Tartalom

Gertrud bejelenti politikus férjének, hogy beleszeretett valakibe, és válni akar, mert a férfinak amúgy is fontosabb már a karrierje. Bár a férfi érezte az elhidegülést, erre nem számított. Másnap este egy fogadáson Gertrud találkozik volt szerelmével, az ünnepelt költővel, aki még mindig szerelmes belé. A költő elmeséli, hogy látta előző este Gertrud új szerelmét, a fiatal, tehetséges zongoristát, amint Gertruddal mint zsákmánnyal dicsekszik, és nem is igazán szerelmes belé. A nő szakít a zongoristával, de nem enged sem férje, sem a költő csábításának, akivel szintén azért szakított, mert munkáját fontosabbnak tartotta Gertrud szerelménél. Gertrud Párizsba költözik pszichológiát tanulni egy barátjához.

A film témája a szerelem, vagyis annak különböző értelmezései a különböző karakterek szemén keresztül. A politikus férjnek mintha a testiség és a tisztességes kapcsolat számítana leginkább; az ifjú zongorista csak csapong; a költő talán a szerelembe szerelmes; Gertrud pedig mindennél előrevalóbbnak tartja a szerelmet, és csakis olyan kapcsolatra hajlandó, ahol mindkét fél egyformán érez. Dreyernek tulajdonképpen minden filmje ennyire szélsőségesen fogalmazza meg témáit. Szerencsére időrendben is ez a harmadik film, így könnyebb észrevenni ezt. A Jeanne d'Arc szenvedéseiben a film kora miatt ez még nem tűnt fel még akkor sem, amikor Az igében a hitet vizsgálta hasonló kegyetlenséggel. Itt most a szerelem volt a téma, és kíméletlenül éreztette velünk álláspontját: Amor Omnia, azaz "a szerelem minden", a többi, még csak az ehhez hasonlatos dolgok is hiábavalóságok.

Megvalósítás

Legfonosabb elemei a filmnek a képek megkomponálása: különleges szögek ugyan nincsenek, de így is fontos, hogy a mozgó kamera épp kit mutat "jobb" pozícióban. Ugyanezen az alapon fontos az is, hogy melyik karakter épp ül-e vagy áll, egymáshoz képest milyen pozíciót foglalnak el, akárcsak A siker édes illatában. Érdemes megfigyelni a falon lógó festményeket, gyakran reflektálnak az történtekre - bár nem nehéz őket észrvenni, hiszen a berendezés sivár.

Fontos a fény-árnyék játék szerepe, de ebből keveset vettem észre. Ilyen volt például Gertrud vetkőzése, ahol csak az árnyékát láthattuk, mintha a testi szerelem csupán a lelki gyenge utánzata lenne. Vagy amikor a még boldogan szerelmes Getrudot olyan erősen világította meg a napfény, hogy ragyogott. A színészi játékot a bemutatón értetlenség fogadta, hiszen valóban bábszerűnek hatottak a karakterek. Ennek oka az, hogy Dreyer szerint az igazi pillanatokra tartogatta a valódi színészetet, a többit szándékosan adatta elő ebben a stílusban. Ez nekem már a Vétlen Baltazárban sem jött be, akkor inkább alkalmazzák a realizmus amatőr szereplőit, mint pl. Az algíri csatában.

Élmény

Elsőre meghökkentő volt, de végülis el tudom helyezni Dreyer filmjeinek sorában. Igyekszik témáit a maguk fontosságában megmutatni, és ebben jó munkát végez, mégha nem is túl életszerű. A film lassú, kopár, kemény - tulajdonképpen mondhajuk sallangmentesnek is. Nem tudom elítélni ezt a stílust, de szívesebben nézem a szemet és az agyat csiklandozó alkotásokat.

Érdekességek