Cselekmény: Valamikor az 1950-es évek első felében vagyunk a Napló gyermekeimnek (1984) koncepciós perei és a Napló apámnak, anyámnak (1990) 1956-os forradalma között. Az előző filmben ugye a vérbeli kommunista fejes, Magda (Anna Polony) magához veszi a kamasz Julit (Czinkóczi Zsuzsa), akinek a szülei kommunista tisztogatások áldozatai lettek, Juli pedig természetesen lázad Magda és a rendszer ellen is. Miután a mérsékelt kommunista apafigura és szerelem, Jánost (Jan Nowicki) letartóztatják a koncepciós perek részeként, Juli elmegy otthonról és beáll dolgozni egy gyárba, de Magda erővel hazaviteti, hogy befejezze tanulmányait. Moszkvába küldik tanulni, ahol behazudja, hogy őt Magyarországon felvették a filmművészetre rendezőnek, így közgazdaság helyett valóban filmrendezést kezdhet tanulni...

Téma: Az előzmény és a folytatás közé illeszkedik minden tekintetben; a történet ezúttal is önéletrajz és történelemlecke a sztálinizmus utolsó időszakától az enyhülésig (kb. 1950-1956), ami egybeesik a rendező avatárjának, Julinak a felnőttéválásával. Ennek során végérvényesen megfogalmazódik benne a szabadság és az igazság iránti vágya.

Tartalom: Nem tudom, mennyire volt tudatos trilógia, de a történet az előző film végével nyit és nyitva hagyja a végét, elővetítve a folytatást. Állítólag részben ez azért volt így, hogy önállóan is életképes legyen a film és ne kelljen előtte feltétlenül látni az első részt. A karakterek és a konfliktusok tulajdonképpen ugyanazok, csak Juli lesz érettebb és a történelmi helyzet változik: Juli elmegy otthonról a befolyásos kommunista, Magda karmai közül, miután Jánost, a szerelmét és egyben apafiguráját koncepciós perben elítélik, de Magda nem hagyja, hogy önálló életet éljen és hazaviteti, hogy továbbtanuljon. Juli filmrendezőnek kezd tanulni Moszkvában, innentől kezdve a két ország között ingázik, de gyakorlatilag nincs különbség közöttük. A történet epizodikus. A fordulópont Sztálin halála és az enyhülés, melynek során nem csupán János szabadulhat ki, illetve Juli megtudhatja, mi történt apjával, de nyíltan rendszerkritikus vizsgafilmet is forgat, nem törődve a kockázatokkal. Ez itt még mindig kamaszos vakmerőségnek tűnik, semmint valós ellenállásnak, mindenesetre mindent meg tud úszni hála annak, hogy a Magyarországon a szovjetekre hagyják a dolgokat, ott meg a magyarokra. Juli karaktere még mindig csak alakul, a többi karakter pedig nem kap elég teret. Magda lehetne a legérdekesebb, hiszen ő szorul állandóan két tűz közé elhivatottsága és családja között.

Forma: Tipikus 1980-as évek magyar filmje fakó színekkel, kevés kameramozgással, nem túl látványos beállításokkal, nehezen észrevehető fényjátékkal - mit mondjak, nem a kedvencem. Stílusában nem változott, sok az archív bejátszás, és szerencsére átemelték az expresszívebb hatású, gyerekkori emlékeket is az első filmből. A zene nem volt hangsúlyos, a színészi játék sem nyűgözött le, sőt... egyes helyeken, amikor monologizálni kezdenek, az nagyon erőltetetten hatott.

Élmény: Szóval minden tekintetben a két társfilmje közé tenném; az első még nagy hatással volt rám, a harmadik már nem, ez pedig a kettő közé került. Ami képileg jó volt az első részben, azt sikerült átmenteni, érzelmileg azonban már kevésbé tudtam átélni. Azt hiszem ez a film már túlságosan személyes volt a rendezőnek, míg mi külsősök nyilván ezt nem élvezhetjük. Sosem szerettem ennek a korszaknak a filmjeit, és kezd lenni egy olyan gyanúm, hogy ennek az az oka, hogy ezek a filmek egy-egy korszak hangulatát hivatottak megidézni, így aztán rosszul öregednek és az én nemzedékem már nem tud rá nosztalgiázni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Czinkóczi Zsuzsa (Napló gyermekeimnek, Napló apámnak anyámnak)
  • Csere Ágnes (Napló apámnak anyámnak, Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm)
  • Anna Polony (Napló gyermekeimnek, Tízparancsolat)
  • Ronyecz Mária (Megáll az idő)
  • Jan Nowicki (Napló gyermekeimnek)
  • Szegedi Erika (Szindbád)
  • Szemes Mari (Holdudvar, Tűzoltó utca 25, Fehérlófia, Napló gyermekeimnek)
  • Zolnay Pál (Napló gyermekeimnek, Redl ezredes)
  • Kun Vilmos (Mephisto, Egymásra nézve, Sorstalanság)
  • Kováts Adél (Napló apámnak anyámnak)
  • Kútvölgyi Erzsébet (Napló apámnak anyámnak, A londoni férfi)
• Ronyecz Mária 1989-ben, 45 évesen hunyt el rákban; Jan Nowicki tavaly hunyt el 83 évesen;
• Színészdinasztiák: Zolnay Pál feleségei voltak Schubert Éva és Berek Kati; Kun Vilmos felesége Olsavszky Éva;
• Találtam egy egészen érdeke oldalt, ami bemutat egy szovjet jelentést a filmről.