Tartalom

1840-es évek, Párizs. Marguerite (Greta Garbo) tapasztalt kurtizán, most épp társaival a gazdag de Varville bárót (Henry Daniell) igyekeznek az operában becserkészni, ám Marguerite szeme mégsem rajta akad meg, hanem a fiatal és vonzó Armandon - és viszont. Armand nem habozik szerelmet vallani azonnal, Marguerite pénzügyi megfontolásból, és mert nem hisz a szerelemben, mégis a báró kitartottja lesz. Távollétében a lány sokat betegeskedik, ám egy titkos hódoló minden nap érdeklődik egészsége felől. Armand az, és ezzel végül leveszi lábáról a kissé már cinikussá vált kurtizánt. Szakít a báróval és viszonylagos szerény vagyoni helyzetük ellenére vidékre költöznek a szerelmesek. Ekkor azonban feltűnik Armand apja (Lionel Barrymore), aki a fia karrierjére való tekintettel arra kéri Margueritet, hogy szakítson vele, hiszen egy kompromittáló nővel az oldalán nem futhat tisztes polgári karriert...

Az eredeti történet ifjabb Dumas-é, amelyben talán hangsúlyosabb az a téma, ahogy Marguerite feláldozza magát a társadalmi elvárások miatt, de ez végülis megjelenik valamennyire a filmben is. Hiszen mindketten szerelmesek, hajlandóak ezért feláldozni párizsi jólétüket is, ám az apa személyében megjelenő közerkölcs és elvárás fontosabbnak ítéli a megfelelést, mint az egyéni boldogságot. A romantika azonban sokkal erősebb a történetben annál, hogy ilyenekre figyelni tudjunk.

Megvalósítás

Nem olvastam a regényt, de minta a történet közepébe vágnánk, és kimaradna Marguerite előélete, noha az utalásokból össze lehet tenni: szegény, vidéki lányként érkezett Párizsba, akit felkarolt futtatója, az alig leplezetten érdekember Prudence (Laura Hope Crews). Marguerite értelmesebb társainál, de betegsége miatt tisztában van halandóságával, miközben a szerelmet nem érzésként, hanem érdekkapcsolatként éli meg. A társaság, akivel együtt van, rikítóan közönséges, de a báró sem sokkal jobb, csak ő teljesen hideg és zsarnoki. Nem csoda, hogy először elutasítja Armand-t, de amikor egyedül ő törődik vele betegsége során, mégis átélheti az önzetlen szerelmet. A képmutató várossal kontrasztban az idilli vidékre utaznak, ahol minden szép és jó, ahol az anyagi nehézségek ellenére is összeházasodik Marguerite egyik barátnője, illetve ahol Armand szüleinek több évtizedes házassága szintén a lehetséges, tartós boldogságot villantja fel Marguerite előtt. Csakhogy mintegy baljóslatként épp a báró szomszédságába költöztek, Armand apja révén pedig itt sem bújhatnak el a társadalom elől. A karakterek közül még érdemes kiemelni Prudence-t, mint a humor legfőbb forrását a maga őszinte romlottságával. A cím egyébként a film alapján csak arra utalna, hogy Marguerite gyakran mutatkozik kaméliával. A regény ennél prózaibb: vörös kaméliával jelezte, hogy menstruál és aznap nem lesz szex, fehérrel pedig azt, ha minden oké.

Egyetlen képi motívumot vettem észre, ez a láng volt, amely talán a szenvedélyre vonatkozott. Jellemzően gyertyafényt láthattunk, de előfordult lobogó tűz is. A romantikázás intimitásának erősítéséért Marguerite mind a báróhoz, mind Armand-hoz kb. 5 centis távolságról beszélt, ami igazán fülledté tette a jeleneteiket. A Marguerite-t alakító Garbo állítólag élete játékát hozta, de nekem nem tűnt különösebben érdekesnek. A zene és a díszlet korabeli és pazar; kár hogy fekete-fehér volt a film, illetve kár, hogy nem kapott a zene nagyobb hangsúlyt, szerintem hatásos lett volna.

