Tartalom

Lina és Don (Gene Kelly) az 1920-as évek végének ünnepelt némafilmes sztárjai. Mindez azonban egy csapásra veszélybe kerül a hangosfilm megjelenésével, mert Lina hangja minden képzeletet felülmúlóan elviselhetetlen.

A legtömörebben összefoglaló félmondat a filmről, amit itt olvastam: an autobiography of Hollywood itself at the dawn of the talkies. Egyébként is mindig hálás téma a filmről vagy a filmiparról magáról filmet készíteni, hiszen azonnal kiemel a történetből, és megfelelő nézőpontból tekinthetünk a közvetlen és a közvetett tartalomra.

Megvalósítás

A műfajnak megfelelően látványos táncos-zenés előadást kapunk, egyúttal ez a gyenge pontja is filmnek, mert több alkalommal is feleslegesen és érzésem szerint oda nem illően kapunk egy-egy táncos betétet. A Make 'Em Laugh-ért azonban minimum olimpiai arany jár az előadónak:

A másik csúcspont a Broadway Melody, ami sokkal több lehetett volna, és emiatt haragszok. Itt fejteném ki azt is, miért adtam 4-est arra a tartalomra, amit más esetben kevesebbre tartottam volna: az egész filmen végigvonul egyfajta kettőség a látszat és a valóság viszonyáról, kezdve Don önéletrajzi beszámolójától a szinkronizáláson át eddig a képzelet képzeletében lejátszódó táncig. Gyakorlatilag nincs olyan pontja a filmnek, ahol ne lehetne ezt a párhuzamosan futó kettősséget felfedezni arról, amit látunk és ami mögötte van. A filmezés mögöttes tartalma pedig nem a filmipar, ahogy az életé sem a testet alkotó sejtek, hanem a transzendens, és ezt egy-egy pillantra meg is kaptuk ebben a táncban. A bosszantó az, hogy érezhetően nem ez volt a szándék :(

Végül szeretném még megosztani, hogy nem véletlenül ugrott be Jackie Chan azonnal: Gene Kelly és Jackie Chan is jellemzően felhasználták az őket körülvevő, hétköznapi tárgyakat a burleszkszerű koreográfiáikban. Sőt, Chan meg is emlékezett Kellyről a Londoni csapásban.

Élmény

A film maga egyébként humoros, szórakoztató, könnyednek tűnő, ami mindenképpen dicsérendő a sok érfelvágós film között. És ha nem musical lenne, egy nagy lépéssel közelebb került volna a tökéletességhez.

Érdekességek

- Rengeteg utalás van benne a korszak hollywoodi filmjeire, ami felett sajnos mi már elsiklunk 60 év távlatából.
- Bár a filmben Kathy kölcsönzi énekhangját Linának, a valóságban épp fordítva volt: Kathy és Lina dalait is többnyire a Linát alakító színésznő énekelte.

- Állítólag Gene Kelly szülővárosának baseball-meccsein az esőszünetekben rendszeresen előadják a film híres jelenetét, de erről nem találtam videót.
- A Kathyt alakító Debbie Reynoldsot láthattuk kisebb szerepekben későbbi híres filmekben is, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban, illetve a Több mint testőr c. filmekben.

Nagyon tetszett