Cselekmény: 1943, ázsiai hadszíntér. Keith frissen végzett elit tengerész egy tehetős anyával és egy félkomoly kapcsolatban lévő bárénekesnővel. Sajnálatára egy aknakereső hajóra, a Caine-re helyezik hadihajó helyett, ami lassan az enyészeté lesz minden értelemben, a kapitány (Tom Tully) is lazán, de a helyzetnek megfelelően kezeli ezt, aminek a pedánssághoz szokott Keith nem örül. Annak igen, hogy Queeg (Humphrey Bogart) személyében új kapitányt kapnak, aki viszont szigorúan megköveteli a tökéletességet bármi áron. Ennek meg is lesz az eredménye azonnal, amikor egy betűretlen ing miatt rapportra hívja a legénységet, és közben a hajó elveszít egy gyakorlócélpontot. A következő bevetésük pedig már élesebb lesz, kísérőként kell helytállniuk egy partraszállásnál, emiatt aggodalmukat fejezik ki a hajó rutinosabb tisztjei, az elsőtiszt Maryk és a civilben író Kefeer (Fred MacMurray)...

Téma: Amikor nem találom a témát, olyankor megkeresem a történet végét-csúcspontját, hiszen bizonyára azt szánták annak. Esetünkben ez az, amikor a legénységet leszidják, amiért nem támogatták eléggé hibázó feletteseiket. Ezt kellene alátámasztania a történetnek, de egyrészt pont az ellenkezőjét teszi, másrészt egy szigorúan hierarchikus intézménynél ez nem igazán elvárható. 

Tartalom: Történetünk első szála Keith magánéletével indul, aki szerelmes egy bárénekesnőbe, noha a férfi státusza jóval magasabb, és ezért vonakodik elköteleződni. Ez a szál később visszatér, de sok jelentősége nincs a témával kapcsolatban. A rendező eredetileg háromórás filmet forgatott volna, de a stúdió nem engedte, hogy kettőnél hosszabb legyen, talán ennek esett áldozatul az alapmű regényben elvileg sokkal fontosabb szál. A hajón már sablonokkal találkozhatunk: van egy rutinos, de a formaságokra fittyet hányó kapitány, egy zöldfülű Keith, majd egy túlzottan szigorú kapitány Queeg személyében. Nem akarom elspoilerezni, úgyhogy kicsit elnagyoltan fogok írni: Queeg többször bizonyítja alkalmatlanságát, Keefer pedig elülteti a bogarat a többiek fülében, hogy zendülni kellene. Ő a legéletszerűbb karakter, mert nem egysíkú; eleinte kedveljük, de később megismerjük, hogy nem egy szilárd jellem, és ezért nem tudom kárhoztatni. Maryk és Keith nem érdekesek, de végülis még Queeg sem. A fordulatot az utolsó negyed hozza meg a zendülés tárgyalásán (a cím és a műfaj miatt remélem ez nem nagy spoiler), amikor az egyik jogi képviselő teljesen más megvilágításba helyezi az esetet, mint amire az addigi történet terelt minket. És ez itt a film nagy hibája, mert ez a fordulat nem volt előkészítve egyáltalán

Forma: Szép színes, a kamera jókor mutat közeli és távolit, de azért nincsenek kreatív vágások vagy szögek, fényjáték, zene. Szerencsére a haditengerészet együttműködő volt a kezdeti kifogásaik után (hiszen nem akarták, hogy inkompetensnek higgyék őket Queeg miatt), így igazi eszközökön forgathattak, sőt, a később nagyobb karriert befutó Lee Marvin valódi veteránként katonai tanácsadóként is működött. A többiek sem voltak rosszak, de azt hiszem ez volt az eddig látottak közül Bogart legjobb alakítása, főleg a tárgyalótermi jelenetben, amelyre még a kamera is rásegített egy közelivel, kizárva a külvilágot. Állítólag a jelenet után a stáb tapsviharban tört ki, amit simán elhiszek.

Élmény: Az 1950-es évek egyik legsikeresebb filmjének első háromnegyede igazából egy már többször látott tengerészes sztori nem túl izgi megvalósítással, az utolsó negyed azonban tartogat két kiváló jelenetet, ami miatt érdemes megnézni és akár elgondolkodni, hogy biztos jól ítélünk-e meg minden egyértelműnek tűnő helyzetet.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Casablanca, A hosszú álom, A Sierra Madre kincse, Egy magányos helyen, Az Afrika királynője)
  • José Ferrer (Arábiai Lawrence)
  • Fred MacMurray (Gyilkos vagyok)
  • Tom Tully (A kereszt jele)
  • E. G. Marshall (12 dühös ember)
  • Lee Marvin (Aki lelőtte Liberty Valance-t)
  • Claude Akins (Rio Bravo)
  • Todd Karns (Az élet csodaszép)
  • Whit Bissell (A testrablók támadása, A mandzsúriai jelölt, Airport)
  • James Best (Tiltott bolygó)
  • James Edwards (Gyilkosság, A mandzsúriai jelölt, Patton)
• Jose Ferrer (a védőügyvéd) kétszer volt Rosemary Clooney férje, fiuk Miguel Ferrer szerintem sokaknak ismerős.
• Robert Francis (Keith) 25 évesen, egy évvel a film után halt meg repülőgépbalesetben
• James Best unokatestvérei az Everly Brothers együttes
• Az alapmű regényt Herman Wouk írta 1951-ben részben saját élmények alapján, hiszen ő is egy aknakeresőn szolgált a második világháborúban. írt ugyan belőle színdarabot is, ami csak a tárgyalásra összpontosít, illetve felkérté a forgatókönyvhöz is, de elégedetlenek voltak vele. 2023-ban Friedkin készített tévés remake-et Kiefer Sutherlanddel.
• A nagy vihar az 1944-es Kobra tájfun volt, ami 800 matrózzal végzett, hajók süllyedtek el és rongálódtak meg.
• Michael Caine innen vette művésznevét, amikor hirtelen kellett döntenie; mintha csak a Mrs. Doubtfire-ben  (1993) lettünk volna, körbenézett és ezt a filmcímet látta meg a mozikon kiírva. Azzal viccelődött, hogy ha a másik irányba néz, akkor most Michael 101 kiskutya (1961) lenne.