Cselekmény: 1910-es évek, Budapest. A kisgyerekként elárvult Írisz (Jakab Lili) szülei egykori kalapüzletében szeretne dolgozni, de a szalonnak nincs rá szüksége; az éjszakát legalább ott töltheti, mielőtt hazautazna Triesztbe. Az éjjel azonban rátámad egy idegen (Molnár Levente), aki Írisz fiútestvéréről hadovál, holott főhősünk egyke. Írisznek több sem kell, nem száll fel a hajóra, hanem helyette kideríti, hogy valóban van egy bátyja, aki kíméletlenül végzett pár éve Rédey gróffal, azóta nem látták. Később egy másik férfi, Sándor (Marcin Czarnik) arra figyelmezteti, hogy hamarosan vér fog folyni a harmincadik fennállását megünnepelni készülő kalapszalonban. Írisz Rédey grófnéhoz megy kideríteni, mi történt pontosan, ám félbeszakítja annak érkező szeretője...

Téma: Elvileg a történet a háború előtti végjáték hangulatát akarja megmutatni, ami elvezet a háborúhoz, de őszintén szólva nem sokat láttam meg belőle. Ez nem is az események miatt van így, hanem ahogy tálalják őket fókusz nélkül.

Tartalom: Bár Írisz nyomozása a testvére után a fő cselekményszál, ez mégis csak keret ahhoz, hogy lássuk a korabeli életet. Gyakran úgy tűnt, Írisz hiába van ott az események sűrűjében, őt mintha észre sem vennék. Jobban zavar, hogy viselkedése (teljesen sz*rik a munkájára, a lehető legrosszabbkor zavar meg másokat) nem jár következményekkel, mintha nem mernének tenni ellene. Nem ismerem a kor viszonyait, de a kalapszalon mintha sokkal jelentősebb lenne, mint amire a profilja (beleértve a titkosat is) feljogosítja, és a történet során többször is előforduló, tömeges erőszak sem tűnik életszerűnek. A lényegnek abban kellene lennie, ahogy a civilizációs máz alól feltör a szutyok, és erre van is példa bőven, de ahogy fentebb írtam, először is nem látom, hogy ebből következne a háború (ld. még: Redl ezredes (1985), A fehér szalag (2009)), másodszor pedig annyira súlytalan és mellékes minden, hogy nem jön át. Ez bevallott cél volt, szóval érdekes kísérlet; a kritikák szerint olyan, mint rábízni a nézőre egy kirakós kirakását, szerintem jobb hasonlat egy ütem nélküli zene, ahol megvan a dallam, de nekünk kellene ütemezni. Hiszen ott vannak a kifinomult arisztokraták, egyúttal azonban az állatias bűnözők is; csak hát a háború pont nem egy elnyomott réteg lázadó erőszaktevéséről szólt, hanem nagyhatalmak egymásnak feszüléséről. A karakterek titokzatosak, senki sem mond semmi érdemit, mintha félnének vagy egyszerűen csak nem akarnának beszélni, és ez szintén elég bosszantó. Talán az egészet jelképesen kell venni, ahol a szalon az egész birodalom jelképe a maga rejtett zugaival és szándékaival, sokszínű alkalmazottaival.

Forma: Egy az egyben a Saul fia (2015), a kamera végig szorosan Írisz nézőpontját veszi fel, az eseményeket és a városképeket is csak az ő szemén keresztül látjuk vagy nem látjuk, szóval ez is tökéletes hozzáárult a hangsúlytalansághoz. A díszletek, jelmezek tökéletesen korhűnek tűnnek, de Írisz kis látószöge miatt ebből keveset láthatunk. Ez részben valószínűleg olcsóbbá tette a filmet, de közben meg nem tudtam nem a Jeanne d'Arc szenvedéseire (1928) gondolni, ahol az anekdota szerint a producerek agybajt kaptak, miután egy méregdrága díszletet felhúztak és az alig jutott szerephez a filmben. Nem emlékszem már az előző filmre pontosan, de itt mintha sokkal többet játszottak volna a fényekkel, ami már csak azért is hatásos volt, mert nem volt még mesterséges fény, este csak tűz, nappal csak a nap. A zene hasonlóképp korabeli; pontosabban modern, de a hangszerek nem, így az is korhű és korszerűen hatásos egyszerre. Színészi játék nem volt sok, Írisz fő feladata kimerült az előremeredésben, szóval nem volt túl hálás szerep.

Élmény: A legtöbb magyar kritika ki volt akadva, hogy a történet kevés kapaszkodót kínál, külföldieket erre nem láttam panaszkodni. Ahogy a fentiekből is látszódik, valahol igaza van azoknak, akik számonkérik az érthetőséget, de ez bevallottan hangulati film, így nem a cselekményben kellene kapaszkodókat keresni, azonban én a hangulatban sem éreztem felfestve a felszín alatti háborgást a fókuszvesztettség miatt. A film egyelőre nagy bukásnak tűnik, nagyjából 9 millió dollárba került és csak felet hozott vissza, de az ilyen művészibb filmek hosszabb távon szoktak érvényesülni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Jakab Juli, Molnár Levente, Csépai Eszter, Pion István, Orbán Levente, Marcin Czarnik, Christian Harting, Urs Rechn és Björn Freiberg (Saul fia)
  • Zsótér Sándor (Hanussen, Sorstalanság, Fehér isten, Saul fia)
  • Fodor Tamás (Hanussen)
  • Kulka János és Nagy Zsolt (Kontroll)
  • Kertész Péter (Magasiskola)
  • Székely B. Miklós (Egymásra nézve, Őszi almanach, Hanussen, Kárhozat, Szürkület, Napló apámnak anyámnak, Sátántangó, Kelj fel komám ne aludjál, Sorstalanság, A nagy füzet)
  • Lázár Kati (Szürkület, Roncsfilm, Werckmeister harmóniák, Sorstalanság, A londoni férfi)
  • Czukor Balázs (1)
  • Őze Áron (Sorstalanság)
  • Varga Tamás (Még kér a nép, Napló apámnak anyámnak)
  • Patkós Márton (Testről és lélekről)
  • Vlad Ivanov (4 hónap 3 hét 2 nap, Toni Erdmann)
• Színészdinasztiák: Lázár Kati férje Jordán Tamás; Őze Áron apja Őze Lajos;
• Melis László a bemutató évében hunyt el 68 évesen