Tartalom

Celine és Jesse (Ethan Hawke) negyvenes pár, szabadságon vannak éppen. Látszólag jól megvannak, azonban amint sikerül megszabadulni a gyerekektől, kibukik sok elnyomott sérelem. Jesse fél, hogy nem tud elég időt tölteni előző házasságából született kamasz fiával, Celine pedig úgy érzi, a férfi nem áll teljesen mellette.

A film egy negyvenes kapcsolat realisztikus bemutatása kíván lenni, ha nem is az átlagét, de a már jól ismert Celine-Jesse pároséét. Ugyanis ez egy sorozat harmadik része (Mielőtt felkel a nap - 1995, Mielőtt lemegy a nap - 2004). Itt-ott néha probál elszakadni a konkrét pártól, és bemutatni esetleges múltat és jövőt, de többnyire maradunk Celine-nél és Jesse-nél.

Megvalósítás

Alapvetően párbeszédközpontú, története nem nagyon van. Ezek a párbeszédek viszont nem szellemesen szórakoztatóak, nem elvontak, csupán hétköznapiak. Hogy ez erény-e vagy hátrány, mindenki döntse el maga.

Nem nagyon fedeztem fel szép vagy kreatív képeket sem, kivéve talán a helyszíneket, ahol szemléltetésképpen a beszélgetések különböző szakaszaiban a szereplők más-más helyeken vagy éppen úton voltak. (A filmben talán nem véletlenül utaltak az Itáliai utazásra, ahol szintén fontos szerepet játszott a környezet.)

Élmény

Linklater a Sráckorhoz hasonlóan itt is egy nagy projektbe vágott bele, noha nem ilyennek indult. Mégis egy pár életének minden kilencedik évébe nyerhetünk betekintést immár a harmadik alkalommal. Valósznűleg érzelmileg erősebb hatást keltene a film, ha láttam volna a két előzményfilmet is, de nincs kétségem, hogy valósághű és hiteles kapcsolatot láthatunk mindhárom esetben.

Érdekes volt, hogy mennyit változhatott a világ; azon gondolkoztam, hogy hogyan reagált volna a közönség, ha egy szinte szex- és erőszakmentes, romantikus filmben ilyen természetességgel említik meg a szopást. Valószínűleg ez még az 1990-es években is kiverte volna a biztosítékot, nem is beszélve a korrábbi évtizedekről.