Tartalom

William Turner 19. századi angol romantikus festő egy utazásból ér haza betegeskedő apjához, akivel nagyon jó a viszonya, illetve cselédjükhöz, aki láthatóan szerelmes Turnerbe, de neki inkább terhére van a nő. A nőkhöz egyébként is érdekes a viszonya: a cselédet pl. semmibe veszi, ahogy régi szeretőjét és lányait is, de könnyen közös hangot talál egy zongoristával és egy özveggyel. Ez utóbbival utazásai során ismerkedik meg, beleszeret és összeköltöznek, miközben Turner fenntartja másik házát is a kihasznált cseléddel. Apja halála megrendíti. A legújabb kiállítását értetlenkedés fogadja túlzottan elnagyolt, már-már impresszionista képei miatt. Aztán megjelenik Londonban a fényképezőgép is...

A külföldi kritikák a film legfőbb erényének Turner valós emberi ábrázolását tekintik, a magyar írások pedig a központi szál hiánya miatt utálják. Valóban egymásra dobált életrajzi eseményeknek tűnik a történet (ahogy egy kritikus fogalmaz, már dokumentumfilmszerűen) vezérlő elv nélkül. Nem ismerhetjük meg benne igazán sem Turner műveit, sem gondolatait. A figura ábrázolása zárkózott: Turner nem beszél sokat, ritkán mutat ki érzelmeket (többnyire végigmorogja a filmet), így pedig valóban nem látunk nagyon bele az emberbe, ugyanakkor ettől életszerű. Ha mégis van téma, bár csak említésszinten, az a technika fejlődése, a régi világ elmúlása, ahogy megjelennek a gőzhajók, vonatok, fényképek.

Megvalósítás

Ahogy várható egy festőről szóló filmben, rengeteg a festményszerű kép, csakhogy ezek nem Turner elmosódó képei. Illetve részben igen, volt ugyanis olyan jelenet, ami egy az egyben Turner egyik képét vette át, úgyhogy simán elképzelhető, hogy a több ilyen is előfordul. Ami fontosabb, az a fent említett visszafogotabb karkaterábrázolás. Ritkák a látványos érzelmek, szónoklatok, külső szemlélőként vagyunk jelen és csak sejtjük, hogy mi járhat Turner fejében.

Turnert gyakorlatilag csak festői minőségében látjuk, vagy fest éppen vagy utazik témájának helyszínére. Mogorva, röfögő, piszkosnak és büdösnek tűnő, modortalan, egyszóval alpári figurája ellentéte a művészetének. Jó példa erre az a festői módszere, amikor víz helyett inkább ráköp a képeire. Turner mindennapjai révén kapunk egy kis korrajzot is.

Élmény

Amikor egy művészről látok életrajzi filmet, mindig azt várom, hogy művein keresztül mutassák be életét vagy valamilyen absztraktabb formában, mint pl. A gránátalma színében. Vagy ha nem így, akkor szigorúan tényszerűen, megmutatva a meghatározó élményeket. Ebben az esetben viszont nem a művészetét befolyásoló, meghatározó élményeket láthattuk, hanem életének utolsó harmadát, amely már nem volt igazán hatással festményeire. Egy kész embert láttunk, és utalásokból sejthetjük, hogy mitől vált ezzé az emberré, de ezek az utalások is esetlegesnek tűnnek, nem rontana az összképen, ha kimaradtak volna. Úgy láthattuk Turnert, ahogy a kortársai. A magyarok szerint ez kevés, a külföldi kritikák szerint így jó. Nekem kevés :)

Érdekességek

- A száraz tények: Turner 1775-ben született és már kamaszkora előtt kiállításai voltak. Apja 1829-ben, ő maga 1851-ben hunyt el.
- Benjamin Hayden 1846-ban végül öngyilkos lett.