Artúr filmélményei

Az az éjszakai asszony (1930)

2018. június 26. 13:44 - Liberális Artúr

Rendezte: Ozu Jaszudzsiro
Műfaj:
dráma, krimi
Főbb szereplők:
Okada Tokihiko, Jagumo Emiko

Megjelenés: 1930, Japán
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,0

Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

Egy férfi kirabol egy üzletet, de arendőrség gyorsan reagál és nyomába ered. Sikerül hazajutnia. Mint kiderül, kislánya beteg, az ő gyógyszerére kell a pénz. Fogadalmat tesz, hogy később visszafizeti az ellopott pénzt, de ekkor az ajtón kopogtat a rendőrség...

A történet maga azon a nem túl bonyolult erkölcsi kédésen alapul, hogy lophatunk-e pénzt a beteg kislány gygógykezelésére, azaz a szokásos kisebbik rossz témakörénél vagyunk. A film válasza alapvetően igen, de mégiscsak egy japán filmről beszélünk, így (spoiler) az apa a társadalmi elvárásokat teljesítve mégis börtönbe vonul önkéntesen, hogy később tisztán lehessen együt kislányával.

Megvalósítás:

A történet két részre oszlik, az első rövid felvezetés krimit idézően izgalmas és feszült, ahogy az apa elköveti a rablást. Épp hazaér fellélegezve, bűntudattol gyötörve, amiben osztozik felesége is, de hallgatólagosan egyetértenek. Csakhogy megérkezik egy nyomozó, innentől kezdve pedig feszült dráma zajlik egyetlen helyiségben (és az egész történet egyetlen éjszakát ölel fel). A feleség (vajon miért ő a címszereplő, amikor látszólag csak egyenrangú résztvevője a cselekménynek?) lefegyverzi a rendőrt és sakkban tartja; a férj nem menekülhet mert gyerekének kell a jelenléte; a rendőr türelmesen kivár, és amint alkalma adódik, visszaveszi az irányítást. Az ő karaktere rendíthetetlennek tűnik, így nem igazán érezzük át, hogy vívódna; hiába ő a főnök, jóindulatúan megvárja a virrasztást, és amikor a gyermek jobban lesz, tettei magát hogy elaludt, hogy a férj megszökhessen. Így az üzenet egyértelmű, elfogadható egy kis rablás egy gyerekéletért cserébe. Csakhogy ez még nem teljes erkölcsi feloldozás egy olyan társadalomban, mint Japán: az apa menekülés helyett úgy dönt, most hogy nincs feltétlenül szükség rá, börtönbe vonulhat megfizetni a bűneiért.

A viszonylag egyszerűbb történetnél sokkal érdekesebb a megvalósítása. A klasszikus Ozunak itt még nincs sok nyoma, az amerikai könyv alapján készült film első percei kifejezetten feszültek, izgalmasak, sőt, noirosak a sok vágással, néma tekintetekkel, éjszakai sötétséggel és sok árnyékkal. A némaság itt nemcsak arra értendő, hogy némafilmet látunk, valóban nem beszélnek sokat a karakterek, és ez jót tesz a filmnek, mert így legalább a színészek is kibontakozhatnak picit. Van pár közelítés/távolodás is a kamerával hogy belehelyezhessük magunkat a szereplők nézőpontjaiba, a fordulatok is javarészt annak köszönhetik hatásukat, hogy a kamera elől rejtett dolgokat mi sem látjuk és vele együtt fedezzük fel. A legszembetűnőbb képi elem azonban viszot pont az, ami némileg emlékeztethet Ozura pl. a Késő tavaszból, a részletek felnagyítása, jelképpé tétele. Míg ott a váza és az alma volt ilyen emlékezetes többek közt, itt kifejezetten lubickolnak a részletekben, alig telik el perc, hogy ne egy tárgyat vágjanak be montázsszerűen többletjelentéssel felruházva (ld. még Patyomkin páncélos) vagy pl. ne egy kezet mutassanak, aminek ideges szorítása szintén feszültségkeltő hatású. Érdekesség még a helyiség, nem csupán filmes plakátokkal van tele, hanem a világ minden tájára utaló díszleteket fedezhetünk fel; ez talán arra akar utalni, hogy azon az éjszakán e szoba az egész világmindenség a résztvevők számára és a külvilág jelentéktelen, vagy talán arról van szó, hogy mennyire egyetemes a történet.

Élmény:

Eddig Griffith-nél éreztem egyedül, hogy ennyire összeszedett filmet láthatunk, a többin még nagyon érződik a filmes múlt hiánya. Üvölt az amerikai hatás róla, ami jó a történet szempontjából, sőt, elég előremutatóan noiros beütésű, ez nyilván a németek érdeme, míg a vágások és a részletek kiemelése szerintem eisensteini. Annyira azért nem ragadott magával sem érzelmileg, sem izgalmakban, de korrekt kis film, bátran megnézhető.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Riu Csisu (Megszülettem de..., Késő tavasz, Tokiói történet, A szaké íze)
- Okada Tokihiko (a férj) 1934-ben, mindössze 30 évesen hunyt el tbc-ben. Lánya, Mariko később színésznő lett, szerepelt a Sodródó felhőkben és Ozu A szaké ízéjében is.
- A kislányt alakító színész elvileg még életben van, 92 éves.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr2914069375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása