Artúr filmélményei

Túl a barátságon (2005)

2016. október 10. 23:33 - Liberális Artúr

 

 

 

Rendezte: Lee, Ang
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Heath Ledger, Jake Gyllenhaal
Megjelenés: 2005, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/W1l7JZA5LQc
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/brokeback-mountain-tul-a-baratsagon-brokeback-mountain/movie-71122

Tartalom

Ennis (Heath Ledger) és Jack (Jake Gyllenhaal) két idegen, ágrólszakadt kovboj, ezért illegális legeltetést vállalnaka a Brokeback hegyen. Ennis nappal őrzi a juhokat, Jack éjjel vigyáz rájuk, így csak reggelinél és vacsoránál találkoznak. Lassan összebarátkoznak, és amikor egy alkalommal a kelleténél többet isznak, az éjjeli hideg és vihar miatt egy sátorban alszanak. Az alkohol és a magány megteszi hatását, és félálomban lefekszenek egymással. Hasonlóan telnek el a legeltetés hónapjai. Amikor véget ér a munka, szétválnak és hazamennek: Ennis elveszi menyasszonyát, Almát, gyerekeik születnek, és idővel Jack is talál feleséget magának Lureen (Anne Hathaway) személyében, akinek az apja jómódú traktorkereskedő. Négy évvel a közös munka után Jack végre rátalál Ennis-re, elutazik hozzá közös horgászás címszó alatt, de már az első pillanatban előtörnek érzelmeik és csókolózni kezdenek, amit Alma meglát. A két férfi tehát újra elutazik a Brokeback hegyhez együtt tölteni egy kis időt. Jack felajánlja, hogy költözzenek össze, de Ennis egyrészt nem akarja otthagyni családját, másrészt egy gyermekkori trauma miatt fél a társadalom haragjától...

A történet alapja szerintem egy modernkori Rómeó és Júlia-feldolgozás, hiszen itt is egy társadalmilag tilos kapcsolatról van szó. Ennis és Jack egymásba szeretnek, és megpróbálnak ugyan normális keretek között élni, ez nem sikerül nekik. Bár nagyon erősen jelen van az érzelmi szál, a lényeg azt hiszem mégis azon van, hogy egy ellenséges környezet mennyire káros magára a környezetre is az egyén mellett.

Megvalósítás

A történet viszonylag gyorsan belevág a közepébe, hogy összehozza a szerelmeseket, hogy aztán húsz évig kínozza őket, ahogy a mindennapi problémák, a való világ elől menekülve időnként a Brokeback hegyen újra átélhessék azt a felszabadult, lelki megnyugvást, amit első alkalommal éreztek. A hegy jelképes, egyfajta éden, mert szabadon önmaguk lehetnek bármiféle gátlás nélkül, míg azon kívül meg kell küzdeniük a mindennapok gondjaival. Kapcsolatuk olyan tabut sért, amely még ma is meglehetősen érzékeny téma, ezért igyekeznek megfelelni az elvárásoknak: Ennis elveszi barátnőjét, dolgozik keményen, iszik, verekszik - vidéki proliként él. Jack a városi életformát választja, agilis üzletember lesz üzletasszony feleséggel. Kettőjük közül ennek megfelelően Jack az, aki a lehetőségekhez képest felvállalná kapcsolatukat, Ennis esetében azonban egy gyerekkori trauma miatt ez a társadalmi tiltás már belsővé vált, nem mer elköteleződni. Mindezt a hazug életmódot megszenvedi a családjuk is, és amelyre rendre reflektálnak különféle nemzeti jelképekkel: július 4, hálaadás, a pásztorkodás... stb. A tabu érzetét erősíti, hogy épp a legtipikusabban hetero karaktereket, a kovbojokat tették meleggé, de fontos megjegyezni, hogy a homoszexualitás erősen kétséges, hiszen mindkettejüknek van felesége; mozdulataik sem erotikusak, hanem sokkal inkább törődőek, kétségbeesetten ragaszkodóak ahhoz az idillhez, amit átéltek egyszer.

Külcsínre sajnos kevés kiemelkedő részt tudok megnevezni. A hegyet idillinek festik le a kamerával is, de nem az a tipikus western környezet. A húsz évet öregedő szereplők maszkjai közelről tökéletesek, messzebbről már nem látszik rajtuk annyira a kor. A legjobban azokat a képeket szerettem, ahol már-már erőszakosan akaszkodnak bele egymásba a főszereplőink, ami tök jól érzékeltette a szenvedélyt. Nem tudom hogy néz ki egy szenvedélyes férfiölelés, de így képzelném el én is. Ettől lett erős és kifejező a romantikus szál; ezt egy női párral nem lehetett volna megtenni A zene illő, de nem annyira erős, hogy megmaradjon az emlékezetemben.

