Tartalom

A genfi model, Valentine féltékenykedő párja Angliában dolgozik, telefonon tartják a kapcsolatot. Valentine közelében lakik Auguste, a joghallgató, de mindig elkerülik egymást. Egy este Valentine figyelmetlenségében elüt egy kutyát. Nem sérül meg komolyabban szerencsére, és a nyakörve alapján haza tudja vinni gazdájához, a magányosan élő, keserű Josph-hez (Jean-Louis Trintignant). Mint kiderül, egykor bíró volt, nyugdíjaséveit pedig azzal tölti, hogy lehallgatja szomszédai telefonját. Ez kezdetben Valentine megvetését váltja ki, de mivel a lány kénytelen kisebb ügyek miatt visszamenni hozzá, idővel megenyhül az öreg iránt, akinek keserűsége részben abból fakad, hogy élete szerelme elhagyta őt egy angol fériért, részben pedig az emberek gyarlóságából, amivel bíróként, illetve most a telefonlehallgatások során szembesült. Eközben Auguste sikeresen levizsgázik, de észrveszi, hogy barátnője megcsalja.

A Három szín filmtrilógia filozófiai alapját szolgáló trikolórnak a piros a harmadik színe, a testvériséget jelöli. A testvériség itt abban nyilvánul meg, ahogy az emberek életei összekapcsolódnak, gyakran anélkül, hogy közük lenne egymáshoz. Ugyanakkor ahogy az előző színek esetében, az ideológia itt is csak kiindulási pont (sőt, Kieslowski, a rendező cinikusan azt is megjegyezte később, hogy a filmek csak azért kapták ezt a címet és tematikát, mert francia pénzből készültek; e forrás nélkül is azonban ugyanezeket készítette volna el). A hangsúly a véleltlenszerű összekapcsolódásokon (vagy össze nem kapcsolódásokon) van, azt hiszem. Politikai fennhangot most egyáltalán nem éreztem ki belőle, hacsak nem azt, hogy mindannyian egy hajóban evezünk (lásd picivel lejjebb).

Megvalósítás

A testvériséget, azaz a kapcsolatot azzal érzékelteti Kieslowski, hogy párhuzamot von karakterei között. A fiatal joghallgató, Auguste mintha Joseph megismétlődése lenne, és Joseph szerelmi története mintha újra megelevenedne a két fiatal pár formájában. A film végén pedig megjelennek újra a trilógia főbb szereplői, akiket szó szerint egy csónakba sodort az élet vihara: Julie és Olivier a Kékből, Dominique és Karol a Fehérből, valamint Valentine és Auguste a Pirosból. A telefon központi szerepet kap: több szereplő is ezen leresztül tartja a kapcsolatot, és a bíró telefonlehallgatásai betekintést nyújtanak egy-egy pillanatra más családok életébe, legyen az egy magányos néni vagy egy homoszexualitását elnyomó családapa. A kutyák szintén jelzésértékűek megannyi más dolog mellett, ami miatt a legösszeszedettebb darabnak a Pirosat tartják a trilógiából. És emiatt is lehetett (vagy csak fáradt voltam), hogy rengeteg minden elkerülte a figyelmemet a törött üvegtől a bíró, mint Isten szerepen át a sírásig.

A három film során visszatérő elemek is itt csúcsosodnak ki: az összes főszereplő a film végére összefut, valamint az optimista hozzáállást tükrözendő, Valentine segít az öreg hölgynek kidobni az üveget a szemétbe; ez ugyanaz a néni, akit Julie észre sem vett és akinek kínlódását Karol is csak egy félmosollyal nyugtázta, hogy lám, más élete is szopás. A történet fontos momentuma Valentine fotozása: ijedten kellett néznie, ami olyan jól sikerült, hogy óriásplakát lett belőle - a film végén pedig már valódi az ijedt-arc reakció, de ugyanaz. Fel se tűnt, de a kritikák szerint ahogy A siker édes illatában, itt is annak megfelelően pozícionálták Valentine-t és Joseph-et, hogy épp milyen viszonyban voltak egymással, azaz valaki mindig a másik fölé magasodott. Az eddig megszokottakkal egyetemben a piros szín volt az uralkodó, sokkal jellegzetesebben, mint a Fehérben és sokkal szembetűnőbben, mint a Kékben. A legerősebb azonban itt is a kezdés, mint a másik két filmben: a kamera ezúttal nem autót vagy bőröndöt követ, hanem a hangot a telefonkábeleken keresztül, de olyan modernül néz ki, mintha egy drágán animált hollywoodi film lenne.

Élmény

Ez Kieslowski utolsó filmje, részben tudatos döntés eredményeképpen, részben mert két éven belül, viszonylag fiatalon meghalt, és bár ezt tartják gondosan felépített szerkezeti rendszere miatt a legerősebbnek a trilógia filmjei közül, számomra sem képi világában, sem zeneileg, sem átérezhetőségében nem érte el a Kék szintjét.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jean-Louis Trintignant (A megalkuvó)