Élmény

Az elejét kicsit untam, de folyamatosan erősödött a romantikus szál benne, és nagyon sajnáltam, hogy nem a romantika tetőpontján hagyták abba a történetet. Ugyanis a Vad bandához hasonlóan itt is úgy éreztem, hogy jobb lett volna korábban abbahagyni, amikor Marguerite-nek a nézőkkel együtt megszakad a szíve, amiért ott kell hagynia Armand-t. Ez volt a történet érzelmi csúcspontja, és emiatt a későbbi veszekedések és a lány halála sem volt már annyira erős.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Greta Garbo (Ninocska), Lionel Barrymore (Az élet csodaszép), Henry Daniell (A diktátor, Philadelphiai történet, A vád tanúja, My Fair Lady), Lenore Ulric (Forgószél), Laura Hope Crews (Elfújta a szél), Wilson Benge (Az élni vágyó asszony)
- Bár nem találtam róla infót, de Mariska Aldrich (Marguerite szolgálója), lánykori nevén Horváth Mariska minden bizonnyal magyar felmenőkkel rendelkezett, noha ő maga már az Egyesült Államokban született.
- Marguerite alapja valós kurtizán, Dumas fiatalkori szeretője volt, Marie Duplessis, aki Liszt Ferencért hagyta ott Dumas-t . 23 évesen hunyt el tbc-ben.
- A történet népszerű, alapjául szolgált a későbbi Verdi-operának, a Traviatának is, illetve legutóbb a Moulin Rouge c. filmnek.

Következik: Paisa

Tartalom

Egy öreg, rozoga milliomos felbérli Philip Marlowe magándetektívet (Humphrey Bogart) egy kényes ügyben: kisebbik lánya nagy adósságot halmozott fel szerencsejáték közben, amit egy antik könyvárus állt, és aki most szeretné megkapni a pénzét. (A kisebbik lány egyébként már belefutott a hallban Marlowe-ba, és azonnal kikezdett vele.) Az apa szerint azonban ez zsarolás, és biztos benne, hogy nem szerencsejátékról van szó, mert egyszer már kifizetett egy hasonló összeget a lánya miatt egy másik szerencsejátékosnak. Alapesetben nem hívta volna Marlowe-t, de a barátjaként szeretett addigi nyomozója pár hete váratlanul eltűnt. A beszélgetésből hazafelé tartván az idősebb lány, Vivien magához kéreti Marlowe-t, mert szeretné tudni, hogy mi miatt kérték fel. Miután Marlowe leveszi, hogy a lány azt hiszi hogy az eltűnt nyomozó miatt bérelték fel, gyanakodni kezd, hogy itt egy sokkal szövevényesebb ügyről lehet szó...

...és még csak a közel kétórás film első öt percét meséltem el. A rendkívül bonyolult cselekmény középpontjában a rejtély mellett Vivien és Marlowe románca áll. Ahogy a főszereplő nevéből kiderült, ez egy Chandler-regény, amelyben állítólag sokkal nagyobb szerepet kap az, hogy mennyire romlott a világ, amit a nyomozó megkeseredetten igyekszik elviselni. Ebből azonban nem sok látszott a filmen, így szerintem a történet maga nem rendelkezett különösebb témával vagy üzenettel.

Megvalósítás

A történet egy sebesen száguldó gyorsvonat, ahogy mondani szokták, és ahogy a fenti leírásomból is kitűnhetett. Folyamatosan kapjuk az újabb kérdéseket, eseményeket, több gyilkosság is történik, miközben hadarva vívnak szellemi csatákat a szereplők. Azt hittem, hogy csak nekem követhetetlen a cselekmény, de szerencsére több írás is megerősítette, hogy hírhedten követhetetlen, sőt, magán Chandleren is kifogott egyszer... Ennek annyi volt az előnye, hogy teljesen Marlowe-val együtt válhattak világossá eges rejtélyek ahelyett, hogy már előre sejtenénk valamit. Marlowe karaktere a tipikus detektívet hozza, akinek gyors az észjárása, cinikusan mogorva és közben döglenek utána a nők már pár mondat váltása után is. Méltó társa ebben Vivien, akiről viszont jóval kevesebbet tudunk meg; talán erkölcstelenebb, a történet végére azonban Marlowe mellé áll. Kettőjüknél érdekesebb Carmen, a húg, aki kb. minden erkölcstelenség megtestesítője a szerencsejátéktól a gyilkosságon és a kábítószereken át a szexig. Az eredeti regény ebben a tekintetben sokkal szabadosabb volt, de filmen nyilván nem fért bele.