Élmény

Ha nagyon általánosítani akarok, akkor szerintem a történet a szimbolikus ingekkel kiválóan érzékeltette azt az érzelmet, amikor mintegy lényegünkként próbáljuk megőrizni valamely szép emlékünket. Ugyanakkor nem akarom elbagatellizálni ahogy sok kritika teszi, hogy itt egy egyetemes szerelmi történetet látunk, amikor két férfi dug. Ez szándékos provokáció, amellyel nyilván tisztában voltak a készítők és be is jött nekik, mindenki erről a filmről beszélt. A kérdés csak az, hogy ezt az olcsó felhajtás miatt tették vagy szükség volt rá eszközként, hogy jobban kifejezhessék üzenetüket? Szerintem mindkettő. Mindenesetre kétségkívül kijár a filmnek az egyik legromantikusabb alkotás címe.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Heath Ledger (A sötét lovag), Jake Gyllenhaal (Donnie Darko), Anne Hathaway (A sötét lovag - felemelkedés), Graham Beckel (Szigorúan bizalmas)
- Az Ennis-t és Almát alakító színészek a forgatás alatt jöttek össze, így a valóságban is egy párt alkottak.
- A filmet, ahogy várható volt, több országban betiltották vagy erősen megvágták, noha nem látható benne nagyon pár csókon kívül semmi különös.

Következik: Saroküzlet

1 komment
Címkék: 2005 dráma romantikus 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Jake Gyllenhaal Ang Lee 2000-es évek Észak-Amerika Heath Ledger 2 órás IMDB 8

Kacsaleves (1933)

2016. október 09. 13:17 - Liberális Artúr

 

Rendezte: McCarey, Leo
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Groucho Marx, Harpo Marx, Chico Marx, Zeppo Marx
Megjelenés: 1933, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/9CEdb0sGfaI
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/duck-soup/movie-99512

Tartalom

Freedonia kormányának sürgősen szüksége van pénzre, a dúsgazdag özvegy, Teasdale asszony azonban csak azzal a feltétellel hajlandó fizetni, ha a kormány lemond és teljhatalmat kap Firefly, akibe titokban szerelmes. Firefly természetesen teljesen alkalmatlan a szerepre. Eközben a szomszédos Sylvania országa Freedonia elfoglalását tervezi. Előbb forradalmat akartak kirobbantani, de mivel diktátor került hatalomra, ez a tervük kútba esett. Trentino nagykövet ezért kémeket állít Firefly-ra, hogy megzsarolhassák valami kényelmetlen titkával. A két kém azonban, Chicolini és Pinky meglehetősen alkalmatlanok a feladatra. A szabadszájú Firefly és Trentino azonban így is vérig sértik egymást egy összejövetelen, és hadat üzennek egymásnak...

A történet elvileg egy politikai szatíra, amely reflektál korának viszonyaira: a diktátorok nagyzási hóbortjaira, a politika abszurditására, a diplomácia és háború kisszerűségére, az igazságszolgáltatás pártatlanságára... stb. És valóban, visszagondolva tényleg viccet csinál a politikából, de egyrészt ez ma már nem olyan feltűnően szatirikus (sajnos), másrészt úgy vagyok vele mint A texasi láncfűrészes mészárlással, ami annyira műfaji volt, hogy nem lehetett észrevenni a poénok mögött a szándékot.

