Rendezte: Bresson, Robert
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Christian Patey, Vincent Risterucci, Caroline Lang
Megjelenés: 1983, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/BYiY26FAk7k
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-penz-largent/movie-4509
Tartalom
Egy diák pénzt kér apjától, de az elutasítja. Kénytelen barátjához fordulni, aki hamis pénzt ad neki, és segít is elkölteni. Mivel a címlet nagy, egy képkeretet vesznek belőle, a visszajáró pedig ugye már valódi pénz. Amikor a fotóüzlet tulaja rájön a csalásra, megpróbálja továbbpasszolni a hamis bankjegyet Yvonnak, a benzinesnek. Yvon ezzel a pénzzel próbál fizetni egy étteremben, de a pincér azonnal kiszúrja a hamisítványt és rendőrt hív. A fotóüzlet alkalmazottja, Lucien a főnöke utasítására természetesen tagadja hogy tőle kapta volna a bankjegyet. Yvon megússza a börtönt kártérítés fejében, de állásából kirúgják, így pénz után kell néznie, hogy eltarthassa feleségét és kislányát. Egy ismerőse sofőri munkát ajánl, azonban mint később kiderül, Yvon ezzel egy bankrablásban vesz részt. A bankrablás sikertelen, Yvont elkapják és három évre ítélik. Eközben Lucien rákapva a csalás ízére, módszeresen elkezdi lehúzni, kirabolni az embereket, de nem rosszindulatból, egyszerűen csak mert ezt látja egészséges pénzsszerzési módnak. Ő is börtönbe kerül, épp Yvon mellé, de később megszökik. Yvon kislánya közben meghal betegségben, felesége pedig új életet kezdve elhagyja őt. Megpróbál öngyilkosságot elkövetni, sikertelenül. Szabadulása után az első útbaeső szálló tulajait megöli és elveszi pénzüket...
Az alaptörténet Tolsztoj egyik novellájából származik, melyben a hamisított pénz több ember életét tönkreteszi és gyilkosságba torkollik. Azonban míg Tolsztojnál ezt egy második rész követi, melyben nagyjából jóra fordulnak a dolgok, Bressonnál, a rendezőnél ez elmarad. Egyetlen rossz cselekedet, szinte diákcsíny több ember halálához, életek tönkremeneteléhez vezet. Több leírás és a cím alapján Bresson szerint is ennek oka a pénz, szerintem meg ez erős túlzás, hiszen a pénz csak eszköz, nem cél. A filmvégi gyilkosságoknak elvileg már-már spirituális jellegük van, de őszintén szólva Bresson az a rendező, akivel nagyon nem vagyok egy hullámhosszon és képtelen vagyok felfedezni bennük azokat az üzeneteket, amelyeket mások tulajdonítak nekik.
Megvalósítás
A történet eleje tulajdonképpen a pénz, vagy még inkább a pénz iránti igény útját követi a diáktól a pincérig hogy végül az ártatlanok jogos büszkeségével bíró Yvonnál kössön ki, akit a börtönévek megrontanak, csalódik a világban. Vele párhuzamos utat jár be Lucien is, aki rájön hogy a becsteleneknek áll a világ, de a bűnözői életmód ellenére ő afféle Robon Hoodként jó tud maradni, hiszen bőkezűen osztogatja a rászorulóknak zsákmányát. Ő megszökik a börtönből, Yvon pedig valódi bűnözővé válik, és akik befogadják, azaz jókhozzá, azokat megöli, pedig (vagy épp ezért) áldozatait ugyanúgy meggyötörte az élet. A spirituális vonal az öreg hölggyel kerül képbe, aki tudja hogy Yvon a körözött gyilkos, ennek ellenére beengedi házába, amelyet az ő áldozatkészsége tart fenn (alkoholista apa, mozgássérült unokaöccs), és elmondja, hogy nem vár csodát, kényelmet az élettől és hogy Isten helyében megbocsájtana mindenkinek.
Bresson stílusa nem változott, továbbra is puritán, sallangmentes, a díszletek faék egyszerűségűek, a színészek amatőrök, akik nem színészkednek, hanem szöveget mondanak fel. Még az akció se valódi, ráadásul gyakran csak részletekben, utalásszerűen láthatjuk őket. Pl. amikor a pincér meggyanúsítja Yvon szándéklos csalással, Yvon megragadja a gallérját, majd a kinyitott tenyerét mutatják (azaz már elengedte), és látunk egy asztalt felborulni. Ebből tudjuk, hogy megragadta a pincért és fellökte vagy megütötte, pedig nem láttuk mi történt, csak ak özvetlen előzményt és a következményt. Nem jötem rá pontosan mi a szerepe, de az ajtókat folyamatosan csukják-nyitják, áthaladnak rajtuk. Egyébként a kamera szintén egyszerűen van beállítva, semmi különleges szög, mozgás, közeli vagy távoli nincs benne, ahogy a világításban vagy a színekben sem, simán lehetett volna ez is fekete-fehér film, talán jobban is illett volna Bresson stílusához.
Élmény
Kicsit emlékeztet Bresson korábbi filmjére, a Zsebtolvajra, csak ott a börtön az ellenkező hatást váltotta ki főhősünkből. Bresson utolsó filmje szokás szerint komor történet egyszerűen megvalósítva olyan tartalommal, amin el lehet filozofálgatni, ha az ember megérti az üzenetét - és amelyet nekem újfent nem sikerült.