Cselekmény, téma, tartalom: Egy gyilkosság tárgyalásán vagyunk, ahol két kamaszt lelőttek katonák. A védelem szerint gumilövedékkel lőttek, tehát a katonák nem lehettek a gyilkosok, a vád beidézett hangszakértője szerint azonban egy hangfelvétel azt bizonyítja, hogy a golyóknak éles lőszer hangjuk volt... A rendező, Abu Hamdan területe az, amikor a politika részévé válik a hang, így ezt a filmet is politikai szemszögből kell vizsgálni, az elnyomó és az elnyomott viszonyában. A legtöbb írás nagyon bonyolultan fogalmaz a film kivitelezése miatt, de valójában egyszerűen "csak" arról van szó, hogy az elnyomó elhallgattatja az elnyomottat.

Forma: Alapvetően formalista film, a tartalomnál sokkal többet mond az, ahogy mondja. Vizuálisan mindössze két dolog történik: egy beltéri lőtéren vagyunk, ahol néhány valódi kép mellett a lövéshangok vizuális megjelenítése közeledik vagy távolodik a nézőtől, ahogy a lőtéri gyakorlótáblák. A másik, hogy a tárgyalás párbeszédei feliratként jelennek meg, mintha a (helyenként utólag kihúzott - azaz elhallgatott) jegyzőkönyvet olvasnánk. A képek és a szöveg együtt dokumentumszerűvé, hivatalos irattá teszik a filmet. Na de a lényeg a hangon van, azaz hogy mit hallunk, de még inkább, hogy mit nem. Az ember sok hangeffektre számítana, ehhez képest csak a lőtér lámpáinak, gépeinek zúgását és nyikorgását halljuk, még a központi elem, a lövések hangjait is csak látjuk. Hiszen épp az volt a cél, hogy a némaságot, az elnyomottak hangjának hiányát vegyük észre, ami különösen akkor válik hangsúlyossá, amikor a hivatalos szervek helyett pár elnyomott szemtanúnak kellene megszólalnia, de nekik még feliratuk sincsen, a bíró pedig nem hallja őket, odáig nem érhet el a hangjuk.

Élmény: Valójában ez nem film, hanem egy videóinstalláció része. A koncepció valamennyire érdekes, de egyetlen ötletnek talán picit hosszú a bő húsz perc, bár nem unatkoztam alatta. Nem tudom, nem elég hatásos, nem elég súlyos a csend. De azért húsz percet megér, lássatok egy ilyet is, ne csak hagyományos történetalapú filmeket.

Érdekességek

• Abu Hamdan egy gyerekek jogait védő szervezettel együttműködve kezdett hangelemzésekkel segíteni menekülten, így jutott el ehhez a valóban megtörtént esethez, valóban elkészítette az elemzést és ezzel sikerült elérnie, hogy legyenek következményei az esetnek - a tárgyalás viszont nem történt meg, így igazságszolgáltatás sem volt.
• A film a 2016-os Earshot c. installáció központi eleme.