A film tehát Vivien és Marlowe románcára épült, már csak azért is, mert a kor sztárpárja volt a két színész, Bacall és Bogart. Számomra ez kevésbé jött át, hiába volt tele szexuális utalásokkal a párbeszédük. Sokkal jobban átjött azonban a Carment alakító Vickers játéka, akinek számos jelenetét ki is vágták emiatt sajnos, mert nem akarták, hogy ellopja a filmet a pár elől. (Vicces anekdota, hogy amikor az akkor még csak 19 éves Vickers-t megkérték, hogy játsszon úgy, mintha orgazmusa lenne, visszakérdezett, hogy mi az az orgazmus...). Annak ellenére, hogy az egyik legnoirosabb film noirnak tartják, vizuálisan egyáltalán nem volt annyira markáns, mint egyéb társai, pl. a világítás terén. Még szót kell ejtenem a szinkronról, mert magyarul kezdtem nézni, mint a legtöbb filmet, de itt három perc után egyértelmű volt, hogy jobban teszem, ha eredetiben nézem meg, és be is igazolódott a gyanúm az újabb, immár eredeti nyelvű három perc láttán.

Élmény

A zavaros történet ellenére (vagy épp amiatt?) izgalmas volt a film, a párbeszédek hol viccesek, hol szellemesek, hol nagy odafigyelést igényelnek, hogy Marlowe-val együtt követni tudjuk a gesztusokból és félmondatokból elejtett információkat, de nem érintett meg a főszereplők szereleme és képileg sem varázsolt el, noha nem nagyon tudnék hibákat mondani.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Csablanca, Sierra Madre kincse, Magányos helyen), Regis Toomey (A pénteki barátnő), Charles D. Brown (Érik a gyümölcs), Bob Steele (Rio Bravo), Elisha Cook Jr (A máltai sólyom, Rosemary gyermeke), Louis Jean Heydt (Elfújta a szél), Tom Fadden (Az élet csodaszép, A testrablók támadása)
- Charles Waldron, a milliomost alakító színész már csak azért is képes volt hitelesen játszani szerepét, mert még a film megjelenése előtt meghalt.
- Még életben vannak: Sonia Darrin (92), a könyvárus lány
- A filmet ugyan már 1944-ben leforgatták, de érezvén, hogy a háborúnak hamarosan vége, a stúdió előbb a háborús filmjeit akarta bemutatni, így A hosszú álom csak 1946-ban került a mozikba.
- A forgatókönyvírók között szerepelt a későbbi Nobel-díjas Faulkner is.

Következik: A kaméliás hölgy

Tartalom

Lily (Barbara Stanwyck) apja illegális zugkocsmájában felszolgáló. Apja gyakorlatilag futtatja is, a vendégek mind a legalja népségből valóak. Egyetlen társa és barátja a fekete cselédjük, Chico, illetve egy vendég van, akit kedvel: a cipész, aki szerint a lány többre hivatott. Végül tele is beszéli a fejét Nietzschére hivatkozva azzal, hogy ha prostituálja is magát, tegye előnyért, ne pusztán munkaként. Miután végképp összevész apjával (és nem mellesleg az felrobban), Chicóval a nagyvárosba indulnak szerencsét próbálni, de mivel jegy nélkül utaznak, egy ellenőrön máris tesztelheti új életfilozófiáját, és az útért cserébe lefekszik vele. A városba érve egy impozáns banképületet meglátva azonnal beveti bájait előbb egy rendőrnél útbaigazításért, a HR-esnél állásnál, majd szinte valamennyi csoportvezetőnél, amíg egészen a csúcsig jut. Csakhogy közben megtört férfiszíveket hagy maga után, akik közül nem mindenki viseli jól a szakítást...

A történet alapja a már fentebb idézett nietzschei gondolat, amelyet végül persze a szerelem felülír, amikor Lily beleszeret egyik áldozatába. Ennél azonban számomra sokkal érdekesebb volt az, hogy hogyan, miért és milyen körülmények között kellett a ranglétrán felkapaszkodnia Lilynek. Szerintem ez egy feminista film, amelyben a világot látványosan uralják inkompetens férfiak, és csupán az ő kegyeik révén érhetnek el valamit a nők.

