Tartalom:

Néhány barát érkezik Alexander (Erland Josephson) vidéki házába meglátogatni őt, amikor kitör a harmadik világháború és szinte biztos hogy atomháborúval, az emberiség teljes kihalásával végződik. Alexander kétségbeesésében Istenhez fordul segítségért, hogy mentse meg az emberiséget. Egyik barátja, a helyi postás, Otto (Allan Edwall) tanácsára, aki különös eseteket gyűjt, felkeresi a templom mögött élő Mariát. Maria a cselédjük, Otto szerint pedig boszorkány, akivel ha Alexander lefekszik, talán megmenekülhet a világ mágikus hatalmának köszönhetően...

A cselekmény leírásából sok olyan apró részletet kihagytam, ami segíteni értelmezni a történetet; ezt majd lentebb megteszem. Valami olyasmit véltem kihallani a történetből, hogy a spiritualitását, a transzcendenst, a metafizikusat elvesztő emberiség önmaga pusztulását okozza, ha nem találja meg ezt a világot (újra?), ha nem képes önmagán túllépni.

Megvalósítás:

Viszonylag letisztultan és következetesen épül fel a történet kezdve Alexander elmélkedéseiről a rituálékról és a civilizáció árnyoldaláról, hogy aztán bekövetkezzen a szellemi maszturbációk csúcspontja, a világvége eljövetele. Ekkor Alexander eljut a hitig, hiszen másban már nem bízhat. Fűt-fát megígér, és végül fel is áldozza mindenét részben ígéretének megfelelően, részben talán mert ráébred feleslegességére az anyagi javaknak. Alexander színész volt korábban, amit abbahagyott, mert úgy érezte hogy az egója összerogy a szerepek alatt. Végig monologizál, mindezt nyíltan teszi, nem elvont gondolatokban beszél. A történet épp születésnapjára esik. Kisfia, akit csak Kis Embernek hívnak,ideiglenesen megnémult, persze épp a történet végére jön vissza a hangja és épp a Biblia első sorát idézi: kezdetben vala az ige. Alexander ellenpontja Otto, a misztikumokat jobban megélő postás, aki mintegy angyalként üzeneteket hoz. A többiek nem fontosak, természetesebben viselkednek, halálra rémülnek és lehullik róluk civilizáltságuk. Tobzódik a film a jelképekben festményektől ezernyi mozzanatig, amiket biztos ki lehetne elemezni, de hely hiányában ettől most eltekintek. Egy dolgot említenék meg, mégpedig hogy Tarkovszkij, a rendező valamennyi általam ismert filmjét visszaidézik az Andrej Rubljovtól a Sztalkerig. Érdekes Maria szerepe, aki valószínűleg egyfajta ősi spiritualitást akarna jelképezni, de talán utalhat a bibliai Máriára is - mindenesetre a hozzá való megtérés jelenti a megoldást.

Természetesen a stílus tarkovszkiji, hosszú, lassú felvételekkel, a kamera gyengéden oldalazó siklásával, amelyek egyes filmjeiben meditatív hangulatot kölcsönöznek a történetnek, de itt nem éreztem ezt. A színek fakóak voltak, amit az eddigi filmekben a pénzhiánynak tudtam be, de itt már olvastam, hogy utólag tompították a színeket, ami nem tudom miért jó, szerintem nem segít semmiben (a Tükörben ugye volt értelme, ahogy színesből átmegy lassan fekete-fehérbe). A csend uralkodik, néha van klasszikus zene és persze a legfontosabb hanghatás a vadászgépek túlontúl hangos zaja.

Élmény:

Letisztultabbnak éreztem a többi Tarkovszkij-filmnél, egyértelműbbnek az üzenetét, és bár képei mindezt tökéletes alátámasztották, nem éreztem benne azt a pluszt, amitől magával ragadóbbak korábbi filmjei. Kicsit olyan, mint Az ige, csak kevésbé hatásos.

Érdekességek:

- színészek, akiket láttunk korábban: Erland Josephson (Suttogások és sikolyok, Jelenetek egy házasságból, Fanny és Alexander, Odüsszeusz tekintete), Allan Edwall (Fanny és Alexander)
- Sikerült kétszer is elrontani a házfelgyújtós jelenetet, de harmadik alkalomra már nem volt pénz és idő egy újabb házat felépíteni, így a második felvétel maradt a végleges, amely csak azért nem lett hosszabb, mert kifutott a kamera a filmszalagból.
- A filmet nagyon kis részben Bergmannak tulajdonítják, mivel számos ponton az ő "emberei" dolgoztak az amúgy svéd filmen: az operatőr, a színészek, de még Bergman fia is részt vett benne, Tarkovszkij maga pedig egyik mesterének tartotta a svéd rendezőt.
- Tarkovszkij, mint ahogy arról már volt szó, ugye vélhetően a Sztalker forgatása során a közeli vegyi üzemtől betegedett meg. Az Áldozathozatal utómunkálatai során szerzett tudomást végzetes betegségéről és emiatt a filmet sokan végrendelkezésének tartják. Még a a megjelenés évében elhunyt.

Következik: Nanuk, az eszkimó