Megvalósítás

A történet meglehetősen szabatos, sok benne a logikai bukfenc és kissé hézagos is a cselekmény, de nem is ezen van a lényeg. Sokkal inkább lazán kapcsolódó jeleneteket láthatunk, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, és tulajdonképpen poénokra vannak kihegyezve. Végig olyan érzésem volt, mintha egy Irigy Hónaljmirigy műsort látnék attól függően, hogy mennyire jól sikerülnek ezek a poénok. A fenti témák is általában egy-egy jelenetből derülnek ki, ezért sem egyszerű dekódolni őket. A diktátorok gyarlóságát pl. az első jelenet adja, amelyben Firefly első (és egyetlen?) intézkedései a közerkölcsöt bigott módon szabályozzák (rágózás betiltása), miközben az ország a csőd szélén táncol. Az abszurd politikai életet a kormányülés figurázza ki, ahol nomrmális tárgyalás helyett nem hagyják szóhoz jutni a fontos ügyeket megvitatni kívánó minisztert, ellenben felesleges dolgokkal töltik ki az időt... stb. Az egyetlen egész történeten végighúzódó téma a Trentino diplomatával való kakaskodás, amely egy apró sértődésből háborúig fajul. A karakterekről és a színészi játékról inkább ne is beszéljünk, mert nem ezen van a lényeg, hanem a vicceken. Kezdetben csak a fejem fogtam, hogy ez mennyire kellemetlen, ugyanis a három fő Marx-testvér három különféle típusú humort testesít meg, és ebből az elején csak Groucho (Firefly) szerepelt, aki verbálisan támad, és ez gyakran erőltetett mai füllel. Chico (Chicolini) az együgyű, kötekedő olasz karaktert hozza, Harpo (Pinky) pedig az abszurdért felel, mindezt némán. És az ő megérkezésétől kezdve lesz modern és mai szemmel is vicces a film, mert teljesen átcsap időnként szürreálisba, mintha a Gyalog galoppot keresztezték volna az Airplane-nel és az Andalúziai kutyával. A cím egyébként korabeli szlengre utal: a duck soup ekkoriban valami könnyen végrehajthatót jelentett.

A Groucho-féle verbális humor mellett szerencsére nagy szerepet kap elsősorban Harpo révén a vizuális is, így bár nincsenek látványos képek, a szem mégsem marad ki a buliból. Elsősorban nem csetlésekről-botlásokról van szó, hanem teljesen váratlan és értelmetlen mozdulatokról, amik egyrészt meghökkentőek, másrészt sorozatos ismétlések után válnak viccesé. Két jelenet emelhető ki: az egyik a limonádéárus vegzálása, ami először ugyan gonosz, de a pörgős tempójú kalapcserélgetés már vicces; a másik a tükör-jelenet, ahol egy összetört tükröt pótlandó, Pinky eljátsza Firefly tükörképét. A poénok ütemezése mintha itt se lene tökéletes, mintha belekalkulálálták volna a közönség nevetését is - de mivel nem mindig nevettem, elég bénának tűnt a hatásszünet. Van pár zenei betét, de velük nem foglalkoznék, ellenben érdemes megemlíteni, hogy többször hazafias jellegű dallamok csendülnek fel, utalva ezzel a nacionalizmus és az abszurd politika viszonyára. (Freedonia himnusza ráadásul egyértelműen hajaz az amerikaira.)

Élmény

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a gazdasági világválság és a politika kedvezőbb megítélése miatt a filmet meglehetősen hűvösen fogadták, ugyanakkor nagyobb botrányt is kavart. Ez talán érthetőbbé teszi, miért tekintik politikai szatírának. Jellemző, hogy a Fredonia nevű város kérvényezte is a fiktív ország átnevezését, mert nem akarták hogy a film rossz fényt vessen a városra (a válasz szintén jellemző volt: változtassák meg inkább ők a város nevét, nehogy a város rossz fényt vessen a filmre :D). Ami még inkább bizonyítja a találaltot, hogy  Mussolini magára vette és betiltotta a filmet Olaszországban. Szóval egy kicsit megint úgy vagyok, mint az Utazás a Holdba esetében: mai szemmel már nem feltétlenül érezhető az éle. A történetet és a képi világot nem nagyon lehet értékelni, a humora viszont egyszerre volt csalódás a gyengébb (elavultabb?) részeknél és zseniális a teljesen beteg jelenetekben. Ráadásul jelentős részüket, de leginkább szellemiségük már ismertem: most már tudom, hogy a Marx-tesvérektől nyúlta poénjai nagy részét a Bolondos dallamok.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Edwin Maxwell (Ninocska, Pénteki barátnő), Leonid Kinskey (Becsületes megtaláló, Casablanca)
- Harpo Marx nem csak itt, de egyetlen filmjében sem szólalt meg.
- Zeppo Marx 1933-ban abbahagyta a filmezést hogy mérnöki karrierjére koncentrálhasson, ami jóval jövedelmezőbb volt és gyakran ebből segítette ki testvéreit.
- Valójában öt Marx-testvér volt, ám Gummo nem szeretett szerepelni, inkább a háttérmunkákban vett részt
- A testvére anyjuk tiszteletére valamennyiük lányának olyan nevet választottak, ami M-mel kezdődik (az anya neve Minnie volt).
- Apjuk szabó volt, de igénytelen és sosem vett méretet ügyfeleiről, így azok a megrendelt ruhát nem is fizették ki. Az elkészült öltönyöket házalással adta el. :D
- Viccesen Margaret Dumontot hívták az ötödik Marx-bátynak, mert állandó szereplője volt filmjeiknek.

