Tartalom

Egy öreg, rozoga milliomos felbérli Philip Marlowe magándetektívet (Humphrey Bogart) egy kényes ügyben: kisebbik lánya nagy adósságot halmozott fel szerencsejáték közben, amit egy antik könyvárus állt, és aki most szeretné megkapni a pénzét. (A kisebbik lány egyébként már belefutott a hallban Marlowe-ba, és azonnal kikezdett vele.) Az apa szerint azonban ez zsarolás, és biztos benne, hogy nem szerencsejátékról van szó, mert egyszer már kifizetett egy hasonló összeget a lánya miatt egy másik szerencsejátékosnak. Alapesetben nem hívta volna Marlowe-t, de a barátjaként szeretett addigi nyomozója pár hete váratlanul eltűnt. A beszélgetésből hazafelé tartván az idősebb lány, Vivien magához kéreti Marlowe-t, mert szeretné tudni, hogy mi miatt kérték fel. Miután Marlowe leveszi, hogy a lány azt hiszi hogy az eltűnt nyomozó miatt bérelték fel, gyanakodni kezd, hogy itt egy sokkal szövevényesebb ügyről lehet szó...

...és még csak a közel kétórás film első öt percét meséltem el. A rendkívül bonyolult cselekmény középpontjában a rejtély mellett Vivien és Marlowe románca áll. Ahogy a főszereplő nevéből kiderült, ez egy Chandler-regény, amelyben állítólag sokkal nagyobb szerepet kap az, hogy mennyire romlott a világ, amit a nyomozó megkeseredetten igyekszik elviselni. Ebből azonban nem sok látszott a filmen, így szerintem a történet maga nem rendelkezett különösebb témával vagy üzenettel.

Megvalósítás

A történet egy sebesen száguldó gyorsvonat, ahogy mondani szokták, és ahogy a fenti leírásomból is kitűnhetett. Folyamatosan kapjuk az újabb kérdéseket, eseményeket, több gyilkosság is történik, miközben hadarva vívnak szellemi csatákat a szereplők. Azt hittem, hogy csak nekem követhetetlen a cselekmény, de szerencsére több írás is megerősítette, hogy hírhedten követhetetlen, sőt, magán Chandleren is kifogott egyszer... Ennek annyi volt az előnye, hogy teljesen Marlowe-val együtt válhattak világossá eges rejtélyek ahelyett, hogy már előre sejtenénk valamit. Marlowe karaktere a tipikus detektívet hozza, akinek gyors az észjárása, cinikusan mogorva és közben döglenek utána a nők már pár mondat váltása után is. Méltó társa ebben Vivien, akiről viszont jóval kevesebbet tudunk meg; talán erkölcstelenebb, a történet végére azonban Marlowe mellé áll. Kettőjüknél érdekesebb Carmen, a húg, aki kb. minden erkölcstelenség megtestesítője a szerencsejátéktól a gyilkosságon és a kábítószereken át a szexig. Az eredeti regény ebben a tekintetben sokkal szabadosabb volt, de filmen nyilván nem fért bele.

A film tehát Vivien és Marlowe románcára épült, már csak azért is, mert a kor sztárpárja volt a két színész, Bacall és Bogart. Számomra ez kevésbé jött át, hiába volt tele szexuális utalásokkal a párbeszédük. Sokkal jobban átjött azonban a Carment alakító Vickers játéka, akinek számos jelenetét ki is vágták emiatt sajnos, mert nem akarták, hogy ellopja a filmet a pár elől. (Vicces anekdota, hogy amikor az akkor még csak 19 éves Vickers-t megkérték, hogy játsszon úgy, mintha orgazmusa lenne, visszakérdezett, hogy mi az az orgazmus...). Annak ellenére, hogy az egyik legnoirosabb film noirnak tartják, vizuálisan egyáltalán nem volt annyira markáns, mint egyéb társai, pl. a világítás terén. Még szót kell ejtenem a szinkronról, mert magyarul kezdtem nézni, mint a legtöbb filmet, de itt három perc után egyértelmű volt, hogy jobban teszem, ha eredetiben nézem meg, és be is igazolódott a gyanúm az újabb, immár eredeti nyelvű három perc láttán.

Élmény

A zavaros történet ellenére (vagy épp amiatt?) izgalmas volt a film, a párbeszédek hol viccesek, hol szellemesek, hol nagy odafigyelést igényelnek, hogy Marlowe-val együtt követni tudjuk a gesztusokból és félmondatokból elejtett információkat, de nem érintett meg a főszereplők szereleme és képileg sem varázsolt el, noha nem nagyon tudnék hibákat mondani.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Humphrey Bogart (A máltai sólyom, Csablanca, Sierra Madre kincse, Magányos helyen), Regis Toomey (A pénteki barátnő), Charles D. Brown (Érik a gyümölcs), Bob Steele (Rio Bravo), Elisha Cook Jr (A máltai sólyom, Rosemary gyermeke), Louis Jean Heydt (Elfújta a szél), Tom Fadden (Az élet csodaszép, A testrablók támadása)
- Charles Waldron, a milliomost alakító színész már csak azért is képes volt hitelesen játszani szerepét, mert még a film megjelenése előtt meghalt.
- Még életben vannak: Sonia Darrin (92), a könyvárus lány
- A filmet ugyan már 1944-ben leforgatták, de érezvén, hogy a háborúnak hamarosan vége, a stúdió előbb a háborús filmjeit akarta bemutatni, így A hosszú álom csak 1946-ban került a mozikba.
- A forgatókönyvírók között szerepelt a későbbi Nobel-díjas Faulkner is.

Következik: A kaméliás hölgy