Tartalom

A film Jake LaMotta (Robert De Niro), profi ökölvívó önéletrajzán alapul. Kissé rögös úton jut el a világbajnoki címig, amit idővel el is bukik a családjával együtt.

Erőszakos természete nem csak a ringben, hanem féltékenységgel teli magánéletében is megmutatkozik, és mindezek mellett még önmagával szemben is. Amikor eljut a mélypontra, Scorsese szerint felismeri önmagát, illetve a természetét, és ez megváltja őt. A megváltás ebből nekem nem jött át :(

Megvalósítás

A külcsín szerencsére ennél sokkal jobban sikerült, különösen a bokszmeccsek. Árnyba, kalapokba vesző arcok tömege, a fénybe borult ringet körülvevő mély sötétség, és mindez fekete-fehérben megadja a film alaphangulatát.

Jót tesz a bokszemccseknek a kamera mozgása, a nagyon közeli felvételek, a lassítások, a csend. Gyakran egészen líraivá válik az egyébként naturalisztikusan bemutatott mérkőzés.

Élmény

Talán az én hibám, de mostanában nem értem meg a filmek üzenetét. Persze, ki tudok facsarni ilyen-olyan mondanivalót, de ha nem egyértelmű a hozzám hasonló átlagemberek számára, hogy mit akart mondani a költő, akkor szerintem nem sikerült jól megvalósítani a filmet.

Így viszont nem több egy, azaz több szomorú emberi történetről, egy-egy szépen megkomponált képsorral.

Érdekességek

- A színészeket dícséri, hogy sok zavaró tényező során sem estek ki a szerepükből. De Niro pl. egy ponton valóban eltöri a testvérét alakító Joe Pesci bordáit.
- Korábban beszámoltam róla, hogy De Niro igyekszik minél inkább átélni a szerepeit. Ennek érdekében gyakran edzett együtt mavágal LaMottával, sőt, három valódi bokszemccsen is részt vett (ebből kettőt megnyert).
- A filmet De Niro unszolásra rendezte meg Scorsese.
- LaMotta felesége, Vikki egy alkalommal a Playboy címlapján szerepelt.
- A film szereplői közül már csak Jake LaMotta van életben, pedig tőle várta volna a legkevésbé az ember :)

Tartalom

Egy titokzatos harmonikás (Charles Bronson) keresi a vasúttársaságnak dolgozó Franket (Henry Fonda), aki épp most ölte meg egy birtok tulajdonosát és annak családját. Csak a feleség (Claudia Cardinale) maradt életben. De miért volt szükség a gyilkosságra, és mit akar a harmonikás?

A film fő motívuma a romantikus "vadnyugat vs. modern kor" lenne, de annyira nem erre van kihegyezve a történet, hogy ez inkább csak úgy mellékesen megjelenik.

Megvalósítás

Leone westernjeinek legnagyobb erénye már A jó, a rossz és a csúfban is a minimalista környezet, illetve a közeli, szótlan, karakteres arcok voltak. Mindez lassú tempóval párosult, és nagyon jól illett hozzá.

Másik pozitívuma a filmnek a valósághűbb, női karakter szerepeltetése, bár a komplexitása talán nem illett annyira ebbe a nyers, férfiromantikába.

Élmény

Szórakoztató, a maga módján "kedves" a film, szeretettel kezeli a karaktereit, ami szerintem inkább hátrányára válik.

Érdekességek

- A film létrehozásában közreműködött Bertolucci is.
- Fonda eddig mindig jó, igazi amerikai, hősi karaktereket játszott; itt először alakított gonoszt, kifejezetten azzal a céllal, hogy sokkolja a közönséget.

Tartalom

Sorozatgyilkos garázdálkodik egy német város utcáin, kislányokat öl. Őt keresi a civil lakosság, a rendőrség, végül már az alvilág is. De vajon ki talál rá előbb, és mi lesz a sorsa... ?

Mivel a film 1931-es, sokan már a náci Németországot látják bele a történetben megjelenő társadalomrajzba. Szerintem ennél azonban sokkal általánosabb érvényű a megfogalmazott kritika az ész nélküli tömeglélektannal és a közösségi léttel kapcsolatban. Az mindenesetre tény, hogy a filmben szélsőségesebben jelenik meg mindez a ma megszokottnál. Hogy ez szándékos, vagy akkoribban ez már valóban ilyesmi lehetett, nem tudom.

Megvalósítás

Szuper, nagyon sok szimbolikus gesztus van benne. Ha lett volna annyira expresszionista mint a Metropolis, akkor szinte tökéletes lenne. Sajnos ezúttal a képi világ inkább realisztikus, noha a karakterek még meglehetősen erősen gesztikulálnak - ez nyilván a némafilmek hagyatéka.

Sok a játék az árnyakkal és a fénnyel, és sok a közvetetten megmutatott esemény. Lang kihasználta a hang adta lehetőségeket, de  ahová nem kellett, ott nem alkalmazta, illetve ahol többet adott hozzá a képhez, ott igen. Pusztán a hang segítségével is lehet utalni egyes eseménykre, nem kell feltétlenül megt is mutatni. És ezt így kéne csinálni a mai napig. Állítólag rengeteg technikai újdonság volt a filmben, ezt mai fejjel sajnos már nem vesszük észre.

Élmény

Jól sikerült film, katartikus a vége (de szerintem az utolsó jelenet borzalmasan bárgyú). A krimi-szál mai szemmel nem tartogat különösebb izgalmakat, a társadalomkritika viszont mai napi érvényes, egy-egy humoros kikacsintással.

