Cselekmény: A viszonylag tehetős Cloete-házaspár gondolt egyet és kényelmes életüket hátrahagyva árvaházat alapítottak vidéken, ahová főleg bántalmazott gyerekek kerülnek vagy olyanok, akiknek a szüleik meghaltak AIDS-ben. A dokumentumfim az ő mindennapjaikat mutatja be.

Téma: Hát az nincs neki. Pedig felveti a párhuzamot az árván maradt elefántokkal, de kiaknázatlanul hagyja. Alapvetően a Cloete-család pozitív hozzállása van a középpontban, de ebből is csak a mindennapos harcaikat látjuk és nem igazán kapjuk meg a nagyobb képet. Végül a semmiből feltűnve adakozásra kér minket.

Tartalom: A fent említett elefántos párhuzammal indítunk, de ez csak két rövid jelenetet jelent: a lelőtt felnőtt elefántok árva elefántgyerekeket hagynak maguk után, amelyek szülői útmutatás híján elég deviáns módon viselkednek. Ezen elv alapján hagyja hátra jómódú életét a Cloete-család (elsősorban Marion, a feleség), hogy a HIV miatt bajba került gyerekeknek nyújtson menedéket, ételt, gyógykezelést, oktatást és legfőképpen lelki erőt. Több gyerek történetén keresztül mutatják be, hogyan jutottak el az árvaságig és milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Sajnos ez elég rendszertelennek tűnik, illetve a helyzethez képest minden nagyon meseszépnek tűnik a rossz dolgok ellenére (erről majd később), és az én romlott lelkem az ilyet nem veszi be. Részben igazam is lett, mert a rendező egy interjúban elmondta, hogy szándékosan ezekre hegyezte ki a filmet, hogy az amerikaiak is meg tudják nézni. A központi alakunk tehát Marion, aki katonásan és "könyörtelenül" igyekszik megoldani minden problémát és közben igyekszik lelket önteni a gyerekekbe, hogy szembe tudjanak nézni a halállal.

Forma: Unalmas dokumentumfilmes különösebb esztétikai igény nélkül, vannak interjúk, de többnyire Marion mindennapját követjük, aki jól működik a kamera előtt, de több anya láthatóan feszélyezett. A viszonylag pozitív hangulathoz pozitív, vidám dalok társulnak. Eddig páratlan élmény volt, hogy a film végén egy konkrrét reklám következett, hogy támogassuk őket.

Élmény: Lehetett volna nyomorpornó is, hiszen a halál mindennapos dolog náluk. A mosolygó gyerekfejek persze gondolom elég jutalom, de csodálatra méltó, hogy képesek viszonylag épek maradni, miközben két vidám jelenet között kisgyerekek mesélnek arról, hogyan erőszakolták meg őket (részben pénzért árusították ki őket, részben mert egy babona szerint kigyógyít a HIV-ből, ah szűzzel fekszik le az ember) vagy épp Marion beszéli el más gyerekek haláltusáit. Szóval aranyos "mese", de a kelleténél talán túlságosan finomkodóbb volt.

Érdekességek:

• Boikarabelot 1990-ben alapította a házaspár, jelenleg mintegy ezer gyermekre vigyáznak.
• A 60 milliós Dél-Afrikát sújtja a járvány a leginkább a világon, mintegy 7 millió fertőzött van és évi 100 ezer ember hal bele. Bár innen hajlamosak vagyunk alábecsülni, sok országban a vezető halálokok közé tartozik.
• A teljes film legálisan elérhető: