Tartalom:

A Szerelő és a Vezető Kalifornia városait járják, ahol gyorsulási versenyeken kötött fogadásokból tartják el magukat öregecske, de felturbózott autójukkal. Az egyik városban szó nélkül csatlakozik hozzájuk a Lány (Laurie Bird) is, akit a Vezető megkedvel, de az a Szerelővel fekszik le. Az utakon több alkalommal is összefutnak a sportautós férfival, akire a kocsi tpusa alapján GTO-ként utalnak (Warren Oates). Egy benzinkútnál megállapodnak, hogy egészen Washingtonig versenyeznek, a győztes pedig elviheti a másik autóját. Mégsem versenyeznek azonban igazán, többször megállnak egymásnak segíteni. Az egyik megállónál a Lány átül a sportautóshoz...

Azt minden kritika készségesen leírja, hogy a történet metaforikus, csak azt nem írja meg konkrétan egyik sem, hogy mik ezek. Mert hogy a film sem túlságosan segítőkész, noha egyáltalán nem bonyolult - mégis, annyira kevés a kapaszkodó, hogy szinte csak azon múlik az értelmezése, hogy mit akarunk belelátni: szabadság, szerelem, identitás, egzisztencializmus, művészet. Ezekre mind tudnék egy-egy példát mondani, szóval vagy az van, hogy mindent meg akartak mutatni a történettel, vagy nem, de akkor nem sikerült jól kihangsúlyozni a fő témát. (A harmadik lehetőség természetesen a szokásos: én vagyok túl buta hozzá :D)

Megvalósítás:

A western mellett a másik jellegzetesen amerikai műfaj a road movie, és ezúttal mintha a műfajnak lenne alárendelve a film, cselekmény ugyanis alig van, és hogy egyértelmű legyen a jelképessége, a szereplők sem kapnak nevet. A Szerelő és a Vezető hasonlítanak is egymásra, szinte mindig együtt vannak, látszólag múlt és cél nélkül járják a városokat csak az útszéli éttermeket, moteleket, benzinkutakat érintve, alig beszélnek. GTO velük ellentétben folyamatosan beszél, stopposokat vesz fel, mindenkinek elmondja az élettörténetét, de mindenkinek másikat. A Lány szintén személytelen, szótlan, mintha csak egy műnyúl lenne az agarak előtt; szinte előzmny nélkül a Vezető és GTO érte kezdenek már versenyezni, de ekkor a Lány lelép egy idegennel, mintha csak a szabadság megtestesítője lenne. Fontosak maguk az autók is: a sportautó menő és kényelmes gyári termék, míg a két fiatalabb fiú kocsija egy teljesen átalakított darab, amit ők hoztak létre, mint egy művészeti alkotást és folyton ügyködnek rajta valamit ("sosem lehetsz elég gyors"). Az út, illetve a hozzá kapcsolódó dolgok is sokatmondóak: eleve az ikonikus 66-os úton játszódik a történet, a stopposok különböző társadalmi csoportokből kerülnek ki (katona, kovboj, üzletember... stb.), valamint feltűnik a halál is baleset formájában, és a versenyzés is egyet jelent a pénzszeréssel, ami az autóra kell és persze némi ételre. Végül ott van maga a fő verseny, ami az autóért, a legfontosabbért zajlik, mégsem veszik igazán komolyan és szándékosan együtt haladnak. A cím jelentése magyarul: Kétsávos aszfalt.

A film vége a legismertebb, azzal végződik, hogy a film lassan leáll és kiég, és ebbe mgint beleprojektálhatunk egy rakás dolgot. Ez a leglátványosabb képi elem, nincsenek szép, beszédes tájképek, nem igazán mutatják mi mellett haladnak el és amit igen, az sem esztétikus (nekem). Zene csak annyi van, am néha a rádióból szól, de jellemzően ez is illik a sofőrök személyiségéhez: a fiúkat inkább zavarja, GTO-nak pedig vegyes stílusban van mindene. A Lány egyszer dúdol, az szintén jellemzően az I Can Get No Satisfaction. Az ő karaktere egyébként kifejezetten rá íródott, ahogy a Szerelő színésze is gyakorlatilag autók között nőtt fel. A Vezető sem színész, de ők hárman egyébként is érzelemmentesen játszottak. Annál nagyobb volt a kontraszt GTO-val, akit rendes színész alakított és neki egyébként sem kellett magát visszafognia.

Élmény:

Fiú létemre engem sosem érdekeltek az autók, az a fajta vagyok, akit ha megkérdeznének hogy milyen autót szeretne, azt mondanám hogy pirosat :D. Szóval a műszaki szövegek teljesen hidegen hagytak, ahogy a versenyek is. A történet pozitív értelemben üres, érzésem szerint arra vár, hogy mi töltsük meg tartalommal. nem éreztem hangulatosnak, nem volt látványos, bár aki szereti az autókat, annak biztos jobb véleménye lesz róla.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Warren Oates (Vad banda, Sivár vidék), Laurie Bird (Annie Hall), Harry Dean Stanton (Bilincs és mosoly, A keresztapa 2, Nyolcadik utas: a halál, Párizs, Texas, Halálsoron)
- Laure Bird ekoriban a rendezővel, Hellmannal járt, később Garfunkellel. 1979-ben, anyjához hasonlóan 26 éves korában öngyilkosságot követett el.
- Dennis Wilson (a Szerelő) a Beach Boys eredeti tagja volt; az 1960-as években Charles Mansonnal barátkozott, mielőtt az még gyilkolni kezdett volna; 1983-ban, hosszas önpusztító életmód végén részegen vízbefúlt 39 évesen. Halála előtt hetekig autózott, abban élt, ahogy filmbéli karaktere is

Következik: A keskeny, kék vonal