Cselekmény: ...avagy kb. "Apa és Dave a városban."  A vidéki Rudd-családnál zajlik az élet, a szomszéd haragos fia (Peter Finch) vinné a Sally nevű kutyát és az egyik lányt, Sally Ruddot is, a névegyezésből persze alapos félreértés lesz. Hazaérkezik a városból egy másik lány, Jill Rudd is, aki arra gyűjt, hogy majd saját üzletet nyithasson. A szomszéd haragos, Ryan meg akarja venni Ruddék földjének egy részét, de Apa hajthatatlan. A fő cselekményszál azzal indít, hogy levelet kapnak: Apa nagyvárosban élő testvére elhunyt. Családostul odautaznak, de nehezen alkalmazkodnak a vidéken ismeretlen, városi lét elemeihez, mint az autóforgalom, a vezetékes víz vagy a házvezetőnő. A végrendeletben Apa örökli testvére divatüzletét, de nem is sejtik, hogy a szemközti rivális összedolgozik az üzletvezetőjükkel, hogy kicsinálják a konkurenciát...

Téma: Nem is kell ismerni a filmsorozatot vagy a történetet, a cím elárul mindent a rutinos nézőnek: a vidéki, józan paraszti ésszel és erkölccsel élő Ruddék bár esetlenek a modern dolgokkal szemben, de jól megmutatják a városiaknak, hogy mi bozótban terem az igazi ausztrál, ebben pedig tökéletesen rímel legutóbbi ausztrál filmünkkel, a Krokodil Dundee 2-vel (1988).

Tartalom: Elöljáróban érdemes tudni, hogy ez egy nagysikerű filmsorozat harmadik darabja, tehát a nézők már ismerték a karaktereket, míg mi csak kapkodhatjuk a fejünket, ha ezzel kezdünk. Az első húsz perc szerencsére felvezette a fő cselekményszálat, megismerhettük valamennyire a főbb karaktereket és élethelyzeteiket, amelyek később majd jól jönnek a bonyodalom megoldásához. A fő karakter "Apa", a Rudd-család feje, párja pedig egyik fia, a mekkmesterkedő Dave, innen a cím. Valószínűleg egy Stan és Pan típusú párost akarhattak, de ehhez képest nincs túl sok közös jelenetük, Apának pedig nincs könnyen kiemelhető jellemvonása, így nincs meg az összhang sem kettejük közt. Sok az egy-egy vonással felruházott mellékszereplő, legemlékezetesebb a sablonosan meleg divatárus, ami azért meglepő volt egy lassan 90 éves filmben. A humor forrása helyzetkomikum, elsősorban a környezetváltozásból adódik, azaz amikor a vidéki főhőseink a nagyváros szokásaival szembesülnek, de persze felülkerekednek rajtuk a józan paraszti eszükkel és erkölcseikkel, mert áskálódás helyett megbíznak egymásban. Szerencsére nem csak egy egyszerű 1930-as évekbeli vígjátékról van szó, mert a végefelé a "rideg" poénok caprásan emberivé válnak, amelyek elfogadják az esendőséget is.

Forma: A vizuális gegek sajnos gyermetegek (kalapáccsal fejbeütni valakit, ha ha), pedig az elején van egy-két látványosan grandiózus is. A látszatra sem adtak túl sokat egyes helyeken ordít a vetítés vagy a stúdió díszlet, a csetlések-botlások erőltetettek, a fő látványosság pedig egy divatbemutató, ami talán 90 éve még elég izgi volt tetőpontnak, de ma már ennél egy picit többre vágyik az ember.

Élmény: Szóval ez egy nem túl erős vígjáték főleg ahhoz képest, hogy már az 1930-as évek végén vagyunk (v. ö. Hyppolit, a lakájjal (1931)), de mielőtt a feldühödött ausztrálok koalák elé vetnének, amiért kritizálni merem egyik legszentebb klasszikusukat, hadd emeljem fel mégis a filmet a már említett caprás fílingért a végén. Összességében jó élmény volt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Peter Finch (Hálózat)
• Az alapmű egy 19. század végi novellagyűjtemény, de ezt a sztorit már a rendező és az Apát játszó színész jegyzik. Többször nekiestek a megfilmesítésnek, például még a némafilmes korszakban Longford, de ezen film rendezője lett igazán sikeres velük. Összesen négy film készült, ezekben szerepet kapott Longford is.