Tartalom

Mouchette kamaszévei elején járó lány. Az iskolában nem énekel a többiekkel, amikor pedig a tanár ráparancsol, hamisan teszi. Hazafelé megdobálja osztálytársait. Munka után dodzsemezni megy, ahol párszor szándékosan összeütközik egy fiatal férfival, de Mouchette apja látva ezt felpofozza lányát és elvonszolja. Otthon fekvőbeteg anyja és síró, újszülött kishúga várja. Felületesen elvégzi a házimunkát. Eközben a helyi pultoslánynak ketten is csapják a szelet: az erdész Mathieu és az orvvadász Arsene. A lány eddigi udvarlója helyett Arsene-t részesíti előnyben, ezért az eddig elnéző Mathieu este rajtakapja az orvvadászt. Verekedni kezdenek, de rövid dulakodás után inkább ivócimborák lesznek. Mindezt látja az erdőben meghúzódó Mouchette, akire amikor később rátalál Arsene, behívja magához az eső elől. A férfi részeg és rohamai szoktak lenni; meggyőződése, hogy megölte Mathieu-t, ezért fenyegetve arra kéri a lányt, hogy hazudjon alibit neki, ha sor kerülne rá. Ezután megerőszakolja. Miután Mouchette megszökik a férfi lakhelyéről, hazatér megszoptatni húgát, anyja pedig rövidesen meghal.

A Vétlen Baltazárhoz nagyon hasonló filmben az emberiség bűneit magára "vállaló" szamár helyett most egy kislány kénytelen elviselni az őt érő megpróbáltatásokat. Elvileg a film témája a lány áldozattá válása spirituális értélemben (részletes elemzés itt), de én csak a kivetettséget és az őt megvetők iránti gyűlöletét éreztem, amely a film végére végső feladásba fordul - de megváltást, feloldozást, megkönnyebbülést nem tapasztaltam.

Megvalósítás

Közismert katolicizmusa miatt Bresson filmjeiben rendre keresztény szimbólumokat szoktak keresni, és amíg a Vétlen Baltazárban ez egyérelmű irány volt, addig a Mouchette spiritualizmusa kevésbé kötődik a valláshoz. Ettől függetlenül szimbólumok és szimbolikus események vannak bőven a különböző folyadékoktól (alkohol, félrecseppentett italok, testnedvek, víz) az erőszak különböző megnyilvánulási formáin át (dodzsem, szándékos összesarazás, vadászat) a szexig és a halálig. Számomra fontos pillanat volt a diákok dala a reményről, amit Mouchette dacból vagy szégyenből, de nem énekelt velük, majd amikor kényszerítették, akkr is csak hamisan tudta előadni. mikor azonban az akkor még barátjának gondolt Arsene ápolása közben kezdte dúdolni, hiba nélkül sikerült.

A film Mouchette anyjának felvezetőjével indít, aki aggódását fejezi ki egyenesen bele a kamerába a családja iránt, de ezután már csak fekve látjuk, alig beszél. A tett itt gyakran helyettesíti az arcjátékot vagy a párbeszédet. A nemi erőszakot átélő Mouchette érzéseit nem az arcán látjuk, hiszent azt eltakarja Arsene háta, hanem a kezdetben segítségért nyújtó kezein, amik azonban lassan átölelik a férfit. Szoptatáskor kigombolja blúzát, de üvegből itatja a babát. Gyakran tesz kárt szándékosan mások tulajdonában, hogy kifejezze ellenszenvét... stb. A stílus bressoni, a színészek ugyanannyira érzéketlen bábok, mint a Vétlen Baltazárban. Hangulata komor, a világ valóban kegyetlennek tűnik, hiszen alig látunk mosolyt vidám pillanatot.

Élmény

Fogyaszthatóbb volt az egy évvel korábbi Vétlen Baltazárnál, amit azóta is felemlegetek (bár ma már lehet hogy másképp látnám), de nehezebben érthetö Bresson korábbi 1950-es évekbeli filmjeinél. Érzelmileg működött a legfontosabbnak számító filmvégi katarzist leszámítva, de továbbra is úgy gondolom, hogy sokkal közérthetőbbnek kellene lennie egy jó filmnek korszaktól, műveltségtől és földrajzi helyzettől függetlenül. Vagy ha legalább képileg ingerelt volna az elmélyülésben, akkor ez sem feltétlenül elvárás. Így viszont maradt egy puritán, nehezen feldolgozható filmnek, amelyet inkább szenvedés végigülni, mint élvezet.