Cselekmény: A frissen elvált háziasszony, Judy kénytelen életében először munkát vállalni, egy multihoz szegődik titkárnőnek rendes munkaidőben, azaz kilenctől ötig. A régi motoros Violet (Lily Tomlin) vezeti be az irodai élet írott és íratlan szabályaiba, például hogy a főnökük, Hart (Dabney Coleman) meglehetősen inkompetens és viszonya van a titkárnőjével, Doralee-vel. Egy nap egyszerre esik meg, hogy igazságtalanul kirúgnak egy kollégát, amin Judy felháborodik; Violet helyet egy kevésbé tapasztalt férfi kap előléptetést; végül pedig bár Doralee mindig ellenállt Hart közeledésének, most tudja meg, hogy a férfi azt terjesztette el, hogy a szeretője. A három nő dühösen kiveszi a délutánt és kocsmázni, majd füvezni kezdenek, melynek során elképzelik, hogyan állhatnának bosszút...

Téma: A cím valójában nem a munkaidőre utal (vagyis közvetetten de), hanem a 9to5 nevű, női érdekvédő mozgalomra, ami azután alakult az 1970-es években, hogy rájöttek, hogy a legnépesebb szakma már az irodistáké és nekik nincs semmilyen komolyabb érdekképviseletük, a nőket pedig különösen sok hátrány éri a férfiakhoz képest elsősorban a fizetések és az előremenetel terén. Bár a történet alapvetően vígjáték, bőven találnak rá alkalmat, hogy ezeket a témákat bemutassák.

Tartalom: A három nő háromféle hátrányban szenved: Judyt elhagyta férje a titkárnőjével, munkahelyén nem igazán türelmesek vele, de legfőbb elszenvedője az ő történetszálának egy kollégája, akit inkább kirúgnak, minthogy engedjék részmunkaidőben dolgozni. Judy olyan, mint egy életszerűtlen, régi filmből kilépő, karikaturisztikus háziasszony, neki kellenek az átélt kalandok, hogy öntudatra ébredjen és ne hajoljon meg mindenben a férfiak előtt. Az özvegy, gyerekeit egyedül nevelő Violet testesíti meg az üvegplafont elszenvedőt, aki tapasztalt és rátermett (ellentétben alkalmatlan, ötleteit lenyúló főnökével), Doralee révén pedig a szexuális zaklatást ismerhetjük meg. Ez lehetne drámai vagy akár thriller is, de a vígjátékot választották, és tök jól működik; a témák nem lesznek tőle kevésbé súlyosak, de közben mégis szórakozunk. A történet humora pedig fura, az ártatlannak tűnő vígjáték többször bizarrba fordul, de aztán visszatér ártatlanabb arcához. Karaktereink különbözőek, Judy, ahogy említettem az előbb, olyan, mint egy mesebeli, szófogadó háziasszony, míg Violet már egy modern nő, Doralee pedig a vidéki. És persze ott van a szerencsétlenkedő, de gátlástalan főnök, aki már-már paródiaszámba menően túlzó, és gyakran ez adja a legtöbb poént. Judyt leszámítva egyikük sem változik igazán, ám amikor hatalomhoz jutnak, az irodát a dolgozóik igényeinek figyelembevételével alakítják át, és hát ez lenne a történet fő üzenete.

Forma: Nem működik, azt hiszem a rossz ütem miatt. Mert egyébként vannak kreatívabb beállítások, amik humorosak, de nem csattannak, ahogy a legtöbb helyzet sem. Ebből a szempontból messze a legérdekesebb része az, amikor fantáziáikban elbánnak a nők főnökükkel, mert szürreális jelenetek jöttek ki belőlük, az egyikben még rajzfilmfigurák is feltűnnek. A zene nem igazán tűnt fel leszámítva az elejét, ami egy erős kezdés és megadja az alaphangulatot (és természetesen maga Parton szerezte és énekli a dalt). A színészek túlzóak voltak, ebből a szempontból nem működött jól a komoly téma és az elhülyéskedés.

Élmény: Meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez volt korának egyik legsikeresebb filmje (és betétdala), hiszen életemben nem hallottam még róla. Ezzel nekiülve csalódtam, mert vígjátékként nagyon nem működik jól, miközben a témáin meg pozitívan csalódtam, mert nem számít ilyenekre az ember egy ilyen filmtől, ráadásul sajnos még ma is aktuális gondokról van szó. Nem mondom, hogy rohanjatok megnézni, de rosszul sem jártok vele.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Lily Tomlin (Nashville)
  • Dabney Coleman (Pokoli torony, Aranyoskám)
  • Sterling Hayden (Johnny Guitar, Gyilkosság, Dr. Strangelove, A keresztapa, Huszadik század)
  • Elizabeth Wilson (Diploma előtt)
  • Henry Jones (Szédülés, Butch Cassidy és a Sundance kölyök)
  • Lawrence Pressman (Amerikai pite)
• Ray Vitte 1983-ban, 33 évesen hunyt el rendőrségi intézkedés közben, miután napokig magas láza volt és furán viselkedett.
• A sikerre való tekintettel már 1982-ben sorozat készült a filmből Fonda producerkedése mellett, Parton 2008-ban musicalt írt belőle, és rendszeresen terítéken volt egy esetleges folytatás is, legutóbb 2018-ban.