Következik: Túl a barátságon

3 komment
Címkék: vígjáték 1933 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Észak-Amerika Leo McCarey Groucho Marx IMDB 8 1 órás Harpo Marx Chico Marx Zeppo Marx

Harmadik típusú találkozások (1977)

2016. október 08. 21:31 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Spielberg, Steven
Műfaj: sci-fi
Főbb szereplők: Richard Dreyfuss
Megjelenés: 1977, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/dSpQ3G08k48
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/harmadik-tipusu-talalkozasok-close-encounters-of-the-third-kind/movie-986

Tartalom

Fura események tartják lázban a francia Lacombe professzort (Francois Truffaut): évtizedekkel korábban eltűnt repülőgépek és hajók kerülnek elő tökéletes állapotban, pilóták azonosítatlan repülő tárgyakat észlelnek, egy amerikai városban pedig elmegy az áram mindenhol. A villanyszerelőként dolgozó, családját nagy ívben leszaró Roy (Richard Dreyfuss) el is indul munkába, hogy kiderítse az áramszünet okát, ám ekkor elszállnak felette az idegenek, megbolondítva az elektromos és fém tárgyakat. Hasonlóan járt Jillian (Melinda Dillon) is, aki egyedül neveli hároméves kisfiát. Bár sokan látják a repülő csészealjakat, a többség nem hisz a tanúknak, így Roy családja sem a családfőnek, aki velük ellentétben egyre megszállottabban gondol az esetre. Aki kapcsolatba került az ufókkal, mind egy hegyszerű látomást látnak maguk előtt, amit végül a tévében felismernek: ez a Devils Tower hegy. Az idegenek jeleinek dekódolásával ide tart Lacombe professzor is karöltve az amerikai hatóságokkal. Eközben megszállottsága miatt Roy családja elmenekül a férfi elől, Jilliant pedig újra meglátogatják az űrhajók és magukkal viszik kisfiát. Megindulnak hát a hegyhez...

Spielberg maga azt nyilatkozta, hogy a történet néhány kisebb téma mellett (kommunikáció, az emberiség fejlődésének ünneplése, modern ószövetség) egy átlagemberről szól, aki a különleges élmény hatására eldobja korábbi életét. Persze már túl vagyok az E. T., a földönkívülin, ezért tudom, hogy az állat és az űrlény mindig allegorikus. Ha az E. T.-ben az űrlény a gyermekkor volt, akkor itt az idegenek szinte soha meg nem jelenő alakja a kíváncsiság, a tudásvágy, ami fontosabb még a családnál is (legalábbis Spielbergnek ekkor, harmincévesen még fontosabb volt - később ezt apaként már megbánta).

Megvalósítás

Az érdeklődést a harmadik típusú találkozás tartja fenn, hiszen már egészen az elejétől egyértelmű, hogy vannak idegenek, így nincs a történetnek feszültséget okozó rejtélye. A történet több szálon fut. Elsőként Lacombe-bal ismerkedünk meg röviden, aki fel-alá rohangál a világban titokzatos esetek után nyomozva. A másik mellékszál Jilliané és kisifáé, aki nem fél az idegenektől, ezért el is viszik. A fő szál Royé, akinek a családi élete rámegy, miután észleli az ufót és megszállotjukká válik (ezt jól jelképezi, ahogy a szobra a család távozása után betölti az egész nappalit). Mentségére legyen szólva, hogy minden emberbe, akivel kapcsolatba léptek az idegenek, egy képet, a találkozó helyszínének képét vésték. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy látszólag Roy már a találkozás előtt sem volt mintaférj és mintaapa. Én abszolút átéreztem a feleség (Teri Garr) helyzetét és szerintem normálisan viselkedett, más írások szerint azonban nem volt elég megértő Royjal szemben. E kettőségre magyarázatot adhat, hogy a stúdió nyomására idő előtt mutatták be a filmet, amit később Spielberg újravágott többször is, hogy a feleséget negatívabb színben tüntesse fel. Ahogy említettem, a történetnek vannak egyéb, szorosan kapcsolódó témái, aspektusai is. Ezek közül a legismertebb a kommunikáció, ahogy egy öthangjegyű zenei motívummal próbáljuk jelezni az idegeneknek, hogy már értjük őket (mindezt a Kodály-módszer segtségével); ugyanakkor Roy például képtelen kifejezni magát családjának; Lacombe tolmácson keresztül kommunikál az emberekkel. Az ószövetségi téma abból áll, hogy Royt modernkori Illésként látomás éri, hátrahagy mindent és elmegy a Devils Towerhez (Sínai-hegy), ahol az égbe száll. Ezt támasztja alá a háttérben a tévében futó Tízparancsolat is.

