Cselekmény: Egy meleg nyári napon lefekvéshez készülődnek a Tűzoltó utca 25. lakói, de az elalvás nehezen megy. Mária például azon rugózik, hogy miért kellett korábban odaadnia egy ruhadarabot szomszédjának, amikor az sosem segített rajta, majd újraéli esküvőjét. Gaskóyné (Békés Rita) szorongva ideges, altatóval is nehezére esik elaludni. Andris (Bálint András) álmában lakásról-lakásra járva lefekszik a nőkkel...

Téma: Az eddig Szabó-filmek tulajdonképpen ugyanazt a történelmi helyzetet (1930-1950-es évek) mesélték el, csak kicsit másra kihegyezve, de a lényeg mindig a személyesség volt számomra. Ezúttal is ugyanezt a korszakot láthatjuk egy ház lakóinak szemszögéből, de most nem Szabó szemén keresztül és központi gondolat sincs mögötte. Ahogy a bevezetőben írja:

Tartalom: A film fő jellegzetessége a rendhagyó narratíva. Nem csupán arról van szó, mint ahogy a korábbi Szabó-filmekben az emlékek összekapcsolódtak, még csak nem is arról, hogy szabadabbá váltak volna volna az asszociációk. Karaktereink álmukban visszaemlékeznek, egymásról álmodnak, de az emlékke nem csupán emlékek, hanem gondolatok is. Egy jellemző példa, hogy érthetőbb legyen: Mária álmában visszemlékszik párválasztására, de előre irtózik tőle, mert tudja, hogy mindkét szerelme meg fog halni rövidesen. Ettől függetlenül azonban a halott karakter is simán részt vesz a halála utáni emlékekben. Kezdetben - részben mert nem ismerjük a lakókat még - baromi nehéz követni, hogy ki kicsoda, de szerencsére később két karakter köré összpontosul a cselekmény java. Az egyik Mária, aki egyik szerelmét a fronton, a másikat betegségben veszti el a háború végén, miköben zsidóként börtönbe is kerül. A másik a pék Gaskóyné, aki menekülteket bújtat, az emiatti izgalomba őszül bele, és később államosítják a pékéségét. Ez a háborús időszak kapja ugyan a legtöbb játékidőt, de a sok tragédia ellenére is van benne sok humor részben az élethelyzetekből, részben az álmok abszurditásából adódóan.

Forma: Ez sajnos kevésbé ötletes, az eddigi filmekre jellemző bevillanások eltűntek, a házat bontó vasgolyó csak az elején tűnik fel, pedig fel lehetett volna használni vágóképnek. A legjellemzőbb képi elem az arcközeli felvételek, amelyek folyamatosan mozgásban vannak, így a kamera is igyekszik utánuk. De nem csak egy karakterről van szó, hanem általában több karakter arc-sorozata jelenik meg. Az álomnak köszönhetően halljuk karaktereink gondolatait is (és mindenki más is hallja őket), az utószinkron viszont zavaró tud lenni az eltérő szájmozgás miatt. A színészek közül Winnicka nekem sok volt, Békés viszont természetesebb, esendőbb.

Élmény: Azt hiszem ott bukott el, hogy az álomszerűséget nem tudta kellően megjeleníteni, az csupán a narratívában jelentkezett. Pedig nem volt rossz érzelmi hullámvasútnak, a közepe tragikus volt, a vége felé a humor dominált, a korábbi Szabó-filmek fiatalos lendülete, személyessége azonban nem jött ezúttal, talán a sok karakter miatt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Kovács Károly (A tizedes meg a többiek), Bálint András (Apa, Fényes szelek, Szerelmesfilm, Még kér a nép), Békés Rita (Apa, Szerelmesfilm), Zelk Zoltán (Szindbád), Andai Kati és Mándy Iván  (Szerelmesfilm)
  
• Színészdinasztiák: Kovács Károly felesége Dajka Margit; Bálint András felesége Bodnár Erika; Békés Rita testvére Békés Itala; Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda;
  
• Zelk Zoltánt, Mándy Ivánt és Müller Pétert gondolom nem kell bemutatni, mindhármuk koruknak legelismertebb költői, írói.
  
• Szabó a Liliom utcában lakott ugyan, de az majdnem ugyanott van. Így néz ki ma a Tűzoltó utca 25.