Százharminc éve: 1895

Mi mással is kezdhetnénk, mint a Lumiere-testvérek 1895-ös aktualitás-sorozatával, aminek első nyilvános, fizetős vetítését tekintjük hagyományosan a mozi kezdetének. A sorozat első darabja A munkaidő vége, de személy szerint legjobban a Bocal aux poissons rouges-t kedveltem.

Százhúsz éve: 1905

Tíz évvel később még mindig menők voltak az aktualitások, de ugye eddigre már kezdett kirajzolódni nagy részben a francia fantasy-filmes Melies nyomán, hogy igazán sikeresek a narratív filmek lesznek. Jelenleg a legnépszerűbb film az évből Melies-től A fekete ördög, de a legelismertebb meg pont egy aktualitás, A new yorki metró, futott még a Rover a kutya. Ezekhez képest szerintem a Dráma a szénbányában már egy sokkal modernebb film.

Száztíz éve: 1915

Egy évtizeddel később a film még mindig felnövőben van, de már kezdik átvenni az uralmat az egészestés filmek, ennek egy jelentős alakja az amerikai D. W. Griffith, aki az Egy nemzet születésével óriási sikert és kritikai elismerést is kapott, a film számos szempontból mérföldkő a filmtörténelemben. És nem mellesleg meghökkentően rasszista. Érdemes még megemlíteni az Assunta Spinát, de a kedvencem egyértelműen a legújabb felfedezettem, az orosz Bauer Posle smertije.

Száz éve: 1925

Milyen volt a mozi épp száz éve? A filmek és a filmipar már majdnem olyanok, mint ma; az első világháború elpusztította az európai filmstúdiókat, így végleg Amerikába, a közben megalapított Hollywoodba került a súlypont, Európában viszont ez bátrabb kísérletezést hozott. Az év sikerfilmjei Az aranyláz, a Ben Hur és A nagy parádé, a legnagyobb kritikai siker azonban a szintén új filmnyelvet felmutató Patyomkin páncélosé, de említsük meg a japán Orocsit is.

Kilencven éve: 1935

Ugrás az időben megint, lényegi különbség már nincs az ekkori és a mai filmek között, annál is inkább mert megjött a hangjuk. Nagy siker a 39 lépcsőfok és a Lázadás a Bountyn, az elismertség Az akarat diadalának, a Dalunak és a Frankenstein menyasszonyának jutott.

Nyolcvan éve: 1945

Miután megcsináltuk magunknak az újabb világégést, az Elbűvölve és a Szent Mary harangjai tudtak legjobban ráérezni a közönség ízlésére, a kritikusokéra meg a Szerelmek városa, a Terelőút vagy a Tora no O vo Fumu Otokotacsi. Ami engem illet, a Késői találkozásra tudok visszaemlékezni, ami a legjobban magával ragadott.

Hetven éve: 1955

Hetven évvel visszaugorva statisztikailag alaposan megnőtt az esélye, hogy az olvasóim közül valaki ezeket a filmeket megjelenésükkor láthatta. A népszerűségi versenyt a Susi és Tekergő és a Cinerama Holiday nyerték, a kritikait az Ayyam wa layali, az Ige, a Jedda, Az út éneke és A vadász éjszakája. Számomra legemlékezetesebb talán a Rififi a férfiak közt a rablásos jelenet miatt.

Hatvan éve: 1965

A klasszikus Hollywood alkonya és a globális újhullámok betörése bő hatvan éve nem változtatott a sikerfilmeken, A Doktor Zsivágó, A muzsika hangja és a Pár dollárral többért is inkább még a klasszikus időket idézi. Kritikailag elismertek között van a Bolond Pierrot, a Hikayet el omr kulluh és a Rőtszakállú. Ebből az évből végre vannak már magyar filmjeink is: A tizedes meg a többiek és a Zöldár. Legerősebb filmélményem az Iszonyat volt.

