Tartalom

Jeanne (Delphine Seyrig) özvegy háziasszony, kamasz fiát egyedül neveli. Napjait a rutinszerű, kényszeres házimunka teszi ki, ám délutánonként egy-egy férfit is fogad némi jövedelemért. A film első napján minden a bejáratott rutin szerint halad, a második napra azonban kicsit kicsúszik kezéből az irányítás: leejt egy cipőkefét, és még a krumplit is túlfőzi. Harmadnapra tovább romlik a helyzet, a kávét is elrontja...

A kényszeres rendmánia és pontosan beosztott napi rutin alatt természetesen elfojtot szorongás lapul, amely a film végén kitör - de ha nem tört volna ki, akkor sem lett volna kevesebb a film. Hogy mi a szorongás oka, az nekem nem egyértelmű; a kritikák szerint a nők elnyomásáról van szó. Akárhogy is, Jeanne a belső bizonytalanságát a külső rendben találja meg, de amikor a film végén ez felborul, ő is borul vele együtt.

Megvalósítás

A kamera nem mozog sokat, néha ott is felejtődik, miközben a szereplő már elhagyta a jelenetet. A jelenetek pedig hosszúak, ha valamit csinálnak, azt láthatjuk végig. A csend szinte teljes.

Kevés a párbeszéd, és néha azok is érzelemmentesen eldarált szövegek, legalábbis Jeanne részéről mindenképpen. Ebben és a képi világában is emlékeztet A félelem megeszi a lelketre. A cselekmény nagy részét a házimunka teszi ki, de ez sem unalmas a film három és fél órás hossza ellenére. Miután megtanultuk az első napon a háziasszony rutinját, a második nap elrontott krumplis jelenete, akármennyire hülyén hagzik is, kifejezetten izgalmas.

Élmény

Tipikusan "egynek jó" film, a sajátos stílusa és a hozzá tökéletesen passzoló tartalom együttese ez egyszer érdekes is lehet, de a kettő külön más-más filmben újra nem működne. Talán Ozu somingeki filmjeivel rokonítható felszínesen, de itt számomra sokkal egyénibb tragédiának tűnt a történet, mint általánosabb társadalmi jelenségnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Delphine Seyrig (A burzsoázia diszkrét bája)
- A szomszédnő hangját maga a rendező, Akerman adja.