Cselekmény: Míg a nap fénye beteríti, az egész föld Mufasa oroszlán (James Earl Jones) királysága alá tartozik, akinek épp most született meg utódja, Simba (Donald Glover). Mufasa testvére, Zordon (Chiwetel Ejiofor) féltékeny a királyra, duzzogva el se megy unokaöccse születésére. Apja körbevezeti Simbát, és megpróbálja elmagyarázni, hogy a természet örök körforgásban létezik. A kölyök Simbát persze jobban érdekli a tiltott, árnyékban rejtőző elefánttemető, el is szökik oda, és persze kis híján végeznek vele az ott tanyázó hiénák, de Mufasa még időben odaér kimenteni. Nem sokkal később Zordon is felkeresi a hiénákat, hogy együttműködve egy gnúcsordát ráijesztve halálra tapostassa Mufasát...

Téma: Igazából nincs neki, mert annyira hangsúlytalanok. Az eredeti Az oroszlánkirályban (1994) még megelőlegeztem neki az élet körforgása és a Simba személyiségfejlődése témákat, de azt hiszem ott még túl nagyvonalú voltam kezdő filmnézőként, bár már akkor is megjegyeztem, hogy egyik sincs rendesen bemutatva. Kilenc éve láttam azt a filmet, ezért nem akarok gyakorlatilag látatlanban ítélkezni, de szerintem itt egy hajszálnyival - de még mindig nem elégségesen - nagyobb volt az élet körforgásán a hangsúly.

Tartalom: A történet egy idealisztikus képpel nyit, ahol a természet élőlényei egyensúlyban vannak a bölcs Mufasa uralkodásának köszönhetően. A kis Simbát persze ez nem érdekli, ő a menő csávó akar lenni. A cselekmény mozgatórugója Mufasa testvére, Zordon aki király akar lenni és okosabbnak hiszi magát Mufasánál. Kihasználva Mufasa gyenge pontját, a fián keresztül legyőzi őt, ám nem bizonyul jó uralkodónak, mert csak a sajátjai érdekeit nézi, túlvadássza a vidéket és ezzel felborul az egyensúly. Ekkor kezdődik Simba felnövéstörténete, aki elmenekülve egy másik idealisztikus világban találja magát: hakuna matata, ami annyit tesz szuahéliül, hogy ne foglalkozzunk a problémákkal. Aztán Simba meggondolja magát, nem menekül tovább feladata elől, és ez a pont számomra a leggyengébb láncszem, mert nem magyarázza el se az eredeti, se az új változat a miértet. Simán megoldható lett volna egy kisebb dramaturgiai húzással, hogy az új otthonát is elérje Zordon pusztítása vagy hogy a természet megfigyelése során megértse a körforgást. A történet hátralévő részének már nincs jelentősége, csak végigviszik a cselekményt. Bár a történet remake és majdnem teljesen leköveti az eredetit, egyes jeleneteket itt-ott kiegészítettek, feljavítottak. Egy jó példa erre, ahogy Sima szőre eljut Rafikiig: a rajzfilmben csak odafújja a szél közvetlenül, míg ebben a változatban sok-sok állat mindennapos tevékenysége kell hozzá, ami már malicki módon ábrázolja az élet körforgását. Hollywoodi szokás szerint az akció, dráma és humor tökéletes elegyének kellene lenie a filmnek, de a humor az első felében elmarad, mert se a szarvascsőrűmadár, se a hiénák nem elég viccesek, ehhez kell az ikonikus Timon és Pumba páros.

Forma: Az első a megdöbbentő fotorealisztikusság. Én meg voltam győződve, hogy valós állatokat kopipésztelnek a valós helyszínekbe, a mozgást meg valahogy szimulálják, leanimálják, kiegészítik. De utánanéztem, nem ez a helyzet: mindent animáltak, még a környezetet is (az egyetlen kivétel a filmkezdő napfelkelte) Az Avatar (2022) elbújhat. Hogy nem idomított állatokat látunk, az ott bukik ki egyedül, amikor összegyűlnek különféle fajok, mert az már életszerűtlen. Esetleg még a mozgás nem teljesen igazi. Ennek a realisztikusságnak az áldozata lett az is, hogy hiányoznak a hőskorszaki Disneyre jellemző expresszívebb formák. Számomra érthetetlen módon a kritikák nagy része meghatározó negatívumként emeli ki, hogy a realisztikus állatábrázolás miatt elveszett az arcjáték, de hát aki már látott életében mondjuk egy Bresson-filmet, annak ez nem jelent semmilyen problémát, enélkül is tudjuk, mi játszódik le a karakterekben. A hangalámondás nem volt tökéletes; az tök jó volt, hogy néha alátették a szövegnek az állathangot is, de néha túl emberi lett. Végeredményben egy gyerekfilmről beszélünk, úgyhogy nincsen túl sok szokatlan kameraszög, vágás, fényjáték, ilyesmi, de rendesen össze van rakva. A zene a jól ismert dallamokból áll, ezek régen sem ragadtak meg, most a Lion Sleeps Tonight működöttami megint egy jó példa arra, hogy fel lehet turbózni az eredeti jelenetet.

Élmény: Unottan álltam neki a filmnek, mert az eredeti se varázsolt el gyerekkoromban, illetve kilenc éve attól vált emlékezetessé, hogy az volt az egyik utolsó szög a koporsójában annak, hogy szinkronosan nézzek filmeket. A realisztikussága lenyűgözött, de önmagában az még kevés volt. A közepe táján kezdett megvenni, amikor több olyan kiegészített vagy hozzátoldott jelent is volt, amelyek jól fokozták a hangulatot. Aztán a vége újra unalomba fulladt sajnos. Kár érte, mert szeretem élvezni a filmeket, szeretem, amikor észreveszem, hogy elkezdtem élvezni és ezek után még mindig hozza azt a színvonalat. Nem tudom, melyik lenne jobb első élménynek, ez vagy az eredeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Donald Glover (Pókember)
  • Seth Rogen (Donnie Darko)
  • Chiwetel Ejiofor (Igazából szerelem, 12 év rabszolgaság)
  • Alfre Woodard (12 év rabszolgaság, Amerika Kapitány)
  • James Earl Jones (Dr. Strangelove, Csillagok háborúja, Amerikába jöttem, Az oroszlánkirály)
  • Florence Kasumba (Amerika Kapitány, Fekete Párduc, Bosszúállók)
  • Phil LaMarr (Ponyvaregény, Pókember, A Hihetetlen család)
• Nem értek hozzá, de ez a film csak a jelölésig jutott a legjobb vizuális effektek kategóriájában, a díjat az 1917 vitte el. Ezek után kíváncsian várom azt a filmet és nagyon magas elvárásaim lesznek.