Ötven éve: 1975

Nagyszüleink fiatalkorára már a színes filmek domináltak, a meghatározó sikerfilmek a kasszasikerek korszakát berobbantó Cápa, valamint a kultikus Száll a kakukk fészkére voltak. A kritikai sikerek többek között a Jeanne Dielman, a Piknik a Függő-sziklánál, a Vremena goda vagy a Xala. Magyarjaink az Amerikai anzix és az Örökbefogadás.

Negyven éve: 1985

Az év messze legkiemelkedőbb filmje a Vissza a jövőbe mind népszerűsége, mind elismertsége alapján, és magam is képes vagyok megnézni róla egy századik reakcióvideót is. Az elismertebb filmek közné tartoznak még a Bliss, a Káosz, a Soá és a Visages de femmes. Magyar filmek az évből a Redl ezredes és A tanítványok.

Harminc éve: 1995

Az év sikerfilmjei az Apollo 13, az Aranyszem, az Élet mindig drága, a Hetedik, a Mindörökké Batman, a Pocahontas és a Toy Story. Kevésbé sikeres, de annál elismertebb a Babe, a Dilemme au féminin, a Salam Cinema, a Szemtől szemben és az Underground. Van magyar film is A részleg képviseletében.

Húsz éve: 2005

Az év sikerfilmjei a Csillagok háborúja és a Harry Potter sorozatok aktuális részei voltak, valamint Nolan Batman-trilógiájának első darabja. Kritikai elismerés járt a Juanita Narboni kutya egy élete, a King Kong, a Rejtély, a Túl a barátságon és a Zui hao de shi guang c. filmeknek. Magyar film a Sorstalanság, személyes kedvencem a V mint vérbosszú.

Tíz éve: 2015

Ez az év már biztosan mindenkinek ismerős, olyan sikerfilmsorozatok indultak vagy folytatódtak, mint a Csillagok háborúja és a Bosszúállók, de a legelismertebb és legnépszerűbb a Mad Max: A harag útja lett. Emlékezetes lehetett még az Agymanók, a Carol, a Ragyogó nekropolisz, és persze ne feledkezzünk meg a magyar Saul fiáról sem, de a személyes kedvencem az évből A kígyó ölelése.

Cselekmény: A házasságellenes szingli élet megtestesítője, Mortimer (Cary Grant) nem tudott ellenállni a szomszéd Elaine-nek és összeházasodott vele, de csak titokban, hiszen mégiscsak vigyáznia kell a hírnevére. Nagynénjeihez tart elújságolni a hírt, akik a környék kedvenc, segítőkész vénlányai. Mortimer indulna is innen azonnal tovább a nászútra, amikor hullát talál az ablak alatti ládában. Teljes ledöbbenéssel hallgatja nagynénjei semleges beszámolóját, hogy eddig tizenkét embert mérgeztek meg pusztán szánalomból, mert magányos, idős férfiak voltak. Hogy védje nagynénjeit, Mortimer megpróbálja a velük egy háztartásban élő, magát Roosevelt elnöknek képzelő öccsére kenni a gyilkosságokat, aki azt hiszi a Panama-csatornát ássa, miközben a holttesteket temeti el a pincében. Amíg Mortimer a hivatalokba rohan elintézni a papírmunkát, váratlanul hazaállít Jonathan bátyja, aki világéletében szadista volt és most is épp egy börtönből szökött meg. Természetesen nála is van egy hulla...

Téma: Egy elemzés szerint az alaphelyzet Amerika azon attitűdjének jelképe, hogy az ország nagyszerűségének múltja erőszakot rejt (a pincébe temetett hullák), de ez eléggé erőltetett, még ha igaz is lehet, a történet ugyanis nem igazán utal erre. A végéből kiindulva a történet valódi ívének arról kellene szólnia, hogy a származásod határoz meg, de ezt messze elnyomja a történet szórakoztató része.

Tartalom: Tehát az öröklődés lenne a téma, amiről ne felejtsük, hogy a huszadik század első felében még érvényes elgondolásnak tűnt, hogy az örökölt testi-lelki tulajdonságok "tenyésztéssel" javíthatóak. Ezt alapozza meg a Brewster család ősi volta, a klasszikus környékük és házuk, és hogy már az őseik sem voltak százasok. Mortimernek ezzel kellene vívódnia a történet során, de jó ha két mondatot szán rá. Kérdezhetitek, hogy akkor miért ezt emelem ki; hát azért, mert ez a gyökere és motivációja a karaktereknek. Történetünk romantikus vígjátékként indul, ami váratlanul morbid bohózatba megy át, amint Mortimer felfedezi a hullát. A humor forrása a sötét titok rejtegetése, amit csak bonyolít a titkolózó Jonathan megérkezése, majd a helyzetkomikum és a káoszból fakadó félreértések. Volt sok jó poén, de ezek nem ugyanarra az elvre lettek felfűzve, úgyhogy nincs érelme sorolgatnom őket. Mortimernek kellene lennie a legárnyaltabb karakternek, ehhez képest csak egy fel-alá futkorászó alak lett, akinél még Jonathan is sokszínűbb. Mortimer felesége hiába főszereplő, alig látható; a legösszetettebb karakter a plasztikai sebész, aki komplexen viszonyul Jonathanhez.

Forma: Először is ez egy színdarab filmre vitele, így szinte kizárólag a Brewster-ház nappalijában vagyunk, ami nem feltétlenül baj, pl. a 12 dühös emberben (1957) ez nagyon jól működik, de itt nem volt különösebb értelme leszűkíteni a teret, minek a film formátum ehhez? Ezzel együtt adott hozzá bőven, a legnagyobb erénye egyértelműen a világítás volt, erősen expresszionista fény-árnyék játékokat láthattunk. Ami a színjátékot illeti, a legtöbb kritika Granttel van elfoglalva, aki itt túkarikírozta a szerepét, Jonathan és Einstein kettőse viszont remek volt szerintem, az egyik legjobb jelenet is hozzájuk fűződik, amikor az új plasztikai beavatkozást beszélik meg. A zenére kevésbé emlékszem, de a hanghatások emlékezetesek, amelyek a magát Rooseveltnek képzelő öcshöz kapcsolódnak.

Élmény: Vártam a filmet, végre egy jó kis békebeli Capra-film, az indulás jó is volt, de a morbid fordulattal nem tudtam mit kezdeni, onnantól kezdve nekem nagyon leült, és ebben benne volt az is, hogy Grant túlspilázta a végletekig a szerepét. Másodjára talán jobban élvezném, felkészülten.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplők közül:
  • Cary Grant (Kár volt hazudni, Párducbébi, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Pénteki barátnő, Philadelphiai történet, Forgószél, Észak-északnyugat, Amerikai fogócska)
• Edward McNamara a film bemutatásának évében halt meg 60 évesen; Garry Owen 1951-ben hunyt el 49 évesen; Charles Lane csak 2007-ben hunyt el 102 évesen; Edward McWade a film bemutatója előtt hunyt el 78 évesen; Spencer Charters még szintén a film bemutatója előtt hunyt el 67 évesen.
• Edward McNamara valóban rendőr volt, de kellemes hangjának köszönhetően felfedezte magának Hollywood is, így gyakran rendőrt játszott.
• Peter Lorre (1900-1964) magyar volt, ahogy ezt már korábban említettük többször.
• Ahogy említettem, a film alapja egy korabeli színdarab, ami nagy sikerrel futott 1941-1944 között. Az eredeti szereplők közül sikerült átmenteni a nagynéniket és az öcsöt, Jonathant viszont az eredetiben a Frankenstein (1931) Boris Karloffja játszotta, innen a hasonlóságára utaló poén, ami a színdarabban nyilván viccesebb volt, a filmet viszont nem tudta sajnos vállalni.
• A film valójában 1941-ben kész volt, de addig nem jelenhetett meg, amíg ki nem futotta magát a színdarab. Ezért is tűnhetett fel fentebb, hogy többen meghaltak a forgatás és a bemutató között, hiszen ez nem a szokásos pár hónapot jelentette, hanem három évet.
• A nagynénik alapja Amy Archer-Gilligan (1873-1962) volt, aki legalább öt lakóját mérgezte meg a pénzükért 1907-1917 között, de lehet hogy volt az 60 áldozat is. Beszámíthatatlanságra hivatkozva életfogytiglant kapott, amit elmegyógyintézetben töltött majd' negyven évig.

Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: A cím magyarul kb. "az asszony vágyai." A történetecskében a sétáló házaspár női tagja terhes, és mint ilyen, egészen váratlan dolgokat kíván meg. A vígjátéki elem, hogy ezeket el is veszi magának azonnal, legyen szó kisgyerek nyalókájáról vagy egy hajléktalan heringjéről, a felháborodott áldozatok pedig a férjnél méltatlankodnak. Vizuális is végtelenül egyszerű, láthatjuk a megkívánást-elvételt, majd a nő arcára vágva, ahogy élvezi a sóvárgása kielégülését. Ez a közelire váltás azért már ekkor sem olyan nagy szám, viszont több kritika a sóvárgás kielégülését szexuális áthallásként éli meg. Nekem ez merész gondolattársításnak tűnik, de azt adom, hogy ez egy női film, ahol nem a férfi szemszögén keresztül értelmezzük a nőt. Annál is inkább, hiszen Guy rendezte és ő maga is vállalta a főszerepet.

Cselekmény: Mintha csak A Grand Budapest Hotel (2014) Zubrovkájának szomszédságában lennénk, ezúttal a vélhetően balkáni Bandrika autoriter országában vagyunk, ami népszerű téli üdülőhely. Egy lavina miatt több utazó megállásra kényszerül egy kis szállóban, ahol többek között Iris a lánybúcsúját tartja néhány barátnőjével. Holnap utazik vissza Londonba megérdekházasodni, szóval nem túl boldog. Szintén holnap utazik az évek óta itt nevelőnősködő, a helyiek zenéjét kedvelő miss Froy is. Iris álmát és miss Froy zeneélvezetét hangos dobogás szakítja meg, amiről a zenegyűjtő Gilbert tehet, aki rögtönzött táncesetet tart a szobájában. Aztán váratlanul valaki megfojtja az ablak alatt szerenádozó férfit, de ezt senki nem veszi észre. Szintén nem veszi észre senki, hogy a vasútállomáson valaki egy cserép növényt ejtene szándékosan miss Froy fejére, de helyette a vele társalgó Iris-t találja el. Miss Froy bekíséri a kisebb agyrázkódást szenvedő Iris-t a kabinjába, együtt ülnek le, teáznak, és rendelnek ebédet. Iris elalszik, majd amikor ebédidőben felébred, útitársát nem találja. Ez még nem jelentene semmi különösebbet, de sem a kabinban utazók, sem a személyzet nem emlékeznek semmilyen miss Froyra...

Téma: Sokat gondolkoztam, hogy ez tekinthető-e politikai filmnek vagy sem. 1938-ban járunk és kétségtelenül benne van már a fasizmus-vonal és a britek világpolitikai attitűdjei, ugyanakkor mégiscsak a szórakoztatáson van a hangsúly és nem a politikai aspektusokra fut ki.

