Tartalom

Autóbalesetet szenved a világhírű zeneszerző, aki épp a hidegháború miatt megosztott Európa újjáegyesülése alkalmából ír páneurópai művet. Az autóban volt felesége is kislánya is. A balesetet egyedül a feleség, Julie éli túl. Miután felépül, úgy dönt új életet kezd: eladja mindenét, lefekszik a férfival, Olivier-vel aki régóta szerelmes belé, majd elköltözik. Az új lakótelepen zárkózottsága ellenére, akaratlanul is segít egy prostituáltnak, Lucille-nek azzal, hogy nem hajlandó aláírni az ellene szóló lakóközösségi petíciót, mert az nem a ő dolga. Hálából később Lucille segít megszabadulni a patkánytetemektől Julie lakásában. Egy este a tévében véletlenül megtudja, hogy férjének barátnője volt, aki ráadásul terhes tőle, és hogy Olivier azon dolgozik, hogy befejezze a komolyzenei művet.

Kieslowski, a rendező Három szín trilógiája a francia trikolóron alapszik, melyben a kék a szabadságot jelöli. Julie próbál megszabadulni minden kötöttségétől, beleértve emberi kötelékeit is, de épp ezek a közösségi kapcsolatok húzzák vissza múltbéli életébe és az életbe. És akkor most el lehet filózni rajta, hogy jól van-e ez így, hiszen a film témája elvileg a szabadság, de ehhez képest Julie-nek nem sikerült mindentől függetlenné válnia és önkéntesen visszabújt börtönébe, azaz korábbi életébe. Vagy nézhetjük úgy is, hogy a teljes szabadság nem jó és az emberi kapcsolatok nélküli élet nem boldog. Esetleg a szabadság csak kezdőtéma volt, ürügy Julie történetének elmesélésére.

Megvalósítás

A film ugyanis kísértetiesen hasonlít a Tízparancsolatra, ahol szintén elég lazán kezelték magát a parancsolatot. Itt is csak pár jelenet erejéig tartott a teljes szabadságvágy, Julie ugyanis a film elején megszabadul ugyan családjától (anyja (Emanuelle Riva) beteg, már régen nem emlékszik rá), és még a kórházban megszabadulna testétől öngyilkosság formájában, de képtelen megtenni. Ezután még ugyan lerázná magáról férje emlékét azzal, hogy lefekszik barátjával, és minden tárgyától megszabadul, de valami mégis megkísérti rendre új életében. A szerető rátalál; férje zenéje utcazenészként mászik fülébe; új barátja lesz Lucille személyében, akihez kötődni kezd; férje szerelmének emléke is megtalálja, amikor kiderül hogy szeretője volt; és gyereke egyik kék függőjéhez továbbra is ragaszkodik. Ugyanakkor előző, vélhetően kicsit háttérbe szorított feleség- és anyaszerepéből kitörve önálló, alkotó társsá válik. Számos szimbólummal jelzi ezeket a folyamatokat Kieslowski: pl. Julie anyja már csak a tévén keresztül tartja a kapcsolatot a külvilággal, lányára nem is emlékszik, és a műsor amit néz, bungee jumping vagy kötéltánc, azaz egyetlen vékony kötél tartja már csak az embert.

A színészi játék magával ragadó, és ez alatt nem a jó játékot értem, hanem hogy kénytelenek vagyunk belesimulni Julie érzelmeibe, gondolataiba, mert nem beszél túl sokat. Szerencsére a hangulatait kiválóan érzékelteti a rendező, kezdve az erőszakosan megevett nyalókától, ami gyereke után maradt a medencés jelenetekig, ahol a sötét uszodában egyedül merül el a vízben. A képi világra nem tudok jobb szót mondani, mint hogy intim; több szuperközeli felvétel van, de ezekkel nem szépséget, részleteket akarnak megmutatni, egyszerűen csak elérhetővé teszik, valahogy átérezhetővé a helyzetet. A címnek megfelelően természetesen a kékes beütés az uralkodó színvilág. A zene hatásos - ha egyszer rendező lennék, csakis klasszikusokat tennék én is be a filmem alá, ahogy Kubrick (és ezek után jogdíj sincs :D). ha már zene, volt egy érdekesebb megoldás: rendre felhangzott a férj zenéjének egy részlete, amit hosszabb sötétség követett, amjd ott folytattuk a jelenetet, ahol abbamaradt. Azt hiszem ezzel az volt a cél, hogy az addigi helyzetet, hangulatot megtörjék; jellemzően ilyenkor Julie elhatározásokra jutott. Még egy dolgot szeretnék kiemelni, az pedig a baleset utáni feleszmélés pillanatai. Ezek ugyanis azonnal eszembe juttatták a későbbi Szkafander és pillangó c. filmet - vélhetően ez a film ihlette, hiszen nagyon hasonlított az a párpercnyi megoldás, ahogy Julie magához térve kinyitja a szemeit, az orvos pedig próbál vele kommunikálni.

Élmény

Már a Tízparancsolat is magával ragadóan emberi volt, és ez a film tovább haladt ezen az úton. Talán kelet-európaiságom miatt emberiebbnek éreztem a lengyel karaktereket, mint a franciákat, de itt már minden, különösen a képi megvalósítás sokkal hatásosabb volt. Az én ízlésemnek kicsit túlbonyolították, túldramatizálták, de kellemes csalódás volt.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Emanuelle Riva (Szerelmem, Hirosima), Zbigniew Zamachowski (Tízparancsolat, A zongorista), Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra)