Tartalom

Főhősünk töröttlábú fotós, aki ideiglenesen tolószékbe kényszerült; ezidő alatt idilli lakótelepének belső udvarát, és persze a szomszédait figyeli. Egy nap azonban az egyik szomszéd eltűnik, és a fotós gyilkosságra gyanakszik...

Akármennyire is izgalmas a rejtély, ahogy a Szédülésnél, úgy itt sem elsősorban a titkok felfedése a lényeg, hanem a központi karakter belső, lelki változásai.

Megvalósítás

Hitchcockot nem véletlenül tartják a feszültség nagymesterének, a történet utolsó szakaszában az ember a körmét rágja, noha ezúttal kevésbé fordulatos a sztori. Ugyanakkor többször el is nevettem magam, szóval kifejezetten szórakoztató filmről van szó.

Nem is olyan látványos, mint a Szédülés, ugyanakkor az első pár perc tökéletes: szöveg nélkül, képekkel vezet be minket a film világába, és mire megszólal az első hang, már ismerjük nagyjából a karaktereket és az előzményeket is. Szerencsére ez a későbbiekben is hasonló marad, hiszen a megfigyelt szomszédokat nem hallhatjuk,csak látjuk, mint egy némafilmen. (A hozzáértők szerint az egész film egy mozi hasonlata, ahol a fotós a fotelben ülő néző, a megfigyelt ablakok pedig a film.)

Élmény

Ahogy írtam, egyszerre izgalmas és könnyed a film. nagyon hiányzott belőle még egy sokkoló csavar, hogy igazán megmaradjon az emberben a film, de sajnos nem vált senki sem a fotós rögeszméjének áldozatává, még ő maga sem. És nem ez volt az egyetlen kihagyott lehetőség, ugyanis valamennyi ablakban lejátszódott előttünk egy-egy olyan dráma vagy annak lehetősége, amiből simán ki lehetett volna hozni még egy filmet, vagy legalábbis váratlanul meglepni vele a nézőt.

Érdekességek

- Hitchcock maga is feltűnik egy pillanatra a filmben.

- A gyilkost alakító Raymond Burrt 30 évvel később még láthatjuk az Airplane! 2-ben is.
- A zeneszerzőt alakító Ross Bagdasarian valóban zeneszerző, és nem is akárki: ő felelős az Alvin és a mókusokért, illetve talán legnagyobb slágere a Witch Doctor.
- Azzal biztos nem mondok újdonságot, hogy ez az egyik legtöbbet feldolgozott film, de itt egy részletesebb lista is erről.

Tartalom

Az 1950-es évek Algériájában a francia elnyomást megelégelve egy csoport felkelő partizánakciókba kezd. Az erőszak hamar elharapódzik, mire a francia hadsereg átveszi a hatalmat és szisztematikusan, könyörtelenül rendet tesz.

Bár játékfilmről van szó, a történet pontosan követi az 1956-57-es algíri csatát. Nincs üzenet, a történelmet láthatjuk.

Megvalósítás

Dokumentarista. Gyakran érezhetjük, hogy valós felvételeket láthatunk, mintha egy híradót néznénk. Feliratok, fekete-fehér színek, kendőzetlenül megmutatott holttestek, amatőr színészek, több ezer statiszta, helyben forgatott jelenetek, autentikus zene, rángatott kézikamerás felvételek - ezek mind ezt az érzetet keltik.

Ami szúrta a szemem, az a részrehajlás. Nehéz a filmet nem a maga történelmi kontextusában elhelyezve nézni, és ez a rendezőnek sem sikerült maradéktalanul. Bár a francia oldalt realisztikusan ábrázolja, egyrészt ők jóval kevesebb időt kapnak, másrészt meglehetősen demagóg eszközöket használ, amikor a felkelőkön a sor (zene, szomorú vagy halott gyerekek, síró nők... stb.). Pedig talán épp az az egyik legerősebb jelenet, amikor a terrorcselekményt elkövetni készülő nő a robbantás előtt végignézni a mit sem sejtő, ártatlan francia civilek arcát.

Másik nagy problémám, hogy kissé felkészületlenül vágunk a közepébe, nem igazán ismerjük meg sem az algériai, sem a francia motivációt.