Tartalom: Kezdjük a címmel, amit nem tudom, hogy sikerült összehozni, de szinte semmi értelme. Az eredeti: "a hölgy eltűnik." Mintha A remény rabjainak (1994) azt a címet adnánk, hogy "tengerparti találka." Három szakaszra osztanám a történetet, az első a szállóban játszódó jeleneteket jelenti, ahol megismerjük karaktereinket, észrevétlenül felvezetik a konfliktust, és teljesen elterelik a figyelmünket arról, hogy ez egy thriller, mivel egy tipikus korabeli vígjátékot láthatunk. Ha már politikai allegória, a szálló értelmezhető Európaként is, hiszen több nemzetiség gyűlik itt össze. A cselekményhez tartozó karaktereink persze angolok mind, köztük a fiatal és bulizós Iris, az országot szerető, idős miss Froy, valamint a faragatlan népzenei gyűjtő, Gilbert. Nem mehetünk el szó nélkül a mellékszereplő, de a brit kultúrfölényt képviselő paródia-páros, Charters és Caldicott mellett, akik ugye egyrészt ezt a funkciót töltik be, másfelől viszont annyira népszerűek lettek, hogy önálló életre keltek később. jellemző erre az első szakaszra, hogy bár történik egy gyilkosság és egy merénylet, mégis annyira mulatságos volt, hogy fel se vettem. Kicsit ez folytatódik a vonaton, míg váratlanul át nem csap thrillerbe, amikor miss Froy eltűnik. Ma ez valószínűleg sokkal erősebb pszichothriller lenne, de így is elbizonytalanodtam én is egy idő után, hogy Iris nem csak képzelte az egészet. Szintén a forgatókönyvet dicséri, hogy mindenkinek van oka hazudni miss Froyról, így nem tudhatjuk, hogy igazat mondanak vagy hazudnak. Sajnos ezután túlbonyolítják és elnyújtják az eseményeket, leül az izgalom. A harmadik szakaszra kiderül a rejtély és inkább egy akciófilmre váltunk  És ha a szálló Európa, akkor a vonat meg a világ, ami épp halad arrafelé, amerre vezetjük.

Forma: A történet ott kezdődik, hogy a filmet korábban elkezdte egy másik stáb készíteni Jugoszláviában, de a helyi hatóságoknak nem tetszett, hogy negatív színben tüntetik fel őket, úgyhogy elzavarták őket. Ekkor vett át a projektet Hitchock, a költségvetés viszont alacsony volt, így végül egy stúdióban forgatták az egészet, a vonat is egyetlen vagon volt csupán. Ez látszik is a "külső" felvételeken, amelyek vetítések, de a film eleji tájképen is, hogy az egész csak egy makett - erről mégis azt gondoltam, hogy milyen menő, mert így olyan "légifelvétel" készülhetett, ami a kor viszonyai között szinte lehetetlen lett volna. Mivel a film kétharmada a vonatban játszódik, érezzük a tér szűkösségét, a vagon rázkódik, az illúzió megvan. Esztétikailag a fényjáték, a kamerakezelés egy-egy kivételt leszámítva nem izgalmas, nem fedeztem fel semmilyen motívumot, de hát nem is egy mély film, ahogy korábban megállapítottam. A főszereplők jók, a zene valószínűleg ugyanabból a motívumból áll, csak nem vettem észre, mert nem egy egyszerű darab.

Élmény: Ez volt Hitchcock utolsó angol filmje, részben ennek a sikere győzte meg Hollywoodot, hogy leszerződtessék, és ez teljesen érthető, rendkívül szórakoztató volt az első óra. A második fel már sajnos nekem leült, hiába volt ebben több akció, egyszerűen megöregedett a mai ízlésnek a feszessége, valósághűsége. Ezzel együtt is ajánlott.

Érdekességek

• Az alapregény Forog a kerék (1936) alapja egy 1880-as párizsi eset volt, ahol egy férfi eltűnt, de mindenki letagadta, hogy látta volna, mert pestisben halt meg. Később ebből is készült film: So Long at the Fair (1950).
• A Charters-t alakító színész arcán éktelenkedik egy nagy vágás; ez első világháborús sérülés.
• Hitchcock szokásos cameoja a film végén volt látható.
• Két magyar vonatkozása is van a filmnek: az egyik az itthon viszonylag ismeretlen, de Oscar-díjas Dr Hartz megformálója, Lukács Pál, akit már láttunk Az élni vágyó asszonyban (1936). A másik a film eleji párbeszéd a krikettesek között:

- If only we hadn't missed that train at Budapest.
- I don't want to rub it in but if you hadn't insisted on standing up until they finished their national anthem -
- Yes, but you must show respect, Caldicott. If I'd known it was going to last 20 minutes -
- Well, it's always been my contention that The Hungarian Rhapsody is not their national anthem. In any case, we were the only two standing.
- That's true.

Cselekmény: 1744, Németország. Zsófia hercegnőhöz (Marlene Dietrich) az orosz udvar képviseletében kérő érkezik Razumovszkij gróf személyében. Zsófia útnak indul és izgatottan várja a férjének szánt Péter trónörököst, bár Razumovszkij is elvarázsolja - és a ő a férfit viszont. Oroszországba érkezve azonban alaposan ellátják a baját: át kell térnie az ortodox vallásra, átkeresztelik Katalinnak és ami a legrosszabb, hogy Péter nem hogy nem jóképű, mint ahogy leírták neki, hanem még félkegyelmű is. Katalin erőt vesz magán és viselkedik, ahogy elvárják tőle, de az esküvőjén is csak Razumovszkijt lesi...

Téma: A II. Katalin orosz cár (1729-1796) naplóján alapuló történetnek bevallottan nincs klasszikus témája, nem történelmileg hű vagy dráma akart lenni, hanem vizuális alkotás. pedig végülis elmenne egy történelmi filmnek Katalin jellemfejlődéséről, ahogy eljut naiv kislányból a tudatos nőig.

Tartalom: Csakhogy pont ezt a részt nem mutatja meg. Tulajdonképpen már az elején megmutatja mire számíthatunk, amikor a gyerek Katalin fantáziáiban kegyetlen jelenetek játszódnak le a neki olvasott történetek hatására, de ezeknek nincs különösebb funkciójuk. Ugrunk egyet az időben a kamasz Katalinra, aki végtelenül naiv. Érdekes megfigyelni, hogy a rokonai hűvösen kezelik. Ekkor érkezik meg az orosz udvartól Razumovszkij, aki sármos és nyers, egyáltalán nem a megszokott kifinomultság megtestesítője, Katalin viszont kíváncsian figyeli őt. Az orosz udvar is épp olyan, mint Razumovszkij, a férjnek szánt III. Péter pedig debil. Nagyobb spoiler nélkül még elmondható, hogy Katalin szíve összetörik és ekkor megy át egy nagy átalakuláson, csak ezt pont nem látjuk. Katalinhoz hasonlóan a legtöbb főbb szereplő karaktere is érdektelen marad; időnként Péter és a pap tud árnyaltabb lenni, illetve Erzsébet cárnő rideg racionalitása mögé tudok még belelátni többet, mint amit mutat.

Forma: És akkor kezdjük az egész rákfenéjével, eddig is ezt a kását kerülgettem: ez a film A keresztapa (1972) lehetett volna, ha szépen megmutatják Katalin jellemfejlődését. Két nagy probléma volt azonban ezzel: az első, hogy Dietrich teljesen hiteltelenül játssza a naiv Katalint, a másik, ami még nagyobb bűn, hogy egy felirattal történt meg az egész jellemfejlődés. A fentebb említetteket leszámítva ez igaz a többi színészre is. Nem tudom, hogy ez őket minősíti, a rendezőt vagy az írót, de ha szándékosan ilyen, attól sem tudom jobb szemmel nézni. A szándékosságra utalhat, hogy a karakterek testbeszéde, mozdulatai sokkal beszédesebbek játékaiknál. Ami jó húzás volt, hogy a gyerek Katalint Dietrich lánya játszotta. És akkor mi az a vizualitás, amiről a rendező beszélt? Elsősorban a díszletek. Zsúfolt, túldíszített termek tömve vannak groteszken kifacsarodó szentek szobraival, ráadásul szinte végig beltérben vagyunk, emiatt olyan érzésem volt, mintha Katalinban érzelmi világában lettünk volna. Nem volt uralkodó, de attól még voltak jó montázsok, világítások, kameraállások... stb. A zene nagyjából korabeli, de nem passzolt hozzá, egy lynchi dark ambientet jobban el tudtam volna képzelni.

Élmény: Fura élmény volt, és nem vagyok benne biztos, hogy azoknak a kritikusoknak van igaza, akik szerint a rendező a tartalmat a látvány alá rendelte. Szerintem ez előbbi simán csak nem volt jó. Látványosnak viszont valóban egyedi élmény volt, de azért nem mert elmenni a kísérleti szintig. Pedig az 1930-as évekről beszélünk, amikor bőven ott volt a levegőben az avantgárd világszerte.