Érdekességek

- A statiszták között valódi bűnözők is voltak, többet letartoztattak a forgatás során.
- A film alapjául több 1920-as évekbeli, német sorozatgyilkos szolgált:
http://en.wikipedia.org/wiki/Karl_Denke
http://en.wikipedia.org/wiki/Carl_Gro%C3%9Fmann
http://en.wikipedia.org/wiki/Fritz_Haarmann
http://en.wikipedia.org/wiki/Peter_K%C3%BCrten
- A főszereplő, Peter Lorre igazi neve Löwenstein László, és magyar :) Zsidóként később Amerikába menekült, de ott is több híres filmben játszott. Érdemes utánaolvasni.
- Hasonló, de szomorúbb élete volt a vak koldust alakító színésznek, aki szintén zsidóként egy lengyel gettóban végezte.
- A film eleji, szimbolikus gyerekjáték számolója szép kort megért; Izraelbe menekült, és ott világrekord-hosszúságú színházi pályát futott be. Tavaly hunyt el.

Tartalom

Az elfoglalt reklámszakembert összekeverik egy titkosügynökkel, és nem számíthat sem ellenségei, sem barátai segítségére. Magányos menekülése közben megismerkedik egy gyönyörű szőke nővel, aki szövetségese és szeretője lesz, legalábbis egy vonatút idejére.

...és ennyi. Ez a film bevallottan egy könnyed akciófilm humorral, izgalommal, erotikával fűszerezve.

Megvalósítás

Természetesen hitchcocki a film, ügyesen megkomponált szerkezettel, izgalommal, fordulatokkal, és valamiért továbbra is fiatalnak beállított őszhajú férfi főszereplővel.

Akciófilm lévén látványos jeleneteket is kapunk.

Élmény

Egynek jó. Mai szemmel is izgalmas. Állítólag ezt tekinthejük az első James Bond-filmnek. Ugyanakkor rendkívül kiábrándító, hogy ebben a filmben nyoma sincs az eddigi Hitchcock-filmek pszichológiai drámáinak.

Tartalom

Lecsúszott, cinikus forgatókönyvírónk egy elfeledett, némafilmes sztárra lel, aki felbérli őt egy olyan forgatókönyv megírására, amivel visszatérhet a vászonra. Az író beköltözik az öregedő sztár otthonába, és szépen-lassan a nő kitartottjává válik, de nehezen viseli a múltban élő nőt, és közben beleszeret egy ártatlan, fiatal lányba is. A film végén választania kell...

Ennél félrevezetőbb összefoglalót még nem írtam, hiszen a film egyáltalán nem erről szól, hanem a mellőzöttséget figyelmen kívül hagyó nőről, azaz hogy mennyire nem képes haladni a korral. Az íróról, akik ingadozik a karrierje és a kényelmes kitartottsága között. Az inasról, aki mindent megtenne úrnőjéért. És elsősorban Hollywoodról. Viszont ennél többről nem.

Megvalósítás

Tökéletesen összerakott filmről beszélünk, minden elemében utal az elmúlt Hollywoodra. A színészek a tehetségen kívűl már csak azért is hitelesek, mert gyakran önmagukat alakítják. A történetet, a karaktereket, a díszletet, a zenét mind a való életből vették, és lett is sértődés, mert ezt egyáltalán nem is próbálták titkolni. Jóformán a valóságot látjuk apróbb módosításokkal.

Több szereplőt Oscar-díjra jelöltek. Leginkább természetesen a színésznőt alakító Gloria Swanson szolgált volna rá, de balszerencsére épp ebben az évebn jelent meg a Mindent Éváról c. film is, ahol Bette Davis gyakorlatilag ugyanannak a karakternek a másik oldalát hozza. Ezzel egymást ütötték ki a nyeregből, és egy harmadik színészne happolta el előlük a díjat.

Élmény

A film jól illeszkedik a kor többi hasonló, hollywoodi önreflexiós filmjeinek sorába. Egy évben jelent meg a Mindent Éváról c. filmmel, és alig két évvel előzte meg az Ének az esőbent. Velük ellentétben azonban érzésem szerint nem lép túl önmagán egy általánosabb mondanivaló felé, és már az elejétől kezdve folyamatosan arcunkba tolja a tényeket. Ezzel együtt is szórakoztató, néhol groteszk, szellemes mozi.

Érdekességek

- Az elfeledett színésznőt olyan színésző játsza, aki egykor valóban a némafilmek sztárja volt - bár szerepével ellentétben ő fel tudta dolgozni a változásokat, az ő karrierjének is véget vetett a hangosfilm megjelenése. Érdekesség, hogy túl jól tartotta magát a korához képest, ezért férfipartnerét kellett erősebben sminkelni, hogy jobban kiütközzön a korkülönbség.
- Az inast az a Stroheim játsza, aki a hangosfilm megjelenésével mellőzötté vált, noha addig a némafilmek egyik legnagyobb rendezője volt (az ő filmje is terítékre kerül hamarosan).
- Több régi sztár is mgejelenik önmagát alakítva, többek között Buster Keaton. De a sztárok mellett feltűnnek rendezők és zeneszerzők, újságírók is - a film szinte a valóságot mutatta meg, csak néhány név lett megváltoztatva. Legérdekesebb cameója talán az önmagát alakító rendező volt, aki valóban rendezte az egykor szebb napokat látott színésznőt; és a film, amit forgatott a jelentében, valóban az akkoriban forgatott filmje volt.
- További összefonódásokért a valósággal klikk ide.