Cselekmény, téma, tartalom: A dokumentumfilm a grúziai szvjanyetijai régió Usguli falujának lakói életét mutatja be, amely nehezen megközelíthető a hegyvidék miatt, és a legfőbb hiányt a só jelenti, ami fontos az állattartáshoz. Az első harmad fő témája a kemény élet: erőforrásaik szűkösek, keményen dolgoznak, életük veszélyes a gonosz földesurak és a rideg természet miatt is. A második harmadik helyezi középpontba a só jelentőségét. A harmadik harmad a vallásos babonák rituáléit állítja szembe azok kontraproduktivitásával (a gazdagok ünnepszámba menő temetésén haszonállatokat ölnek le, terhes nőket űznek el). De ekkor megérkezik az ötéves terv, amely a szorgos szovjet kommunista munkásoknak köszönhetően utat épít az elzárt közösségnek. Nyilván teljesen nevetséges, ahogy az addig néprajzi jellegű dokumentumfilm a semmiből átvált kommunista propagandába az utolsó pár percre, de sejthettük, hogy ez lesz, ha másból nem, abból, hogy már eleve egy semmitmondó Lenin-idézettel indítottak, ami csupán azért kap ilyen kiemelt szerepet, mert Lenin mondta. A látottak hajaznak a Föld kenyér nélkülre (1933) is, mert láthatóan megrendezett, dramatizált jelenetekkel van tele, állítólag a helyi szokások egy része is pusztán kitaláció.

Forma: Kalatozov egy évvel korábbi, első filmje bemutatásra sem került, mert beleesett a formalizmus bűnébe, és itt is nagyon rezgett a léc - hál'istennek. Ezúttal is kapunk egy nagy adag szovjet avantgárd montázst, de vannak látványosan szokatlan kameraszögek, amelyek jóval meghaladják az elődöket, illetve a kamerakezelés meglehetősen dinamikus. Ne felejtsük, 1930-as a film ekkor azért még nem kis készülékek voltak, amelyeket olyan könnyű lett volna mozgatni - itt mégis ez történik. A dinamizmusa legerősebben a kommunista propaganda részben jön elő, ami jót tesz a tetőpontnak és egyben jótékonyan elfedi a dolog váratlan nevetségességét.

Élmény: Talán csak "öregszem", de megint azt éltem át, mint a legutóbbi szovjet filmél, Az én nagyanyámnál (1929): hiába van telepakolva látványos elemekkel, ha nem áll össze. Akkor van értelme a vizuális elemeknek, ha megtámogatják a gondolatot. És bár kifejezőek voltak, összességében nem éreztem, hogy segítették volna a filmet.

Érdekességek

• Szóval Kalatozov első filmjét a formalizmus vádja miatt be sem mutatták, itt is sok kritika érte emiatt, illetve mert látszólag jobban érdekelték a szvánok babonái a társadalmi üzenet helyett. A következő filmje hasonló kritikákban részesült, így nem is készíthetett a továbbiakban filmet jó ideig, és igazán csak a sztálinizmus után tudott visszatérni.
• A filmbéli falu Usguli, ahol ma is csak bő kétszázan élnek. A filmben is szereplő, 9-10. századokban épült szván-tornyokból több száz van, és mivel valóban elzárva éltek a nehéz megközelíthetőség miatt, sajátos kultúra alakult ki. Ennek köszönhetően a világörökség része lett a falu.