A film hangulata vegyes: az eleje misztikus, ami kicsit időnként vígjátékba vált, a kisfiú elrablásával azonban komolyabbra fordul és az elrablás maga kifejezetten horrorisztikus. Bekúszik egy politikai thriller jellegű szál is, ahogy a kormány próbálja eltussolni az ügyet (eredetileg teljesen így alakult volna a történet, ennyi maradt belőle). Roy családi élete drámai fordulatot vesz, majd a film végére visszatérünk a misztikusabb sci-fi vonalra. A látványért értelemszerűen az idegenekkel kapcsolatos dolgok felelnek: önmaguktól életre kelő elektronikus eszközök, hirtelen, erős fények, repkedő fémtárgyak, no és persze maguk az ufók, amikhez készült számítógépes animáció is, de ekkor még nem nézett ki elég jól, és túl drága is volt, így maradtak szerencsére a hagyományosabb eszközöknél. Néha így is látszódik a trükkfelvétel, de többnyire mai szemmel is elfogadható színvonalon oldották meg. A legszebbek az ufók erős fényei, amely sugárként hatolnak be a sötét éjszakával borított helyekre; ezek és az éjszakai képek szépek (a magyar Zsigmond Vilmos munkáját dícsérik), de összességében hiányoztak Spielberg kreatív megoldásai. Fontos eleme volt a filmnek a már említett zene, amely nagyjából az öthangú szólamra épült fel. Sajnálom hogy a filmek többségének nincs ilyen markáns zenéje, amely egyenrangú partnere a képeknek és a történetnek.

Élmény

Nagyon nem volt szimpatikus, ahogy a történet előrébbvalónak tartja a kíváncsiságot a családnál; nem az a baj, hogy így történt, hiszen oda is kifuthatott volna a film, hogy Roy tágabb családja az emberiség, sőt a világegyetem, hanem az, hogy ezt helyesnek tüntette fel (legalábbis az a változat, amit én láttam). A zene emlékezetes, karakterisztikus, a képek között vannak szépek, a történet izgalmas, de nem éreztem benne Spielberg zsenijét.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Richard Dreyfuss (Diploma előtt, Cápa, Állj mellém), Francois Truffaut (Négyszáz csapás), Melinda Dillon (Magnólia), Teri Garr (Magánbeszélgetés, Az ifjú Frankenstein), Lance Henriksen (Hálózat, Terminátor, A bolygó neve: Halál), Carl Weathers (Rocky)
- A statiszták közt a stábtagok mellett ufókutatók is feltűntek, többek között a film szakértője és ihletője, Hynek. Ő állította fel a találkozások típusait is: az első az észlelés, a második a fizikai hatással járó kapcsolat, a harmadik pedig amikor már maga az idegen lény is jelen van.
- A történet egyik alapja a hadsereg Blue Book nevű projektje volt, amely az 1950-1960-as éveket igyekezett összegyűjteni és elemezni az ufó-észleléseket.
- A filmbéli rejtélyes esetek valódiak: a repülőgépek 1945-ben, már a háború után tűntek el nyom nélkül a Bermuda-háromszögbe, míg a hajó ugyanitt 1925-ben.
- Az első modernkori ufóészlelés 1878-as, ekkor használták először leírására a csészealj kifejezést.
- Spielberg és Lucas ekkor már barátok voltak. Mivel egy évben jelent meg a filmjük, fogadtak, hogy akié sikeresebb lesz, megkapja a bevétel pár százalékát. Spielberg vesztett, de ezzel nyert. Lucas filmje ugyanis a Csillagok háborúja volt...
- A film több elemet átemelt Spielberg első, még 17 (!) évesen forgatott filmjéből, amelyet 500 dollárból forgatott és amelyet lejátszott a helyi mozi 500 néző előtt egydolláros jegyáron. Valaki egy dollárral azonban többet fizethetett, így nyereséges lett.