Megvalósítás

A történet első negyede bemutatja Lily poklát, az otthonát, ami egyben kocsma is, ahol már tini kora óta szexel az olcsó kocsma olcsó vendégeivel. Mindenhol részeg és kéjsóvár, durva férfiak lesik, anyja már meghalt, csak Chico maradt neki, akihez teljes erővel ragaszkodik végig. A cipész látszólag kedves, ám erkölcsileg legalább annyira durva mint a többiek, hiszen arra buzdítja Lilyt, hogy éljen természetes szépségével és használja ki a férfiakat. Lily ennek rögtön neki is lát, és feldugatja magát egészen a vezérigazgatóig, akár szándékosan szétrombolva mások családi életét. Persze ehhez két fél kell, a bank férfijai pedi egytől-egyik könnyen megvezethetőnek bizonyulnak (ennek állítólag az lehet az oka, hogy a válság közepén jártunk, és a bankárokra jellemtelen alakokként tekintettek). Jellemző reakció a vezérigazgatóé, akinek a lánya épp ahhoz a menedzserhez ment volna hozzá, aki Lily soron következő áldozata volt: nem az eljegyzést bontatta fel, nem a menedzsert rúgatta ki, hanem Lilyt akarta elküldeni. A gördülékenyen haladó haditervet az akasztja meg egy pillanatra, hogy ez a menedzser tényleg teljesen beleszeretett Lilybe, és amikor megtudja, hogy már az igazgatóval kavar, előbb lelövi főnökét, majd önmagával is végez. Lily pedig ekkor már annyira érzéketlen, hogy szinte egykedvűen nézi a kettős halálesetet. A történet utolsó negyedében az új bankigazgató nőcsábászként átlát Lilyn és áthelyezteti Párizsba a bankot ért botrány miatt. Végül ő is belesétál Lily karjaiba, de ezúttal a lány is beleszeret, és hogy mentse, gondolkodás nélkül áldozza fel az addig legfőbb értéknek tekintett vagyonát.

Sajnos nem a külcsínen van a hangsúly, de van néhány tök jó kompozíció, mint pl. annak érzékeltetése, ahogy Lily egyre feljebb juta a ranglétrán: ilyenkor kívülről látjuk a bank épületét, és minden aktus után egy emelettel magasabb szintre mozdul a kamera. Amitől különleges a film, hogy mennyire erős benne a szexualitás megjelenítése. Persze ez nem egy európai film, hogy konkrétan meztelen embereket lássunk benne mint a szovjet vagy a francia korabeli filmekben, de szemérmetlenül mutatják meg benne Lily testét és teljesen egyértelmű képi utalásokat kapunk, ha szex volt/van/lesz. Emiatt az egyik leghírhedtebb cenzúra előtti hollywoodi filmnek számít, amit természetesen meg is vágtak rendesen, és még egy olyan befejezést is kapott a film, ahol Lily erkölcsös, szerény életet él a továbbiakban Szerencsére nem ezt a kiherélt változatot láttam. A Lilyt alakító Stanwyckkel háromszor találkoztam eddig és mindhárom karaktere ugyanilyen csábító, kacérkodó nő volt, és mindhármat meggyőzően hozta, kicsit mindig elcsábított engem is.

Élmény

Mindig élvezem egy régi filmnél, amikor nincs meg az alakoskodás és őszintébben mutatják be korukat, mint amit máshol tapasztalunk. Ha nem karikírozta volna ki kissé a férfiakat és nem zárul romantikusan, kifejezetten előfutára lehetett volna a neorealista filmeknek. De így is érdekes élmény volt, Stanwyck pedig újra elcsábított, ami egy fiktív karaktertől nem rossz teljesítmény 80 év távlatából.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Barbara Stanwyck (Lady Éva, Gyilkos vagyok), John Wayne (Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Douglass Dumbrille (Tízparancsolat)
- Az eredeti, cenzúra nélküli változat nemrég, 2004-ben került elő, ezt keressétek :)

Következik: A hosszú álom

Tartalom

Budapest, Andrássy út, 1930-as évek. Matusek úr (Frank Morgan) ajándékboltjában dolgozik immár kilenc éve a rangidős és tapasztalt, de még mindig fiatal Králik (James Stewart). Lelkesen újságolja kollégáinak, hogy megunva a felszínes életet, névtelenül levelezős eszmecserébe kezdett egy művelt nővel, és talán már bele is szeretett. Munkát keresve lép az üzletbe az agilis Klára, el is nyeri Matusek tetszését Králik tiltakozása ellenére, hiszen így is többen dolgoznak már az üzletben a kelleténél. Viszonyuk ellenséges marad, de mindketten jól dolgoznak. Karácsony közeledtével Matusek úr bennmarasztalja alkalmazottait túlórára, ami nagyon rosszkor jön Králiknak, hiszen végre megbeszélt egy személyes randevút levelezőpartnerével, és már-már az eljegyzésre gondol. Elkéredzkedne főnökétől most az egyszer, azonban Matusek mostanában feltűnően ellenséges vele. Egy hevesebb vita során végül Králikot kirúgják, ami szíven üti, de legalább lesz ideje elmenni a randevúra. A randija azonban nem más, mint Klára...