Élmény

Teljesen vállalható mai szemmel is, nagyon hitelesnek tűnik. Mint említettem, nehéz egy valós eseményre filmként tekinteni, főleg ha az az olaszok realista stílusában készült. És mindez ráadásul szinte egy az egyben rávetíthető korunk terrorizmusára. Úgy tűnik, nem változtunk, nem tanultunk 1966 óta semmit.

Érdekességek

- A legtöbb szereplő helybéli amatőr, sőt, volt aki önmagát játszhatta.
- Franciaországban a téma érzékenysége miatt öt évig be volt tiltva a film.
- 2003-ban a filmet levetítették a Pentagonban is katonai szakértők előtt, hogy tanulmányozhassák a városi gerillaharcmodort.
- Zenéjét a rendező és Morricone szerezték.

Tetszett

Tartalom

A csavargó beleszeret egy vak virágáruslányba, aki őt gazdag úrnak hiszi. Ezzel párhuzamosan a csavargó összebarátkozik egy részeg, igazi gazdag úrral is. Tőle sikerül pénzt szerezni a lány szemműtétjére, aki amikor meglátja, hogy lovagja valójában egy csöves, akkor... ;)

Ez egy romantikus komédia, nincs benne sokkal több, ellentétben mondjuk a következő Chaplin-filmmel, a Modern időkkel. Annak viszont kiváló, nem véletlenül tartják jobb filmnek nála.

Megvalósítás

1931-re a hangosfilm már igencsak kiszorította a némafilmeket, ennek ellenére ez a film működik. Persze Chaplin is haladt a korral, több hangalapú poén is van, de beszéd nincs. És ide nem is kellett, hiszen a csavargó figurája egy pantomimes bohóc, és ha ehhez, valamint az arcjátékhoz nem tud mit hozzátenni a hang, akkor nincs is rá szükség. Az utolsó jelenetre elő lehet készíteni a zsepit, és a lány akit áthívtál mozizni, egész biztosan a karjaidban köt ki.

A film gyengéje számomra a műfajából adódó, indokolatlan csetlések-botlások. Kevésbé disszonáns ugyan, mint a Modern időkben, de gyakran itt is feleslegesnek tűntek. Cserébe viszont kapunk kiválóan koreografált gegeket is, különösen a boxmeccs sikerült jól.

Élmény

Abszolut időtálló, bármelyik romantikus film megirigyelhetné a befejezést, és a nők nevében ugyan nem nyilatkozhatok, de szerintem mi pasik mind átéltük, ha máshogy nem, hát lélekben, amikor a lányt elveszni látjuk egy jobb pasi miatt, és inkább az ő boldogságát szem előtt tartva továbbállnánk.

Tartalom

Róma szegénynegyedében járunk, nem sokkal a második világháború után. Főhősünknek hosszú idő után sikerül elhelyezkednie, de már első napján ellopják a munkájához elengedhetetlen kerékpárját. A hatóság tehetetlen, ezért megpróbálja maga megkeresni.

A filmet az olasz neorealizmus egyik csúcsaként szokás jellemezni, így nem kell általánosabb tartalmat keresnünk (persze van benne társadalomkritika, morális dráma): pesszimista idegenvezetést kapunk a háború utáni európai városok lassú talpraállásának kezdeteiről, ahogy láthattunk hasonlót már A harmadik emberben is. Mint rendes neorelista film, itt is fontos, hogy kerüljék a különleges helyzeteket, és a történet minél hétköznapibb legyen, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy ne lenne a film katartikus.

Megvalósítás

Nem csak tartalmában, megvalósításában is igyekszik életközeli maradni a film: amatőr színészek játszanak benne - de nem üres porhüvelyek, mint a Vétlen Baltazárban -, akik maguk is átélték vagy épp átélik szerepüket (a főszereplő gyári munkás, a forgatás alatt elvesztette munkáját; a fiát játszó kisfiú szinte találomra került a filmbe... stb.) Díszletek nincsenek, mindent a helyszíneken forgattak.

