Rendezte: Murnau, F. W.
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: George O'Brien, Janet Gaynor, Margaret Livingston
Megjelenés: 1927, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/LCI37Z66pjU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/virradat-sunrise/movie-2692
Tartalom
A nyári szabadságolások ideje alatt egy városi nő az üdülőhelyén beleszeret egy helyi, családos farmerbe. Ráveszi, hogy adja el birtokát, ölje meg feleségét és költözzenek a városba. A férfi így csónakázni viszi nejét, hogy vízbe dobja, ám nem bírja megtenni. A feleség rémülten elmenekül, a férfi utána rohan bocsánatáért esedezve. Újra egymásba szeretnek, ám hazafelé tartva a tutajon viharba kerülnek...
A történetben nagyjából ennyi van: egy egykor boldog szerelem megfakult, majd újra fellángol. A kezdeti sötét, komor kezdés viszonylag rövid, ami után hosszan láthatjuk a házasok egymásra találásának boldog óráit - így aztán a rutinos filmnézőt nem éri meglepetésként, amikor a vége tragikus fordulatot vesz. Ahogy az előszó is mondja, ez egy egyetemes szerelmi történet, megtörténhet bármikor, bárhol, bárkivel.
Megvalósítás
Murnau német rendező, ebből következően érezhető rajta az expresszinizmus, noha már jóval szelídebben, mint pl. a Metroplis-ban. A tárgyak ugyan nem torzak, de eleve perspektivikusan lettek megépítve; nem túlzottan jellemző a fény-árnyék játék sem, de azért ahol van, ott feltűnő és erős. Legszembetűnőbb technika talán az áttűnések(?) alkalmazása, amely mintegy kivetülése a belső világnak.
A kakrketerek megtestesítői szerepüknek: a szerető fekete, buja, a fenti képen is láthatóan mintegy ragadozóként veti magát szerelmére. Ezzel szemben a feleség fehérben van, szőke, bájos és ártatlan, retteg mint egy nyuszi. Kettejük között vergődik a férfi hol rendezetlen külsővel, horrorisztikusan arctalanul lépkedve (ólmot tettek a csizmájába), hol vidám, érző, szerelmes emberként.
Élmény
Ez volt az első egészestés hangosfilm, noha beszéd még nem volt benne, csak hangeffektek. Ez már a némafilmes korszak vége volt, még a szövegek is részeivé váltak a képeknek, hiszen még az is előfordult, hogy képek szakították meg a szöveget. A némafilmek előnye és egyben kényszere, hogy képpel kell kifejezniük mindent. Bár ez a film nem annyire expresszív mint német elődei, szerencsére a gegek sem annyira túlzóan erőltetettek, mint Chaplin filmjeiben, sokkal inkább természetesen esetlenek.
Szóval a történet kifejezetten romantikus, a megvalósításra nem lehet panasz, de nekem nem elég átütő egyik sem sajnos.