézőpontján keresztül látjuk a történteket, de rögtön az új személyazonosságával indítunk, róla nem tudunk meg semmit sokáig. Csak később derül ki, hogy férje előtte is titkolta baloldali kapcsolatait, illetve hogy vágyott arra, hogy férje mellett is legyen egy bizalmasa. Ugyanez hatványozottan igaz Jánosra, aki régi traumája miatt túlontúl óvatos, mindenkit ellenségként kezel, mindent gyanúsnak tart, még a nézőknek is hazudik. Aztán ahogy egy rossz romantikus filmben, összemelegednek főhőseink, ám nem bizalmi, hanem kétségbeesett alapon, ami különösen Jánosra igaz, mert már érzi, hogy elveszti emberségét, élete értelmét, ha nincs egy minimális bizalmi alap. Katánál ez fordított: ő nem bízni akar, hanem hogy benne bízzanak. A társadalmi szint csak mellékesen jelenik meg pl. az üldözött zsidó nő alakjában vagy a feljelentgetésekként - ez nyilván nemcsak 1944-re, hanem a kommunista diktatúrára is vonatkozik. Sokat lehetne még filozofálgatni a bizalomról, mint társadalmi és személyes kapocsról, ebből a szempontból jó a történet, mert képes elgondolkodtatni.

Forma: Ahogy írtam, ez már Szabó második korszaka, amikor az újhullám helyett a klasszikusabb formák felé fordult, és ezt sajnálom, mert bergmanosan karakterközpontú akart lenni ahelyett, hogy vizuálisan izgalmasabb maradt volna. Csakhogy egyrészt a színészeket nem éreztem annyira tökéletesnek, másrészt a legfőbb vizuális elem a hidegen nyomasztó, kékes árnyalat volt, ami önmagában másfél órán át nem olyan izgalmas. Pozitívum volt az árnyékolás, ami helyenként noirosra sikerült, de Szabó szerint Rembrandtot akarták megidézni azzal, hogy igyekeztek csak egy-egy fényforrást alkalmazni.

Élmény: Szabó sajnos abba az irányba indult, amit kevésbé kedvelek, vizuálisan egyhangú volt számomra, a történet mögötti gondolat pedig hiába volt érdekes, elnyújtott lett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Bánsági Ildikó (Szindbád)
  • Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra)
  • Dunai Tamás (Angi Vera)
  • Halász Judit (Apa, Szerelmesfilm)
• Színészdinasztiák: Bánsági Ildikó férje Gáspár Sándor; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva;
• Andorai Péter idén hunyt el 71 évesen.