Eddig egyik Lubitsch-film sem volt az a mélyenszántó gondolatokat hordozó történet, és ez sem az. Pedig vannak benne a háttérben felsejlő, nagyon kihangsúlyozatlan elemek, ami alapján több témáról is beszélhetnénk, mint pl. ahogy az üzleti élet a magánélet rovására megy vagy az alkalmazottak kiszolgáltatottsága, de ezek mint csak egy-egy pillanatra tűnnek fel.

Megvalósítás

A történet romantikus filmek alaphelyzetét követi, mint amelyeknek az egyik első, leghíresebb képviselője az Ez történt egy éjszaka, azaz vesz két embert, akik látszólag utálják egymást, hogy aztán a film végére egymásba szeressenek. A csavar a dologban, hogy míg Králik megtudja kb. a film felénél, hogy a levelezőtársa valójában Klára, addig a lány csak a film végére világosodik meg., amit persze Králik és a filmkészítők ki is használnak, hogy vicces helyzeteket teremtsenek. Matusek inkább drámai figura, akit megcsal ugyan a felesége, de rádöbben, hogy erről ő is tehet, hiszen az üzletnek szentelte életét, míg otthonát elhanyagolta. Fordítottan működve a feleségét pénzeli, és  cége alkalmazottaival emberséges. Emberséges, mert bár ő a diktátor, de a hatékonyság feladásával is inkább megtartja alkalmazottait, akik a válság éveiben az utcára kerülve nehéz helyzetben találnák magukat. Erre a legjobb példa Pirovics (Felix Bressart), aki családja miatt lemond minden büszkeségéről, szórakozásáról. Fontos karakter még a kifutófiú Pepi, aki elsősorban humoros, csintalan megnyilvánulásai miatt szórakoztató.

Ahogy a többi Lubitsch-film, ez sem különösebben érdekes technikailag. Érdekes lehetne Budapest ábrázolása, de egyrészt a történet szinte kizárólag az üzleten belül játszódik, másrészt nem a helyszínen forgatták, hanem stúdióban. Ezért sem tudtam felismerni az Andrássy utat. nem tudom mennyire lehetett zavaró a korabeli amerikai közönségnek, hogy a neveket és még az üzlet feliratait is magyar nyelven tüntették fel, nekem mindenesetre vicces volt. A két főszereplő, Stewart és Margaret Sullivan játéka rendben volt, mindkettejük jól hozta a karakterét, ami a pletykák szerint annak is köszönhető, hogy több volt köztük a kollegalitásnál, noha Sullivan ekkor házas volt.

Élmény

Nem egy harsányan vicces vígjáték és nem is mélyen romantikus, megvalósításában pedig egyhangú.  Ami miatt emlékezetes lesz, az a magyar környezet, elég fura volt látni híres amerikai színészeket magyar karaktereket alakítani. Ugyanakkor sajnos ez csak névleg volt Budapest, gyakorlatilag bármelyik európiai vagy akár amerikai környezetbe is átültethették volna.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: James Stewart (Philadelphiai történet, Az élet csodaszép, Hátsó ablak, Szédülés, Egy gyilkosság anatómiája, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Frank Morgan (Óz a nagy varázsló), Felix Bressart (Ninocska, Lenni vagy nem lenni), Charles Halton (Az élni vágyó asszony, Lenni vagy nem lenni, Az élet csodaszép, Életünk legszebb évei), Sarah Edwards (Kár volt hazudni, Az élet csodaszép), Edwin Maxwell (Kacsaleves, Ninocska, A pénteki barátnő)
- Margaret Sullavan (Klára) idegileg instabil volt mindig, ötven évesen gyógyszertúladagolásban hunyt el.
- A magyar helyszín abból adódik, hogy az eredeti színdarabot a magyar László Miklós írta még 1937-ben, aki 1938-ban Amerikába emigrált zsidó származása miatt.
- A történetet sokszor feldolgozták, legismertebb ezek közül talán a Tom Hanks-féle A szerelem hálójában.

Következik: Babaarcú

 ...a Time goes by blogtól :)