Következik: Kacsaleves

Szólj hozzá!
Címkék: sci-fi 1977 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Steven Spielberg Richard Dreyfuss 1970-es évek Észak-Amerika 2 órás IMDB 8

Az őrület határán (1998)

2016. október 07. 13:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Malick, Terrence
Műfaj: háborús
Főbb szereplők: Sean Penn
Megjelenés: 1998, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/mKl5_OxKBn8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-orulet-hataran-the-thin-red-line/movie-3553

Tartalom

A második világháborúban egy csendes-óceáni szigeten katonaszökevényeskedik Witt az életről és halálról meditálva. A paradicsomi életet élő bennszülötteknek azonban hamar búcsút inthet, mert megtalálja egy közelbe érkező hadihajó. Újra hadszíntéren találja magát, ezúttal Guadalcanal stratégiai fontosságú szigetét kéne elfoglalniuk a japánoktól, csakhogy a dombos területet nagyon jól védik, ezért Staros százados megtagadja felettese utasítását, hogy szemből támadjon. Kisebb csapat próbál az állások oldalába kerülni Bell közlegény vezetésével sikerrel, ám a parancsmegtagadás miatt Staros-nak így is mennie kell. Végül sikeresen lerohanják a japán állásokat, ám a japánok is meglehetősen fásultak és leharcoltak már. Bell közben levelet kap szerelmétől (Miranda Otto), akinek gondolata még tartotta benne a lelket, hogy beleszeretett másba...

A cselekmény csalóka, ugyanis ez is az a típusú film, ahol nem a történet számít. A katonák gondolatai, érzelemvilága kerül megjelenésre egy olyan világban, amelyikben természetes a harc. Witt a legfilozofikusabb, ő próbálja megérteni, miért természetes a háború és hogy hogyan fogadhatná el a halált. Eközben a Mennyei napokhoz hasonlóan igyekszik a rendező az egész "cicaharcot" a természet jóval nagyobb kontextusába helyezni, de érzésem szerint ezúttal nem sikerült annyira hatásosan.

Megvalósítás

A történet az édeni helyszínen indul, ahol egy idealizált bennszülött-csoport látszólag harmóniában él és elfogadják Wittet is, de még kissé tartanak tőle katonás külseje miatt. Másik szigeten, de szintén paradicsomi helyszínen folytatódik, azonban itt már az emberi viszonyok ellenségesek. Már nemcsak Witt belső monológjait halhatjuk, hanem több karkater érzelmei, gondolatai, emlékei, félelmei is megjelennek, ami valahogy mégsem a háború eliselhetetlenségére utal, hanem eljelentékteleníti azáltal, hogy az emberek a fontosabb dolgokra gondolnak. Az ezredesenek pl. a becsvágya számít, hiszen békeidőben vált katonává és húsz évet kellett várnia egy igazi háborúig; Staros századosnak az emberei élete számít, Bellnek a szerelme... stb. A legtöbb háborús filmhez hasonlóan itt is sokáig arctalan az ellenség, és később sokat beszéltetik ugyan őket, de nem feliratozzák a japán beszédet, így csak arcukból olvashatunk, hogy nagyjából ugyanazon mehetnek át, mint főhőseink. Bár főhősök nincsenek, csupán néhány karakter, akit gyakrabban láthatunk, de az ő szerepük sem túl nagy, ami megint csak arra jó, hogy eloszlassa a szokásosan egyéni, drámai hangsúlyt és távolságtartóbban nézhessük a filmet. A film jelképei a természet elemei: vergődő madár, a dzsungelen átszűrődő fény, a tengerparton csírázó mag... stb.

Ezek a természeti képek legalább annyira hangsúlyosak, mint az emberek és a cselekmény. A katonák elvesznek a magas fűben, apró lények ők is a hatalmas erdőben, minden jelenetet félbeszakít egy ugyanolyan hosszú, látszólag irreleváns természeti kép. Ezeket a képeket egyébként többnyire természetes fény mellett vették fel, eredeti vagy közeli helyszínen. A tényleges zajokat, a háború zajait elnyomja a katonák belső monológja, illetve az érzelmes zene, ami szintén a távolságtartást segíti. Mivel rengeteg karakterrel dolgozik a film, nehéz őket megkülönböztetni egymástól, ha az ember nem ismeri a színészeket. Azonban igazi sztárparádét vonultat fel a film, ami ugyan a jövő nemzedékeinek nem lesz segítség, de nekünk könnyebbé teszi az azonosítást.