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplők közül:
  • Marlene Dietrich (80 nap alatt a föld körül, A vád tanúja, A gonosz érintése)
• Maria Rivának nem csak az anyja Marlene Dietrich, hanem még ma is életben van, épp száz éves.
• John Davis Lodge-ról nem írja a Wikipedia, hogy hogyan került a színjátszás közelébe, hiszen ügyvédként kezdte karrierjét az 1920-as években, de az 1930-as években mégis elég sikeresnek színésznek számított. Hét év után abbahagyta a szereplést és politikusnak állt sikeresen: képviselő, kormányzó, majd európai nagykövet lett.
• Nézzük a történelmet, mi is történt valójában: Katalin családja tehát német volt, a Magdeburg környéki fejedelemség örökösei. Alapvetően német volt Péter is, ő a Kiel környéki fejedelemségből származott és Oroszországban is inkább német udvara volt, de erről később, kezdjük Erzsébettel.
  
  • Erzsébet cár (1709-1762) Nagy Péter egyik lánya volt, német férjet szántak neki, de a jelölt meghalt, így Erzsébet végül hajadon maradt, de ahogy a filmben is szerepel, Razumovszkij volt gyakorlatilag az élettársa. Miután a Nagy Péterrel elégedetlen nemesség megpuccsolta a leszármazottját és a sajátjukat emelték trónra, Erzsébet sem tétlenkedett, és a hadsereggel jó viszonyt ápolva megnyerte őket magának, hogy 1741-ben viszontpuccsolja a puccsistákat. Utódjának ugye III. Pétert unokaöccsét szánta, neki pedig feleségnek azt a Katalint, akinek anyja az ő elhunyt jegyesének testvére volt. Belpolitikájában felvilágosult volt, külpolitikában kora nagy konfliktusának, az osztrák örökösödési háborúnak győzteseként legyőzte Poroszországot.
  • III. Péter (1728-1762), az unokaöcs tehát a német Kiel környéki fejedelemségből származott, miután nagy Péter egyik lányát, Erzsébet testvérét ide adta férjhez. Az 1741-es puccskor Erzsébet magához vitette Oroszországba, 1745-ben összeházasította II. Katalinnal, de a házasságuk boldogtalan volt és talán nem is hálták el; a pletyka szerint gyerekeik nem Péteréi. Amikor Erzsébet 1762-es halálával hatalomra került, váratlanul 180 fokos fordulatot vett a külpolitikában és szövetséget kötött az addigi, gyakorlatilag már legyőzött Poroszországgal. Ez akkora felháborodással járt, hogy II. Katalin inkább megpuccsolta, hogy elkerüljön egy polgárháborút. A pálfordulás valójában praktikus volt, Péter ugyanis inkább Dániában látta a veszélyt. Uralkodóként szintén felvilágosult intézkedéseket hozott, a film teljesen félreábrázolja, de ennek oka inkább Katalin naplója. Hivatalosan természetes halált halt két héten belül, na de...
  • II. Katalin (1729-1796) a Magdeburg környéki fejedelemség leszármazottja. A filmmel ellentétben Péterrel ismerték egymást gyerekkorukból, illetve kezdetben jó viszonya volt Erzsébettel, de Katalin nagyravágyó volt és már egész korán szervezkedni kezdett Erzsébet ellen. Mindenki nyíltan szeretőket tartott, kétséges, hogy fia, Pál valóban Pétertől van. Miután 1762-ben lelepleződött egyik szervezkedése, megpuccsolta Pétert. A külpolitikáján már nem változtatott, főleg Kelet-Európában terjeszkedett, kicsit Ázsiában. Szintén felvilágosult uralkodóként modernizálni próbálta az országot, de a jobbágyok kárára, ezért nagyobb felkelések is kitörtek ellene. Rossz nyelvek szerint nem vetette meg a lovakat sem, és egy ilyen szexbalesetbe halt bele valójában.