Tartalom

Első rész: 1943 nyarán partra szállnak a szövetségesek Szicíliában. A falusiak gyanakvóak velük szemben, de egy fiatal lány elvezeti őket egy közeli várba, ahonnan felderítőutakat indíthatnak. Kettesben marad egy amerikaival, akivel lassan kezdik megérteni egymást ám ekkor feltűnnek a németek...

Második rész: 1943 őszén a szövetségesek felszabadítják Nápolyt. A részeg amerikai katonai rendészről az egyik utcagyerek lelopja a cipőit, másnap azonban nyakon csípi a gyereket és hazaviszi, hogy számonkrje szüleit. Csakhogy a gyerek sokadmagával árván él egy nyomortelepen...

Harmadik rész: 1944 nyarán a szövetségesek felszabadtják Rómát. Egy prostituált (Maria Michi) felvonszol magához egy részeg amerikai katonát, de annak semmi kedve hozzá, mert ő abba a rendes lányba szeretett bele, akit pár hónapja a város felszabadíátsakor ismert meg. A prostituált a történet közben döbben rá, hogy ő volt az a lány...

Negyedik rész: 1944 nyarán Firenzében még dúlnak a harcok; a város egyik felén már a szövetségesek vannak, a másikon még a németek. Egy amerikai ápolónő megtudja, hogy helybéli szerelme legutóbbi találkozásuk óta a partizánok vezérévé nőtte ki magát és megsebesült. Egy családja után kutató partizánnal átszöknek a németek uralta városrészbe, ahol a visszavonulóban lévő németek mindenkire lőnek...

Ötödik rész: 1944 őszére felszabadul az Appenninek déli része. Három amerikai káplán egy katolikus kolostorban kér szállást éjszakára. Mindenki szépen és ájtatosan viselkedik egymással, amíg ki nem derül, hogy a három káplánból csak egy katolikus (William Tubbs); másikuk protestáns, a harmadik pedig zsidó...

Hatodik rész: 1944 telén a Pó-folyó mentén még a németek uralkodnak, csak partizánharcok folynak. A lőszer és élelmiszer fogytán, a németek lassan körbezárják őket, a segítség pedig késik. Kényteenek harcba bocsátkozni, de nem bírnak a túlerővel és elfogják őket. Mivel a partizánokra nem vonatkozik a genfi egyezmény, minden bizonnyal kivégzik őket...

Úgy érzem, hogy a történeteknek nincsen közös témájuk; mindegyik egy-egy élethelyzetet mutat be, amelyre hatással van vagy volt a háború: bizalom, barátság, gondoskodás, szerelem, hit, bajársiasság. Mintha egyfajta olasz szenvedéstörténetet látnánk:  mindegyik történet tragédiával végződik, a szövetségesek mégis rendületlenül haladnak a győzelem felé. Mintha keresztény allegóriája lenne a földi létnek, amely sok szenvedéssel teli, de a vége mégis győzedelmes lesz az égieknek.

Megvalósítás

A történet tehát hat részre oszlik, amelyeket megelőz vagy követ egy-egy rövid bejátszás a szövetségesek előrenyomulásáról. Tulajdonképpen ez érzékelteti leginkább azt, amit feljebb írtam: hosszasan, személyesen ecsetelik, hogy mekkora szopás az egyéneknek az élet, de közben összességében a felszabadulás megállíthatatlan. Minden epizóddal következetesen haladunk előre az időben és egyre Északabbra, hol közelebb, hol távolabb a harcoktól, és ezek egyben a többféle etnikumú Olaszország egy-egy régióját is jelentik a vidéki Szicíliától a nagyvárosi Rómán át a lápos Pó-vidékig. Az életképek-jelleg abból adódik, hogy minden rész más helyszínnel és karaktertípussal foglalkozik (falusi lány, katona, partizán, fekete rendőr, gyerek, pap, ápoló, sebesült), de ez legjobban a negyeidk részen jött ki, ahol végigrohanva Firezén többek életbe bepillanthattunk. Nem fogom egyesével részletezni az epizódokat, de jól megfigyelhető, ahogy a különböző nemzetek a bizalmatlanságból lassan a testvériségig jutnak (az első részben még mindegyik nép bizalmatlan a másikkal szemben, az utolsóban már életüket adják a másikért). Ennek része a nyelvek kavalkádja is, gyakran nem értenek szót egymással a felek. Természetesen neorealista filmről beszélünk, és mivel Rossellini előző filmjéhez, a Róma, nyílt városhoz hasonlóan még ez is meglehetősen friss, 1946-os volt, bőven láthatunk valódi amerikai katonákat, lerombolt épületeket, szegénységet, prostitúciót, a mindennapi élet gondjait. A tragikus végkifejletek ellenére mindig megjelenik a humor is egy-egy pillanat erejéig. A "paisa" szó egyébként kb. annyit tesz olaszok között, hogy "tesó".

Technikailag olyan előremutató darabnak tekintik, amely megágyazott a többi dokumentumfilmszerű filmnek, mint pl. amilyen Az algíri csata. Valóban, különösen az egyes részek közötti rövid, narrált bejátszások ilyenek, de egyébként mai szemmel nem láttam rajta semmi különlegeset. Ahogy említettem, díszletre nem volt szükség, elég volt kimenni az utcára, ahol sok épület még mindig romokban állt. A neorealizmushoz tartozik az amatőrök szerepeltetése, ami egyes helyzetekben elfogadható, de amikor egyének közti drámaiságot akarnak kihangsúlyozni, akkor már nem ártott valódi színészt keresni. Az első rész amerikai katonái pl. borzalmasak voltak, teljesen illúzióromboló volt őket hallgatni. Engem a lány se varázsolt el, a kritikusok azonban teljesen odavoltak a hitelességéért. A második rész gyerekei viszont gyereklétükre is teljesen hitelesen adták önmagukat. Érdekesség, hogy a hitelesség érdekében a színészeket szinkroizálták (ez látszik is néha sajnos), hogy pontosabban visszadják a különböző régiók nyelvjárásait.

Élmény

Két dolgot nem szerettem: az egyik a már említett első rész amerikai katonáinak játéka, a másik pedig az az érzés, hogy mintha mentegetni akarta volna az olaszokat a film. Az ellenség itt is arctalan és velejéig romlott, nincs átmenet. A történetek önmagukban egyébként tragikumuk miatt erősek, a koncepciónak és a realista megvalósításnak is vannak érdemei, szóval nem rossz film, nagyon hasonlít a Róma, nyílt városhoz annak giccsessége nélkül.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Maria Michi (Róma, nyílt város), William Tubbs (A félelem bére)
- Minden epizódot más írt, ugyanakkor Rossellini ezeket az adott helyzettől függően erősen módosította. Az írók közt szerepel Klaus Mann és Fellini is.

Következik: West Side Story