Élmény

A legtöbb kritika ezzel nyit, és nekem is meg kell említenem: a film balszerencséje, hogy egyszerre jött ki a Ryan közlegény megmentésével, amely letarolta a filmvilágot. De továbbmegyek, ugyanis a háborúról már sok jó film készült korábban, a természet hatalmasságát pedig épp maga Malick jelenítette már meg tökéletesen a Mennyei napokban. A maga nemében persze egyedi háborús film, csak így számomra semmi újat nem tudott felmutatni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Cusack (Álj mellém), Adrien Brody (A zongorista), John C. Reilly és Thomas Jane (Magnólia), Miranda Otto (Gyűrűk ura), Jared Leto (Harcosok klubja, Rekviem egy álomért), John Travolta (Ponyvaregény), John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért), Mark Boone Junior (Hetedik, Memento), Matt Doran (Mátrix, Csillagok háborúja)
- George Clooney nagynénje az a Rosemary Clooney énekesnő, akinek a nevéhez többek között olyan világslágerek kötődnek, mint a Mambo Italiano.
- Akármilyen hihetetlen, a már korábban látott két 1970-es évekbeli filmje után Malick húsz évig nem rendezett egy filmet sem, ez a harmadik rendezése.
- A sztárparádé nem tudom hogy mennyire volt tudatos döntés, de a rendezéstől való távolmaradása miatt legendássá vált rendező visszatérésének hírére a legnagyobb sztárok jelentkeztek, hogy szerepelnének akár ingyen is, sőt, Bruce Willis gyakorlatilag még fizette volna a költségek egy részét is egy szerepért cserébe.
- Azonban így is több nagy név a vágóasztalon végezte. Különösen Adrien Brody sértődött meg ezen, aki abban a hitben élt, hogy karaktere központi és egyébként is nagyon jól játszott - vágás után azonban csak rövid mellékszereplő vált.

Következik: Harmadik típusú találkozások

Szólj hozzá!
Címkék: 1998 háborús 20. század monumentális Amerika Amerikai Egyesült Államok Terrence Malick Sean Penn Észak-Amerika 1990-es évek IMDB 8 3 órás

Egymásnak születtünk (1936)

2016. október 06. 12:29 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Stevens, George
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Fred Astaire, Ginger Rogers
Megjelenés: 1936, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/TgimMImX-VE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/egymasnak-szulettunk-swing-time/movie-26123

Tartalom

Lucky táncos (és szerencsejátékos), utolsó fellépésén van túl, mert az előadásról siet rögtön esküvőjére, és a házaséletért felhagyna a tánccal, hiszen az nem egy rendes szakma. Kedves kollégái azonban mindent elkövetnek, hogy kamu divattanácsokkal és szerencsejátékkal késleltessék, aminek következtében mire az esküvő színhelyére ér, a vendégek már rég elmentek. Szerencséjére mielőtt apósa megölné, sikerül rátapintania gyenge pontjára, és még egy esélyt kap, hogy bizonyítsa rátermettségét: össze kell szednie 25 ezer dollárt kemény munkával. Az após ezalatt üzletre, tőzsdére gondol, Lucky viszont szerencsejátékra, ezért New Yorkba utazik "tőzsdézni". Itt hamar belebotlik és összevész Pennyvel, a csinos lánnyal, akit követve egy táncstúdióba jut, ahol a lány tánctanárként dolgozik. Hogy a közelébe férkőzhessen bocsánatot kérni, tanulni vágyó diáknak adja ki magát. Megjátssza az ügyetlent, hogy több időt maradhasson a lánnyal, amiért főnöke kis híján kirúgja Pennyt, ám ekkor bizonyítvány hogy mennyire jó tanár, előveszi legjobb tudását és elkápráztatja a főnököt, aki meghallgatást szervez kettejüknek egy menő klubba. Ezek után már igazán apróság, hogy nemhogy nincs megfelelő ruhája Luckynak, de még a meglévőt is elveszti kártyán, vagy hogy a klub zenekarának vezetője nem hajlandó zenélni nekik, mert szerelmes Pennybe, és nem akarja látni mással táncolni...

