Tartalom

A film Szajat-Nova 18. századi örmény asug (zenés költemények szerzője) életének főbb állomásait mutatja be. Ahogy a rendező szól hozzánk a film elején:

This film does not attempt to tell the life story of a poet. Rather, the filmmaker has tried to recreate the poet's inner world through the trepidations of his soul, his passion and torments, widely utilizing the symbolism and allegories specific to the tradition of Medieval Armenian poet troubadours (Ashough)

Tehát a film bár lineáris és a főbb állomásokat láthatjuk (gyerekkor, szerelem, halál... stb.), nincs valódi története, különböző szimólumokon és a költő művein keresztül látjuk ezen élményeit. Sejthető volt, de egy írás is megerősítette a feltételezésemet, hogy amennyire Szajat-Nováról, legalább annyira szól a film Paradzsanovról, a rendezőről is, aki hasonló párhuzamokat vélt felfedezni kettejük életében (örmény gyökerek, tragikus szerelem, művészet... stb.).

Megvalósítás

Történet híján tehát felértékelődik a megvalósítás, ami szerencsére elég érdekes. Minden rész elején összefoglalják egy félmondatban, hogy mit láthatunk, esetleg a költő valamely sorát is idézik. Ezt leszámítva szinte semmi szöveg nincs, ellenben fontos hangulatelem a zene, amelyben hol a dob, hol valamilyen egyházi jellegű zene dominál. A képek színesek és a színek jelentéssel bírnak (vörös, mint élet, vér, szerelem, fekete mint halál, elmúlás). Talán a hangsúly kedvéért, egyes jeleneteket meg is ismételnek. Gyakori az ugrásszerű vágás, de nem feltétlenül egy felvételen belül, mint a Kifulladásigban. Itt inkább arra használják, hogy valamit változtassanak a beállításon (pl. kicserélnek egy sötét szamarat világosra). A kamera nem nagyon mozog, a lényeg a képekben van.

Hogy mi van ezeken a képeken? Erősen szimbolikus kompozíciók. Fontos szerepet kapnak a kellékek, de díszlet nem sok van, hogy ne vonja el a figyelmet arról, amit látnunk kell. A szimbolika részben egyetemes, részben keresztényi és valószínűleg van benne egy rakás örmény vagy más regionális szimbólum is, ami fel se tűnik. A karakterek nem mozognak sokat, de ha mégis, az táncszerű. Tulajdonképpen olyan mint egy modern festmény mozgóképes változata.

Élmény

Felkészületlenül ért a film, jobb lett volna előre ismerni Szajat-Nova életét és az örmény kultúrát, mert így egy nagyon nehezen érthető, csak sejthető szimbolikájú képsorozatot láttam. Ebben nagyon emlékeztetett (nem véletlenül) a Tükörre vagy az Andrej Rubljovra. A vicc, hogy Paradzsanov maga se szokott elgondolkodni filmjein, érzésből, az esztétika iránti ösztönösségéből forgatott, így tudatfolyamként is felfogható a film.

Érdekességek

- Szajat-Nova 1714-ben született és a grúz királynál szolgált, amíg bele nem szeretett a király húgába, ami akkor felért egy felségsértéssel. 1759-ben papnak állt. 1795-ben egy perzsa támadásban vesztette életét.
- Paradzsanov 1924-ben született. Szajat-Nova szerelméhez hasonlóan az üvé is tragikus véget ért: feleségéért a lány családjának fizetni kellett volna szokásaik szerint, de mivel nem volt pénze, a kedves család inkább megölte a aját lányát. Szabados életvitele, homoszexualitása, nemi erőszak, vesztegetés és nem támogatott művészete miatt többször volt börtönben. 1990-ben halt meg tüdőrákban.