Tartalom

Lily (Barbara Stanwyck) apja illegális zugkocsmájában felszolgáló. Apja gyakorlatilag futtatja is, a vendégek mind a legalja népségből valóak. Egyetlen társa és barátja a fekete cselédjük, Chico, illetve egy vendég van, akit kedvel: a cipész, aki szerint a lány többre hivatott. Végül tele is beszéli a fejét Nietzschére hivatkozva azzal, hogy ha prostituálja is magát, tegye előnyért, ne pusztán munkaként. Miután végképp összevész apjával (és nem mellesleg az felrobban), Chicóval a nagyvárosba indulnak szerencsét próbálni, de mivel jegy nélkül utaznak, egy ellenőrön máris tesztelheti új életfilozófiáját, és az útért cserébe lefekszik vele. A városba érve egy impozáns banképületet meglátva azonnal beveti bájait előbb egy rendőrnél útbaigazításért, a HR-esnél állásnál, majd szinte valamennyi csoportvezetőnél, amíg egészen a csúcsig jut. Csakhogy közben megtört férfiszíveket hagy maga után, akik közül nem mindenki viseli jól a szakítást...

A történet alapja a már fentebb idézett nietzschei gondolat, amelyet végül persze a szerelem felülír, amikor Lily beleszeret egyik áldozatába. Ennél azonban számomra sokkal érdekesebb volt az, hogy hogyan, miért és milyen körülmények között kellett a ranglétrán felkapaszkodnia Lilynek. Szerintem ez egy feminista film, amelyben a világot látványosan uralják inkompetens férfiak, és csupán az ő kegyeik révén érhetnek el valamit a nők.

Megvalósítás

A történet első negyede bemutatja Lily poklát, az otthonát, ami egyben kocsma is, ahol már tini kora óta szexel az olcsó kocsma olcsó vendégeivel. Mindenhol részeg és kéjsóvár, durva férfiak lesik, anyja már meghalt, csak Chico maradt neki, akihez teljes erővel ragaszkodik végig. A cipész látszólag kedves, ám erkölcsileg legalább annyira durva mint a többiek, hiszen arra buzdítja Lilyt, hogy éljen természetes szépségével és használja ki a férfiakat. Lily ennek rögtön neki is lát, és feldugatja magát egészen a vezérigazgatóig, akár szándékosan szétrombolva mások családi életét. Persze ehhez két fél kell, a bank férfijai pedi egytől-egyik könnyen megvezethetőnek bizonyulnak (ennek állítólag az lehet az oka, hogy a válság közepén jártunk, és a bankárokra jellemtelen alakokként tekintettek). Jellemző reakció a vezérigazgatóé, akinek a lánya épp ahhoz a menedzserhez ment volna hozzá, aki Lily soron következő áldozata volt: nem az eljegyzést bontatta fel, nem a menedzsert rúgatta ki, hanem Lilyt akarta elküldeni. A gördülékenyen haladó haditervet az akasztja meg egy pillanatra, hogy ez a menedzser tényleg teljesen beleszeretett Lilybe, és amikor megtudja, hogy már az igazgatóval kavar, előbb lelövi főnökét, majd önmagával is végez. Lily pedig ekkor már annyira érzéketlen, hogy szinte egykedvűen nézi a kettős halálesetet. A történet utolsó negyedében az új bankigazgató nőcsábászként átlát Lilyn és áthelyezteti Párizsba a bankot ért botrány miatt. Végül ő is belesétál Lily karjaiba, de ezúttal a lány is beleszeret, és hogy mentse, gondolkodás nélkül áldozza fel az addig legfőbb értéknek tekintett vagyonát.

Sajnos nem a külcsínen van a hangsúly, de van néhány tök jó kompozíció, mint pl. annak érzékeltetése, ahogy Lily egyre feljebb juta a ranglétrán: ilyenkor kívülről látjuk a bank épületét, és minden aktus után egy emelettel magasabb szintre mozdul a kamera. Amitől különleges a film, hogy mennyire erős benne a szexualitás megjelenítése. Persze ez nem egy európai film, hogy konkrétan meztelen embereket lássunk benne mint a szovjet vagy a francia korabeli filmekben, de szemérmetlenül mutatják meg benne Lily testét és teljesen egyértelmű képi utalásokat kapunk, ha szex volt/van/lesz. Emiatt az egyik leghírhedtebb cenzúra előtti hollywoodi filmnek számít, amit természetesen meg is vágtak rendesen, és még egy olyan befejezést is kapott a film, ahol Lily erkölcsös, szerény életet él a továbbiakban Szerencsére nem ezt a kiherélt változatot láttam. A Lilyt alakító Stanwyckkel háromszor találkoztam eddig és mindhárom karaktere ugyanilyen csábító, kacérkodó nő volt, és mindhármat meggyőzően hozta, kicsit mindig elcsábított engem is.

Élmény

Mindig élvezem egy régi filmnél, amikor nincs meg az alakoskodás és őszintébben mutatják be korukat, mint amit máshol tapasztalunk. Ha nem karikírozta volna ki kissé a férfiakat és nem zárul romantikusan, kifejezetten előfutára lehetett volna a neorealista filmeknek. De így is érdekes élmény volt, Stanwyck pedig újra elcsábított, ami egy fiktív karaktertől nem rossz teljesítmény 80 év távlatából.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Barbara Stanwyck (Lady Éva, Gyilkos vagyok), John Wayne (Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t), Douglass Dumbrille (Tízparancsolat)
- Az eredeti, cenzúra nélküli változat nemrég, 2004-ben került elő, ezt keressétek :)

Következik: A hosszú álom