Cselekmény: A fokvárosi Sea Point egy óceánparti külváros, pontosabban egy sétány medencével, ahol korábban csak fehérek tartózkodhattak. A strandok azóta fogadnak már feketéket is. A környék életképeiből láthatunk idős fehér asszonyokat az idősek otthonában, zsidó ünneplőket, fekete fürdőzőket és hajléktalanokat, a vízről filozofáló úszómestert...

Téma: A sétány a filmben jelképe az apartheid utáni Dél-Afrikának, ahol valamennyi társadalmi csoport felvonulhat, de ez azt is jelenti, hogy minden rossz is megjelenik. A végkicsengés talán hit a szebb jövőben, de nem túl magabiztosan.

Tartalom: Az öt mottóra osztott szerkezet összefüggéstelen életképekből áll, és vezetés nélkül elég soká tart, mire kezd világossá válni, hova is akar kilyukadni a dokumentumfilm. Ugyanis mindeféle bőrszínű, korú, nemű és társadalmi osztályú karaktert láthatunk, akik mind eljárnak a sétányra. Először azt hittem, ezek ellenpontok, és valamennyire azok is, de nem erről van szó, hanem hogy mindenki kimehet erre a strandra. Dél-afrikai filmként persze a fő téma az apartheid, aminek törvényileg ugyan vége, a gyakorlatban azonban még mindig megvan az elkülönülés, sőt, több idősebb fehér asszony úgy érzi, már megfordult a helyzet, de a feketék is elpanaszolják, hogy még mindig megvannak a hozzájuk kapcsolt előítéletek. Ha van fő karakter, az a munkanélküliként alkoholistává és hajléktalanná vált fekete. Először a film mintha kinevetné a láthatóan őrült férfit, aztán kiderül, hogy csak részeg volt és meglehetősen bölcs meglátásai vannak, akárcsak az úszómesternek, aki szerint majd csak a jövő nemzedékei tudják magukat túltenni a lelki apartheidnak. Végül egy keresztény istentiszteletbe torkollik a történet, ahol közösen imádkoznak vele a tehetős fehérek, jelezve, hogy valójában mindenki testvér. (Illetve ott van még a tüntetés a partszakasz beépítése ellen, amin szintén vegyesen vesznek részt az emberek, hogy megakadályozzák e szabad terület kisajátítását.)

Forma: Hmm... ez is vegyesfelvágott. Nem a narrálós típusú dokumentumfilm, hanem inkább a beszéltetős fajta, de abból sincs olyan sok, a legtöbbször egyszerűen csak életképeket, élethelyzeteket, gondolatrészleteket kapunk, ami alapján idővel összeáll a kép. Vannak archív felvételek, biztonsági kameraképek, fényképek, esztétikusabb jelenetek (a víz alatt szerelmeskedő pár), éles utcai felvételek és egy részük tuti megjátszott. A zene a hnagulatot festi alá, többynire kellemesen meleg. De nem simul bele teljesen a filmbe, hanem elég hangosan mellette van, tehát szerencsére ez aza típus, ahol egyenrangú lehetne a képekkel, csak sajnos nem az, túl egyszerű és hatásvadász.

Élmény: Hát nem tudom, egyfelől pozitívum, hogy nem akarja a szánkba rágni, mit gondoljunk és teret ad minden véleménynek, másfelől igenis volt szándéka és jobban kiemelve és szorosabban vezetve azt hatásosabb lehetett volna. Megjelenésében szintén túl egyenetlennek éreztem, hiányzott az egységes képi világ.

Érdekességek:

• A Sea Point tehát Fokváros egyik üdülő, gazdag városrésze, amely az apatrheid végégig csak a gazdag fehéreknek volt fenntartva. Ennek várható következménye volt, hogy a tilalom feloldása után ellepték a bűnözők, amit a filmben is szereplő JP Smith kemény fellépése tudott csak visszaszorítani. Most kb. 13 ezren lakják, többnyire fehérek