Tartalom:

Történetünk ott folytatódik, ahol az előző film abbamaradt: mindenki fegyvert fogva, csoportosan fésüli át a terepet élőhalottak után kutatva. Bár a feladat viszonylag könnyű, mégis egyre több fertőzött kerül elő, főleg a nagyvárosokban nehezebb kontrollálni a helyzetet. Egy négyfős társaság, a tévés Francine és Stephen, valamint két kommandós ismerősük, Roger és Peter ellopják a tévécsatorna helikopterét és azzal menekülnek ki a fertőzött városból. Utánpótlásban bízva leszállnak egy pláza tetején, és igazuk lesz, mert bár az épület hemzseg a zombiktól, vannak védett helyei és tele van étellel és minden mással, amire egy embernek szüksége lehet, beleértve a fegyvereket is. Elhatározzák, hogy inkább maradnak...

Úgy látszik az amerikai westernekhez hasonlóan a horrorfilmekbe is képtelen vagyok belelátni a közmegegyezéses témák, mint pl. ami a vietnámi háborút jelentené (lásd még: A texasi láncfűrészes mészárlás, vagy A bolygó neve: halál). a zombik elvileg mára a fogyasztói társadalom jelképeivé váltak, akik öntudatlan (ember)fogyasztóként élik életüket. Az élőhalottak éjszakájában ennek ,még nem volt nyoma, itt a helyszínnek köszönhetően azonban már igen, ugyanakkor így sem jött át igazán ez az üzenet. Pedig én aztán igazán nem vágyok arra, hogy nyíltan didaktikus legyen egy történet, de egyszerűen van amit nem értek meg, máshol meg simán átérzem a szándékot.

Megvalósítás:

A történet nem foglalkozik sokat az előzményekkel, már benne vagyunk a zombiapokalipszisben, ott tartunk ahol az előző film abbamaradt. A zombik lassúak és buták, de sokan vannak, ami főleg a sűrűn lakott nagyvárosokban teszi nehézzé az amúgy könnyű vadászatot. Ekkor még úgy tűnik, a fő téma az lesz, hogy az emberek képtelenek bántani őket, hiszen nehéz elhinni egy szerettünkről, hogy ő már nem az, akit ismertünk. Ezt az embervadászatot elégeli meg két kommandós, és két riporter ismerősükkel inkább elmenekülnének Kanadába, noha nem tudják ott mi vár rájuk és az se biztos, hogy lesz elég üzemanyaguk. Egy plázánál szállnak le megpihenni, ahol észreveszik, hogy tele van mindennel, amire egy embernek szüksége lehet és még jól védett is. Továbbrepülés az ismeretlenbe helyett komfortosan berendezkednek, és ez az a pont, ahol már nem az ember lesz a téma, hanem a fogyasztó. A zombik berögzült emlékeinek köszönhetően úgy mászkálnak a plázában, mintha még élnének. Avagy fordítva: egy plázázó épp olyan öntudatlanul shoppingol, mintha csak egy zombi lenne. A legnyíltab utalás erre az, amikor a plázabeli életük egy szokványos hétköznappá válik, illetve menekülés helyett egyik főszereplőnk inkább azt választaná, hogy marad, noha már teljesen reménytelen a helyzete. A film hangulata azonban erősebb témájánál. Elvileg horror, elődjétől eltérően viszont nem nyomasztó, sőt, kifejezetten könnyed és időnként humorosabb formában tálalja a zombikot, amire legjobb példa, amikor kajacsatába kezd egy motorosbanda a zombikkal, ráadásul a végén is megmenkülnek hőseink.

A horrorjelleget a vér, belek, hús, trancsírozás adná, de... Ebert megint csak azt írja, hogy a maga korában ez durvának számított, azonban ezt képtelen vagyok elhinni más, korabeli, sokkal durvább horrofilmek ismeretében, hiszen még a tegnapi Huszadik századnak is voltak brutálisabb jelenetei. Se nem ijesztő, se nem nyomasztő, se nem igazán brutális, amin nem segítenek a B-kategóriás maszkok és effektek sem, ahogy a színészek sem különbek. Egyedül a zene feszültségkeltő valamennyire, meg hogy izgulhatunk főhőseinkért. És már a leges legelső vágás is durván amatőr, nem értem hogy kerülhetett a filmbe, annyira illúzióromboló. Nem segített az se, hogy az egyik aláfestő zene ugyanaz volt, mint a Gyalog galoppban...

Élmény:

Ahogy az elején írtam, vannak olyan műfajok és rendezők, akik ellen be vagyok oltva, és mindig kérdés, hogy ez az én hibám vagy az övéké. Az üzenet ugyan jó, de ha célba is talált volna, a megvalósítása mint formailag, mind tartalmilag hagy maga után bőven kivetnivalót. Horrornak nem horror, társadalomkritikának (számomra) nem elég egyértelmű, iróniának nem elég ironikus. Ennek ellenére ezt a filmet tartják a zombi műfaj alapvetésének, szóval illik ismerni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Richard France (Az élőhalottak éjszakája), Joseph Pilato (Ponyvaregény), Taso Savrakis (A Karib-tenger kalózai)
- 2004-ben készült egy anyagilag sikeres, kritikailag kevésbé elismert remake, amelyben több eredeti szereplő is cameózott.
- Romero, a rendező idén hunyt el 77 évesen.

Következik: Pókember