Bár részemről mindig elvárás, hogy éljenek a vizuális lehetőségekkel, ebben az ez egy esetben kivételt tehetünk, hiszen a cél épp a valóság bemutatása, ahhoz pedig kevésbé illene egy-egy groteszk kép.

Élmény

Van :) Érfelvágós... Épp az előző film kapcsán örvendtem, hogy az embereket reálisan ábrázolják, és egyáltalán nem idealizáltak. Ott azonban optimista befejezést kapott a történet, míg itt - bár elnézően, szeretettel ábrázolva - megsemmisül erkölcsileg a kiszolgáltatott ember.

A film egy listán egyike a top 10 filmnek, amit illene minden kiskamasznak megnéznie 14 éves koráig, és ez szerintem többet mond el róla, mint bármilyen kritika: nagyon hiteles, tanulságos, és megmarad az emberben, noha nem történik semmi igazán látványos benne.

Érdekességek

- A filmben feltűnik a 17-18 éves Sergio Leone is statisztaként.

Tetszett

Tartalom

A középkori, háborúk dúlta Japánban - ahonnan már a démonok is elmenekültek az emberek elől - egy idealista szerzetes, egy átlagos favágó és egy a háborúktól cinikusan gyakorlatiassá vált közember az eső elől egy romos városkapu alatt keres menedéket. A favágó négy szemtanú nézőpontjából számol be egy gyilkosságról, de ezek nem igazán vannak összhangban egymással.

Mára agyonismételt klisé lett egy történet más szemszögekből való leírása, ami arra utalna, hogy a valóságérzékelésünk meglehetősen szubjektív. Itt azonban egyáltalán nem erről volt szó: a szereplők azért mesélik máshogyan az eseményeket, hogy jobb színben tüntessék fel magukat önmaguk előtt, akár az életük árán is.

Az igazi lényeg azonban nem a gyilkosság története, hanem a kereté, a három összegyűlt ember beszélgetéséé: a favágó a kiégett közemberhez válik hasonlóvá vagy a jóban továbbra is hívő szerzeteshez? A civilizáció romjain megmaradhat emberségünk?

Megvalósítás

Csend és zene, átszűrődő napfény, eső és szép nap jellemzik a filmet. Különösen jó volt hangilag az a jelenet, amelyben a valódi harcot láthattuk: izzadtság, zihálás, feszültségkeltő némaság. A díszlet minimális, de nincs is többre szükség egy apokaliptikus világban.

Élmény

Bár a tapasztalataim ennek ellentmondanak, valahogy mindig úgy ülök neki egy ennyire régi filmnek, hogy bizonya kedves kis naiv történetet látok majd, pedig tisztában vagyok vele, hogy már a huszadik század elején nagyon modern volt valamennyi művészeti ág, beleértve a filmezést is. Sőt,  a korai filmek talán bátrabban kísérleteztek, lásd pl. a huszas évek német expresszionista filmjeit. Rendre pozitívan csalódok, és szerencsére most sem volt ez másképp.

A történet vége ugyan nekem túlságosan giccses lett, üdítő látni, hogy a szereplők esendő emberek, és nem egyértelműen jók vagy rosszak - a legtöbb filmben még az antihős is hős, és konzekvensen kitart ördögi célja mellett. Itt a rosszban időnként felülkerekedik a jó, a jóban pedig a rossz; a gyávában a bátor, a bátorban a gyáva, és így tovább.

Érdekességek

- Bár nem feltűnő, de ebben a filmben kétszer annyi vágás volt, mint egy átlagos film esetén. Ennek oka, hogy több kamerával rögzítettek egy jelenetet, és a rendező utólag ollózta össze őket.
- A befejezés állítólag némileg véletlenre sikerült: pesszimistább végszót kapott volna a film, de nem akart jönni egy esőfelhő sem, ami kétségessé tehette volna a favágó szándékait.
- Ez a film keltette fel Nyugaton az érdeklődést a japán filmek iránt.
- A filmből készült amerikai feldolgozás is többek között Paul Newman és William Shatner főszereplésével.
- A banditát alakító Mifune Tosiró nekünk magyaroknak Kuroszava filmjein kívül még a Sógun sorozatból lehet ismerős Toranagaként.