Artúr filmélményei

Virradat (1927)

2015. június 23. 14:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Murnau, F. W.
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
George O'Brien, Janet Gaynor, Margaret Livingston

Megjelenés: 1927, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/LCI37Z66pjU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/virradat-sunrise/movie-2692

Tartalom

A nyári szabadságolások ideje alatt egy városi nő az üdülőhelyén beleszeret egy helyi, családos farmerbe. Ráveszi, hogy adja el birtokát, ölje meg feleségét és költözzenek a városba. A férfi így csónakázni viszi nejét, hogy vízbe dobja, ám nem bírja megtenni. A feleség rémülten elmenekül, a férfi utána rohan bocsánatáért esedezve. Újra egymásba szeretnek, ám hazafelé tartva a tutajon viharba kerülnek...

A történetben nagyjából ennyi van: egy egykor boldog szerelem megfakult, majd újra fellángol. A kezdeti sötét, komor kezdés viszonylag rövid, ami után hosszan láthatjuk a házasok egymásra találásának boldog óráit - így aztán a rutinos filmnézőt nem éri meglepetésként, amikor a vége tragikus fordulatot vesz. Ahogy az előszó is mondja, ez egy egyetemes szerelmi történet, megtörténhet bármikor, bárhol, bárkivel.

Megvalósítás

Murnau német rendező, ebből következően érezhető rajta az expresszinizmus, noha már jóval szelídebben, mint pl. a Metroplis-ban. A tárgyak ugyan nem torzak, de eleve perspektivikusan lettek megépítve; nem túlzottan jellemző a fény-árnyék játék sem, de azért ahol van, ott feltűnő és erős. Legszembetűnőbb technika talán az áttűnések(?) alkalmazása, amely mintegy kivetülése a belső világnak.

A kakrketerek megtestesítői szerepüknek: a szerető fekete, buja, a fenti képen is láthatóan mintegy ragadozóként veti magát szerelmére. Ezzel szemben a feleség fehérben van, szőke, bájos és ártatlan, retteg mint egy nyuszi. Kettejük között vergődik a férfi hol rendezetlen külsővel, horrorisztikusan arctalanul lépkedve (ólmot tettek a csizmájába), hol vidám, érző, szerelmes emberként.

Élmény

Ez volt az első egészestés hangosfilm, noha beszéd még nem volt benne, csak hangeffektek. Ez már a némafilmes korszak vége volt, még a szövegek is részeivé váltak a képeknek, hiszen még az is előfordult, hogy képek szakították meg a szöveget. A némafilmek előnye és egyben kényszere, hogy képpel kell kifejezniük mindent. Bár ez a film nem annyire expresszív mint német elődei, szerencsére a gegek sem annyira túlzóan erőltetettek, mint Chaplin filmjeiben, sokkal inkább természetesen esetlenek.

Szóval a történet kifejezetten romantikus, a megvalósításra nem lehet panasz, de nekem nem elég átütő egyik sem sajnos.

A film megtekinthető itt:

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8312699375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moodPedro 2016.07.26. 15:55:43

Néhány nappal ezelőtt néztem meg ezt a filmet, és első olvasásra kimondottan meghökkentett, hogy azt írod "nem elég átütő". Gondolkoztam rajta, miért lehet, hogy engem elképesztő mértékben lenyűgözött ez a film, téged pedig ezek szerint szinte hidegen hagyott.
Sok gondolkozás után rájöttem - amire nyilván sokan rájöttek már - , hogy a műalkotások nem önmagukban állnak, hanem a befogadó személyben képeznek valamilyen lenyomatot. Nyilván bennem van valami, személyes élmény vagy hasonló, ami miatt ez a film különleges érzelmi hatást váltott ki. Én például csodálom és nagyra tartom az olyan nőket, mint amilyen a főszereplő nő. Hogy tud valaki ennyire szeretni? De nem csak a történet, a színjátszás is nekem szinte tökéletesnek tűnt. A városi 'császkálás' pedig valami álomszerűen különös hangulatúra sikerült. Amennyire hidegen hagyott Murnau Nosferatu-ja, annyira beszippantott és magával ragadott ez a film.
Természetesen nem kell, hogy egyezzen a véleményünk, csak annyira beleszerettem ebbe a filmbe, hogy szerettem volna kicsit szólni mellette...

Életunt Cápa 2016.07.27. 00:28:01

@moodPedro: Kimoderállak, teeeeeee :D

Igazad van, függ a befogadótól, de még a befogadás körülményeitől, azaz hogy milyen hangulatban vagyok éppen. Biztos van olyan film, ami jobban tetszett annál, mint amit normális esetben mondtam volna, és biztosan igaz a fordítottja is.

De hát nincs idő egyelőre kétszer-háromszor megnézni :) Ami biztos, hogy ezek mind jó filmek, hiszen ez objektíven is megállapítható. Amúgy nekem is jobban tetszett a Nosferatunál.

moodPedro 2016.07.28. 15:16:39

@Életunt Cápa: "Igazad van, függ a befogadótól, de még a befogadás körülményeitől, azaz hogy milyen hangulatban vagyok éppen."

Milyen igaz!!!
süti beállítások módosítása