Cselekmény: Egy könyvesboltban minden könyv egyformává változik, ezért kiszáll a Valóságvédelmi Hivataltól Pitch ügynök (Mucsi Zoltán) kinyomozni, hogy mi történt, hova tűntek az eredeti könyvek. A gyanúsítottak a boltban tartózkodók: a gazdag tulaj Eveson (Mácsai Pál), akik titokban szerelmes a könyvárusba; a könyvárus Satin, egy arisztokrata család utolsó sarja; a beszélni nem hajlandó takarító Andersen, akinek egykori nevelője nyom nélkül eltűnt; és a vásárló Tamel, aki csomag nélkül érkezett a Vatikánból, egyenesen az üzletbe. A szinte csak számokat tartalmazó könyv vizsgálata során arra jutnak, hogy a világot tökéletesen és pontosan írja le...

Téma: A könyv mindent számszerűsít, amit lehet, ám ez mégsem képes leírni az embert, hiszen számos olyan jellemzőnk van, amik nem számszerűsíthetőek, mint pl. az érzések. Az eszmefuttatás végül abba torkollik, hogy a tárgyilagos valóság is csak a szellem terméke.

Tartalom: A rövidebb könyvesbolti bevezető után, ami csak megágyaz a történetnek, a játékidő egészét a Valóságvédelmi Hivatal épületében töltjük, és tulajdonképpen itt romlik el minden. A felvezetés még filmszerűen megalapozza a karaktereket, viszonyaikat, bedobja a rejtélyt, aztán Pitch ügynök kimondja, hogy "valóságvédelmi", és ekkor leesünk a lóról, mert nem tudjuk meg, mi ez a hivatal, mégis milyen világban vagyunk, miért jelent problémát a könyv; a karakterek szinte megszűnnek létezni, csak Pitch marad, de belőle se értünk meg semmit. Innentől kezdve tehát elszakadunk a hagyományos történetmesélős narratívától és egy esszészerű gondolatmenetet kapunk, amelyet főhőseinkkel és máshonnan bevágott híradásokkal illusztrálnak. E gondolat kiindulópontja a könyv, amely számokkal leír mindent, amit lehet, és ez a leírás olyan tökéletes, hogy aki elolvassa, az beleőrül, milliók lesznek öngyilkosok miatta. Legplasztikusabban talán az a gondolata működik, amely arról szól, hogy míg mi valami teljesen hétköznapi dolgot csinálunk, emberek ezrei halnak meg (valójában csak bő száz, most csekkoltam). Ezen a gondolaton a kezdetektől a megvilágosodott Tamel karaktere vezethetne át minket, csak akkora közhelyeket puffogtat elszórtan, hogy nem válik vagy marad vezérünkké. A másik segítőnk Pitch lehetne, akivel együtt eljuthatnánk a felismerésig, hogy a valóság a képzelettől függ, ám rajta se látjuk, hogy jut el idáig azon kívül, hogy nem tud mit kezdeni az üggyel.

Forma: Egész élvezhető, sok híradós anyaggal dolgoznak, többféle filmes stílus keveredik, ezekből legerősebb talán a narráció + híradások, hiszen a valódi képek mindig jobban hatnak. Sokan dicsérik a sci-fi környezetet, de ugyanaz a bajom vele, mint a sztorinál: nem tudjuk, miért olyan, amilyen, így pedig a magyar néző arra gondol, hogy spórolás gyanánt kerestek egy lerobbant helyet ahelyett, hogy beleöltek volna pármilliárdot egy látványos díszletbe. Fontos szerep jut a színeknek, a könyvesbolt, Tamel és a megvilágosodottak mindig melegebbek, a hivatali főhadiszállás pedig hideg és fakó, szinte már színtelen. A karakterek miatt színjátékról nem nagyon tudok beszélni, a zene fel se tűnt, ami ugye valahol jó, más szempontból meg azt is jelenti, hogy nem kiemelkedő.

Élmény: Alapvetően tehát jól van összerakva formailag, a nagy probléma a tartalommal van. A központi gondolat pedig izgalmas, egy fiatalabbnak, aki még nem nagyon gondolkodott el filozófiai kérdéseken, akár szemfelnyitó hatású is lehet, ami önmagában elég, hogy elvigyen egy filmet. Viszont ezt nem sikerült egy koherens cselekménybe integrálni, amitől összedobott érzetet kelt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Kelj fel komám ne aludjál, Kontroll)
  • Mácsai Pál (Testről és lélekről)
  • Haumann Máté (Sorstalanság)
• Színészdinasztiák: Sinkó László testvére Sinkovits Imre; Haumann Máté apja Haumann Péter;
• A film alapja az "Az emberiség egy perce" c. Stanislaw Lem-írás, ami egy fiktív könyv kritikája, erről a könyvről készült a film.
• Szerzői jogi viták miatt a rendező végül felrakta ingyen az egészet YouTube-ra, köszönjük :)