Cselekmény: Főhősünk négy piti bűnöző azzal a mestertervvel, hogy összegyűjtenek 100 ezer fontot a beugróra (ez most kb. 90 millió forint), hogy a kártyazseni Eddie (Nick Moran) beszállhasson a nagymenő alvilágiak közé egy estére és megkopassza őket. A terv persze nem jön össze, a dörzsölt gengszter, Harry csalással eléri, hogy még Eddie tartozzon neki a visszafizethetetlen 500 ezer fonttal. Egy hetük van összeszedni a pénzt, különben szó szerint végük. Szerencsére vékony a fal, a szomszédban drogdíler lakik, és ami eddig csak mulatságos hallgatózás volt, most életmentő tipp lesz, amikor meghallják, hogy egy amatőr, marihuánában utazó csapat egyetemista dugig van készpénzzel az drogkereskedésnek köszönhetően. Elhatározzák, hogy kirabolják őket...

Téma: Nem tulajdonítanék neki különösebb témát, hacsak nem a szerencsejáték veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet azzal, hogy folyamatosan keresztülhúzza mindenki túlságosan magabiztos számítását. De nem hiszem, hogy ez cél volt, ez csupán egy kabaré akar lenni, melynek helyszíne London piti alvilága.

Tartalom: Egy pörgős, több szálon futó, sok karakterrel dolgozó sztoriól beszélünk. Főhőseink csak annyiban főhősök, hogy véletlenül az ő nézőpontjukból figyeljük a történteket, pedig lehetett volna másik szál irányából is megközelíteni. Négy főhősünkről megtudjuk azonnal, hogy piti csalók, és nagyjából ennyiben is marad karakterük, Eddie-nek jut egy picit nagyobb mélység. Nem mondanám ökölszabálynak, de jellemzően mindegyik szálnak volt egy ilyen árnyaltabb karaktere - túl nagy komplexitást azért ne várjunk tőlük sem. A sztori maga klasszikus kabaré, helyzetkomikum, amelyben mindig van egy véletlen, amely keresztülhúzza a terveket és kellemetlen helyzetbe sodor valakit. A pikantériát az adja, hogy közben meg véresen komoly a körítés, kegyetlen gengszterdráma is lehetne. tehát minden brutalitás ellenére is ez egy vígjáték, ahol a poénokat a véletlen helyzetek adják és helyenként az ügyefogyott vagy fura karakterek. Talán a briteknek van még más vetülete is, sőt biztos hogy van, pl. a brit rögvalóságot hozhatja a közlekedési rendőr karaktere.

Forma: A reklámszakmából érkezett rendezőn meglátszik a múltja, videóklippesen tempós, változatos a stílus lassításokkal, zenés részletekkel, feszes vágásokkal. Színvilága kopottas, fakó, ezzel is a környék pitiánerségét jelezve. Egyik fő erénye a karakterekben van, mivel kis költségvetésű film lévén kezdőkkel, amatőrökkel töltették be a szerepeket, többen valóban alvilági figurák karakteres arccal. A zene egyfelől változatos, másfelől meg nem, ugyanis a fő zenei motívum az elején komoly energialöketet ad, ám újbóli visszatéréseinél már monotonnak hat az egyszerű dallam.

Élmény: Visszaolvastam a Blöffhöz (2000) készült írásomat, szinte szóról-szóra bemásolhattam volna. Emlékeim szerint az viccesebb volt egy fokkal. Sajnos én elég érzékeny vagyok és nehezen tudok átváltani humor-módba egy ilyen véresen komolynak tűnő helyzetnél, félek a gengszterektől, az erőszaktól, ezért sokáig tartott, mire felszabadultan, vígjátékként tudtam kezelni a filmet. Őszintén szólva nem fogott meg a film humora ezután sem, a sztorinak nincs különösebb értelme, vizuálisan pedig bár a maga módján tökéletes, nem fedeztem benne semmi számomra izgalmasat.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Nick Moran (Harry Potter)
  • Jason Flemyng, Jason Statham, Vinnie Jones és Alan Ford (Blöff)
  • Frank Harper (Hol alszik Romeo, Ez itt Anglia)
  • Victor McGuire (Csillagok háborúja)
  • Rob Brydon (Haláli hullák hajnala)
• Lenny McLean még a film megjelenése előtt, 49 évesen elhunyt mellhártyagyulladásban.