Tartalom

Jean-Dominique Bauby ("Jean-Do") az Elle magazin főszerkesztője, sikeres, élvhajhász férfi, ám 1995-ben, 43 évesen agyvérzést kap és bezártságszindrómája lesz, azaz öntudatánál marad, de a teste néhány szem- és arcizmot leszámítva béna. Először persze rosszul éli meg, de odaadó ápolóinak segítségével sikerül pislogással kommunikálni, és belevág egy korábbi szerződésének megvalósításába: könyvet ír.

Amellett, hogy a film megtörtént esetet dolgoz fel, ami már önmagában is baromi érdekes (Jean-Do elpislogott, önéletrajzi könyvét magyarul is kiadták), természetesen a test-lélek (szkafander-pillangó) viszonyát is megfigyelhetjük. Jean-Do szeretett enni, szeretkezni, sportolni - mindezek a testi örömök váratlanul tovatűnnek és csak az emlékei és a képzelete marad neki, amik segítségével a fejében azt tesz amit akar és nincs lekorlátozva semmiben. És végül test "nélkül" is boldog és sikeres tud lenni.

Megvalósítás

A film fő erénye, hogy többnyire Jean-Do szemével látunk; a film nagyrészében ez egyet jelent azzal, hogy az ő szemszögébe van helyezve a kamera, és hogyha a feje ferdén áll vagy nem arra néz, ahol valaki épp tartózkodik, akkor mi is csak annyit és úgy látunk, ahogy ő. A film elején és végén azonban még hatásosabban valósították meg a szubjektív érzékelést, ekkor ugyanis a halványabb öntudatú Jean-Do érzékelését láthatjuk csak, azaz a kép homályos, elmosódott, a kép és a hang csúszik vagy akár kiesik, az orvosi lámpa erős fénye minket is vakít.

De nemcsak az érzékelés módja szubjektív,mert Jean-Do gondolatait, képzeletét is láthatjuk. Jeleneteket a múltból, álmokat, képzelgéseket. Ebben kevésbé volt kreatív megvalósítás, szívesen vettem volna absztraktabb képeket is. A történet folyamatosan párhuzamba állítja e test-lélek viszonyt mindennapi életünk börtöneivel. Egyszerűbb példa a Monte Cristo, Jean-Do apja, aki öregkora miatt nem képes nagyon mozogni vagy egy barát, aki túszként évekig be volt zárva. Ezeknél magasabb szintű párhuzam az emberi kapcsolatok börtöne vagy a vallás.

Élmény

A film eleje az ébredező tudatú Jean-Doval képileg nagyon erősen indított, hasonlóan zárt, és a kettő között kicsit hagyományosabban működött. Szerintem sokkal hatásosabb lehettet volna, ha inkább rövidebb, félórás a film, de végig ragaszkodik ehhez a féléber tudatállapothoz. Tartalmában sok újat igazából nem tudott mondani, de biztosan sok ember áll hozzá egészen másképp, ha tudja hogy ez a valóság volt. Az már az én kiégett, sötét lelkem hibája, hogy nem teszek különbséget fikció és valóság között :)

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Max von Sydow (A nap vége, Az ördögűző), Francoise Lebrun (A mama és a kurva).
- Ahogy a film végén is elhangzott, Jean-Do 1997-ben halt meg közel két év után (ami bezártságszindróma esetén kivételesen hosszú idő), és még valóban láthatta könyve sikerét.
- Eredetlieg amerikai film lett volna Johnny Depp főszereplésével, de egyéb elfoglaltságok miatt végül franciákkal rendezte meg az amerikai rendező.