Cselekmény: Adott egy nagy baráti társaság, köztük a mindenhonnan elkéső Charles-szal (Hugh Grant), aki most épp egyik barátja esküvőjén lenne tanú. Némi kalamajka után minden rendben végződik, sőt, Charles azonnal felfigyel egy külföldi vendégre, Carrie-re (Andie MacDowell) és az éjszakát együtt töltik. Három hónappal később egy újabb baráti esküvőn futnak össze, és Charles ezúttal akár szintet is lépne a "kapcsolatban", Carrie azonban már menyasszony...

Téma: Erőltessünk bele egyet? Mondjuk, hogy arra akar rámutatni, hogy a házasság szerelem nélkül mit sem ér, avagy még általánosabbra véve a hagyományos formaságokat "támadja" a valódi értékek ellenében.

Tartalom: Alapvetően egy szkeccssorozatot látunk, aminek összekötője a Carrie és Charles közötti szerelem alakulása. Az ötlet több tucat esküvő és lagzi megéléséből adódott, így a történet egyik fő erényének épp ezt a korképet tartják a korabeli esküvőkről. Nem meglepő módon a szerkezetet öt részre oszthatjuk, az első esküvőnél megismerkednek hőszerelmeseink, az utolsóra összejönnek, bla bla. Erről sehol sem olvastam, de nyilván a Powell - Pressburger páros hagyományait viszik tovább azzal, hogy amerikai és brit vegyespáros között szövődik a szerelem. Tehát esküvőről-esküvőre (és egy temetésre) járunk a forgatókönyv szempontjából kényelmesen ugyanazzal a baráti társasággal, akik mind szerelemre vágynak, de csak a sorsszerűvel érik be. Hogy a formaságoknak mennyire nincs szerepe, az mutatja, hogy valami rendre félresikerül, de emellett van még koedukált albérlet, lelkiismeretfurdalás nélküli megcsalás, meleg pár. A lényeg azonban mégse ezen van; a történet tökéletes előképe az Igazából szerelemnek, olyan sok mellékkarakterrel és mellékszállal dolgozik. Ettől lesz változatos és pörgős, megunhatatlan, amire szükség is van, mert azért van benne jó néhány bugyutaság. Az előzőekből adódóan a karakterek felszínesek maradnak. A humorát főleg a helyzetkomikum adja és a csípős megjegyzések.

Forma: Erről túl sokat nem lehet elmondani, mégiscsak egy romkomról van szó. Az esküvői (és temetői) helyszínek révén bejárjuk az Egyesült Királyságot, kapunk a kilencvenes évek divatjáról egy horrorisztikus emlékeztetőt. Nagy szerepet tulajdonítanak a film készítői is Hugh Grantnek, aki nélkül szerintük nem működött volna a karakter és a film poénjai. Pedig Grant már majdnem visszavonult sikertelensége miatt, így viszont műfajteremtő sztár lett. Engem személy szerint a legkevésbé sem győzött meg, hogy miért vetné rá magát egy Carrie, de majd a női olvasóim kiigazítanak. Érdekesség, hogy a Love Is All Around (feldolgozás) ennek a filmnek a kedvéért készült és óriási sláger lett. Így egy fokkal mindjárt jobb poén az Igazából szerelem nyitánya.

Élmény: El tudom képzelni, hogy ez 1994-ben sokkal szórakoztatóbb volt, de én most nem voltam hozzá hangulatban és már-már fel tudott háborítani a bugyuta romantika. Igen, tudom, öreg vagyok, de kevés aljasabb dolgot tudok elképzelni, mint egy esküvőt félbeszakítani, bármennyire is romantikusnak tűnik egy kamasznak. A humorát is inkább erőltetettnek éreztem. Egynek jó, nyilván történelmi jelentősége van neki, szóval egyszer illik látni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Hugh Grant (Igazából szerelem)
  • Andie MacDowell (Idétlen időkig)
  • James Fleet (Mr. Turner)
  • Simon Callow (Amadeus)
  • Rowan Atkinson (Az oroszlánkirály, Igazából szerelem)
  • Sophie Thompson (Harry Potter)
  • Rupert Vansittart (Rettenthetetlen)
• Charlotte Coleman 2001-ben, 33 évesen asztmás rohamban hunyt el.
• 2019-ben készült belőle egy nem túl sikeres tv-sorozat, illetve egy jótékonysági akció keretei közt az Igazából szerelemhez hasonlóan egy rövid folytatás is.