Cselekmény: Talán a 18. századi Franciaországban vagyunk. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg, aki nagyon szerette magát szép dolgokkal és emberekkel körülvenni. Egy este egy csúf öregasszony kért volna a kastélyában menedéket, cserébe egy szál rózsát ajánlott, ami annyira nevetséges volt a pompához szokott hercegnek, hogy elutasította a kérőt. Ekkor azonban az öregasszony egy gyönyörű varázslónővé változott és elátkozta a herceget: a férfi szörnnyé, udvartartása pedig berendezésekké változtak, amíg a herceg rá nem talál az igaz szerelemre. Évekkel később a közeli kisvárosban a csinos Belle-t (Emma Watson) sokat csúfolják, amiért a könyvek világa jobban érdekli a hétköznapi valóságnál. A helyi menő csávónak, Gastonnak azonban így is kedvére van, de Belle-t hidegen hagyja a műveletlen férfi. Eközben Belle apja (Kevin Kline) a piacra tartva eltéved és épp a Szörnyeteggé vált egykori herceg kastélyába téved, aki elzárja, amiért le mert tépni lányának egy rózsát a kertjéből. Az apa elszabadult lova hazatér és elvezeti Belle-t a kastélyhoz, aki felajánlja magát rabnak apja szabadságért cserébe. A mogorvává vált herceget ez már nem érdekli különösebben, de a szolgálói, a gyertyatartóvá változott Lumiere (Ewan McGregor) vezetésével lehetőséget látnak Belle-ben: talán egymásba szerethetnek, és akkor megtörne az átok...

Téma: A szépség és a szörnyetegség is belülről fakad, nem pedig a külső számít, hiszen például Szörnyeteg is egy érző lelket takar, Gaston meg g*ci.

Tartalom: Nem emlékszem már az eredeti rajzfilmre (1991) pontosan, de Az oroszlánkirály (2019) után nem lep meg, hogy elvileg itt is egy élőszereplős remake-ről van szó, ami helyenként kiegészíti az elődjét. Tehát először itt is megismerjük az alapproblémát a külsőségeket szem előtt tartó herceg elátkozásáról, majd jön a különc Belle, a rá vadászó Gaston és az apa, aki révén a két szál összekapcsolódik. A lényegi mozzanat az, ahogy a szépség és a szörnyeteg ellenséges hozzáállásból egymás megismerése során egymásba szeretnek, és ez nálam mindig egy gyenge pont, ritkán tudom átérezni, miért szeret egymásba két karakter viszonylag gyorsan. Itt a szörnyetegünk valamiért megmenti Belle-t, de nem értem a motivációját, aztán a lány külön benedvesedik még a hercegi könyvtár láttán. A szörnyeteg meg csak egyszerűen örül a hölgytársaságnak, aki ráadásul nem tekinti őt szörnynek. Eközben meg Gaston a lány kezére pályázva nem riad vissza semmitől, még társa is kimondja, hogy itt valójában ő a szörnyeteg. Aztán jön a bonyodalom, tetőpont, befejezés, nem érdekes a téma szempontjából. A fő humorforrás a bájgúnár Gaston, szeretem az ilyen típusú gonosz karaktereket. Apróság, de idegesített, hogy a francia helyszín miatt egyesek francia akcentussal beszéltek, mások meg nem; egyes szavakat franciául mondtak, de amúgy angolul beszéltek; a francia szavakat azonban angolul ejtették k (pl.: "adiú" "agyő" helyett ).

Forma: Ami elsőként feltűnik, az a pazar díszlet - sajnos vagy nem, nem igazi kastélyban forgott a film, az csak díszlet. A színek élénkek, jó nézni és szinte már meseszerűnek hat az élő szereplők ellenére. A szörnyeteg viszont sosem néz ki szörnyen, egy furry még rá is izgulna. Belle viszont nem szép. Igen, Emma Watson cuki, de nem egy nőiesen jó nő, tehát nincs se szépségünk,se szörnyetegünk. Az animált karakterek élethűek, úgy tűnik ebben jó a Disney. Ahol viszont nagyon kibukik az animáció, az a kamerakezelés, mivel túl nagy távolságokat tesz meg. Nyilván olcsóbb, mint síneket építeni, de na... Állítólag megéri 3D-ben nézni. A vágás sokszor rossz ütemű volt a poénoknál. Az ember hozzá van szokva a jóhoz és fel se tűnik neki az ütemezés fontossága, amíg nem találkozik elrontottal. Az én ízlésemnek sok és indokolatlan a dalmennyiség, új betétdalok is születtek. Nagyobb gond, hogy elavult a formátum, olyan érzésem volt, mintha egy 1950-es évekbeli musicalt hallgatnék, ráadásul gyakran nem lendítették érdemben előre a cselekményt. A színészek: a szörnyeteget modernizálták, tud zavart és unott is lenni, szóval úgy viselkedik, mint egy mai ember. Belle viszont határozottan nem jó, nem tud félni, megrémülni, nem látok rajta nagyobb érzelmeket.

Élmény: Január óta nem szenvedtem ennyit film alatt az unalomtól, és azt a filmet félbe is hagytam, részben ezért nem volt kedvem blogolni majd' fél évig :D A látványvilág lenyűgöző, de a történet kivitelezése gyermeteg. Lehet mondani, hogy ez egy gyerekfilm, de attól még lehetne élvezni, Az oroszlánkirállyal (2019) nem volt semmi bajom ebből a szempontból. A fő felelős azt hiszem a zene értelmetlensége történetvezetés szempontjából és a színjáték minősége, amin nem látjuk igazán a jellemfejlődését főszereplőinknek és kapcsolatuknak. Azt hittem, ez a film kifejezetten rossz, de visszaolvasva a posztjaimat A szép és a szörnyetegről (1946), illetve A szépség és a szörnyetegről (1991), pont ugyanennyire szenvedtem és bugyutának tartottam őket. Ettől függetlenül az emberek zabálták a filmet és a Disney rommá kereste magát, minden idők legsikeresebb filmjei közé került, szóval nyilván bennem van a hiba.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Emma Watson (Harry Potter)
  • Kevin Kline (Sophie választása)
  • Josh Gad (Jégvarázs)
  • Ewan McGregor (Trainspotting, Csillagok háborúja, Moulin Rouge)
  • Stanley Tucci (Amerika, Kapitány, Az éhezők viadala, Transformers, Spotlight)
  • Ian McKellen (A gyűrűk ura)
  • Emma Thompson (Igazából szerelem, Harry Potter)
  • Gerard Horan (Az éneklő detektív)
  • Michael Jibson (Csillagok háborúja)
  • Ray Fearon (Harry Potter, Barbie)
• Adrian Schiller idén hunyt el 60 évesen; Haydn Gwynne tavaly hunyt el 66 évesen.
• Nem emlékeztem, de a megjelenésekor elvileg botrányos volt, hogy szerepelt benne egy meleg karakter, de amíg nem olvastam most róla, nekem fel se tűnt, hogy az, szóval erről ennyit.