Újabb "értelmetlen" történet, sőt, ha akarnék bele is köthetnék, hiszen meglehetősen erkölcstelennek állítja be a világot (pénzéhes após, komolytalan esküvők, szerencsejáték, álságos rendőrök... stb.), miközben kínosan ügyel rá, hogy ne jelenjen meg csók a vásznon. De nyilván felesleges lenne belekötni, hiszen ez egy vígjáték, amiben a világ is picit kerge.

Megvalósítás

Ginger Rogers és Fred Astaire ikonikus filmsztár-táncos páros, az 1930-as években tíz közös filmjük készült, így a" variációk egy témára" alapon itt is a történet magva annyi, hogy szeressenek egymásba és közben táncolhassanak. Egyébként úgy éreztem, hogy Penny csak azért van ott, hogy legyen egy csinos nő, és a történet középpontjában túlságosan is Lucky állt. Astaire arca egyébként is meglehetősen jellegzetes, és hiába tartják Rogers-t is egyenrangú partnernek, itt nem bontakoztathatta ki tudását. Kora vígjátékainak megfelelően a történetben több a váratlan, öncélú fordulat; az első pár percben lerendezik az alaphelyzetet, ami később egyben álbonyodalommá fajul, a megoldás ennek megfelelően szintén komolytalan (Luckynak nem kell szakítani jegyesével, mert az már összejött időközben mással, Penny vőlegénye pedig mosolyogva félreáll...). Ami a táncot és a dalokat illeti: nem esett le, de a kritikák után megértettem, hogy a táncbetétek (egy kivételével) egy kapcsolatot írnak le a megismerkedéstől az együttléten át a szakításig. Akinek van érzéke a táncokhoz velem ellentétben, az lehet hogy ezt megértette, de nekem a megismerkedés és az együttlét táncai nem voltak túl kifejezőek. Mivel táncosokról van szó, a táncok nem voltak indokolatlanok, az ének viszont majdnem minden esetben igen (tudom, ez a vesszőparipám, de képzeljétek el mennyire életszerűtlen, ha a randin egy besértődött csaj énekelni kezd). A humornak többféle forrása van az esésektől a helyzetkomikumon át vizuális viccekig, de a legtöbb poént Lucky bűvész barátja hozza, nélküle sótlanabb lenne a történet. Itt is megfigyelhető volt az a jelenség, amit a Kár volt hazudniban tapasztaltam: rossz a csattanók üteme, azaz nincsenek kihangsúlyozva, túl sokáig várnak vele vagy túlságosan kitartják.

Bár a zene elnyerte az Oscart, egy kivétellel nem is tudom már visszaidézni őket. Mint fentebb említettem, a táncokkal is így voltam az elején, de az utolsó kettő szerencsére laikus szemmel is élvezhető. A párkapcsolatot leró táncok között egy kivétel van, Astaire magánszáma, amelyben fekete mentorainak, Bubbles-nak és Robinsonnak állít emléket. Ez a jelenet egyrészt monumentalitása miatt látványos, másfelől van benne egy részlet, amelyben saját három árnyékával táncol nagyjából szinkronban, de azok egy idő után feladják, mert nem tudják követni. Az utolsó tánc, a szakítás megjelenítése, amelyben a sétából lassan tánc lesz, majd külön fejezik be a számot. Emellett a vizuális látványosságokat egy-egy poén nyújtja, pl. ahogy a cenzúrát megoldják: a csókokat valami mindig pont kitakarja, a káromkodást elnyomja a dudaszó. Kedvencem még a film elejéről származó montázs, ahol az apósjelölttel együtt a ház valamennyi része előbb megharagszik Luckyra (ugató kutya, szigorú festmény, támadó macska), majd kibékülnek vele (a festmény mosolyog, az állatok dörgölőznek).

Élmény

A film szerintem azért kerülhetett elsősorban a listámra, mert nem csak ezt a filmet vették figyelembe, hanem valamennyi Rogers-Astaire filmet. A történet inkább kellemetlen, megvalósítása sem tökéletes, de vannak benne remek látványelemek. Lehet rajta szórakozni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Eric Blore (Lady Éva)
- A Lucky jegyesét alakító Betty Furness később jóval sikeresebb lett reklámarcként, majd az 1960-as években, mivel mindenki a reklámokhoz kötötte, fontos politikai posztot kapott a fogyasztóvédelem területén.

Következik: Az őrület határán

2 komment
Címkék: vígjáték zenés 20. század 1936 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1930-as évek Fred Astaire Észak-Amerika Ginger Rogers George Stevens 2 órás IMDB 8
süti beállítások módosítása