Artúr filmélményei

Jöjj és lásd! (1985)

2016. július 18. 16:08 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Klimov, Elem
Műfaj:
dráma, háborús
Főbb szereplők:
Alekszej Kravcsenko, Olga Mirjonova, Liubomiras Laucevicius, Vladas Bagdonas, Juri Lumiste, Viktors Lorencs, Jevgenyij Krizsanovszkij, Jevgenyij Tilicsejev

Megjelenés: 1985, Szovjetunió
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/L-Ro0SZf438
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/jojj-es-lasd-i-ii-igyi-i-szmotri/movie-1243

Tartalom

1943, Fehéroroszország (vagyis Szovjetunió). Flera éppen csak kamaszodik, szeret háborúsdit játszani. Amikor sikerül kiásnia egy fegyvert boldogan áll be a partizánokhoz anyja kétségbeesett tiltakozása ellenére is. Apja már nincs, csak két kishúga. A partizánok harcba indulnak, Flerát hátrahagyják őrködni. Az állandóan fejük fölött köröző német gép váratlanul ejtőernyősöket dob le épp a tábor felett és megszórja bombával a területet. Flera és a partizán-parancsnok helyi barátnője, az életigenlő Glása együtt menekülnek vissza Flera otthonába, ám a falu üres. Bár lelke mélyén tudja, a fiú nem hajandó tudomást venni a közeli hullahegyről és a mocsárhoz indul megkeresni a túlélőket, és találnak is egy csoportot. Flera a férfiakkal élelmet indul szerezni, de az akció balul sül el, és főhősünkön kívül mindenki odavész. Menekülés közben egy faluban húzza meg magát, és persze pont oda érkezik meg a német büntetőosztag...

A történet a fehérorosz falurombolásokat mutatja be, melynek során a német büntetőosztagok a partizánokat megbosszulandó több mint 600 falut és lakosságát égették el. Általánosabban nézve magáról a háborúról szól és annak borzalmairól. Részben részlehajló, hiszen a németeket (persze joggal)  démonizálja, a partizánokat meg hősöknek állítja be (persze ezt is joggal), ráadásul az egyik forgatókönyvíró személyes gyerekkora elevenedik meg, tehát kordokumentumnak is jó a film. Az utolsó jelenettel szerencsére túllép ezen, amikor Flera megérti, hol a határ az erőszak és a háború közt.

Megvalósítás

Az igazi kérdés számomra az, hogy ez az utolsó jelenet azt a célt szolgálta-e, hogy katartikus zárásként más megvilágításba helyezze az addigi történetet vagy sem. Ha az előbbi, akkor sajnos nálam nem működött, pedig visszagondolva épp úgy lett felépítve a film, hogy átessünk az összes borzalmon, megutáljuk a németeket és a háborút, majd a végén rádöbbenjünk ennek rossz mivoltára. Ha nem ez volt a cél, hanem következetesen, nem pedig fordulatként akart ide eljutni a történet, akkor viszont nem sikerült jól a felvezetés. Ezt a célt talán Glása karaktere szolgálhatta volna, aki mindig vidám és optimista volt, szép és szőke, olyan aki éli akarja az életet és nem kioltani. A fő motívum azonban Flera, aki játékos, vidám kisfiúból túl sokat látott öregemberré válik néhány nap alatt. Megvannak az egy jelentig tartó jelképek (a mocsáron átkúszás, a Hitler-totem... stb.), de ezek nem húzódnak végig az egész filmen. A németek démonizálásához hozzájárul ábrázolásuk is: sokáig csak egy keselyűként köröző felderítőrepülő jelzi vészes közelségüket, és sokáig teljesne láthatatlanok, csak a nyomukat vehetük észre. A történet közepe tájára jelene meg ténylegesen, ám ekkor is a sötétség vagy a köd borítja őket. Gyakori a tömeg és az egyén szembeállítása, amely esetekben a tömeg általában egy emberként viselkedve mozog, retteg, szomorkodik, és amelyből Flera élesen elkülönül úgy is, hogy ott áll a tömeg közepén.

Autentikussá teszi a filmet, hogy személyes élmény adja a történetet, amit a valódi helyszín közelében amatőrökkel játszattak el. A Flerát alakító fiú ennek ellenére teljesen korrekt még úgy is, hogy sok szövege nincs, az arcával kell átadnia a félelmet, dühöt, kétségbeesést. A film leglátványosabb elem épp az ő arca, hiszen nemcsak meglehetősen karakterese, de a film végére annyi sminket pakolnak rá, hogy valóban öregembernek tűnik. Van azonban sk olyan tömegjelent is, ahol bosszantó a statiszták amatőrsége, ami egyes típusú filmeknél nem jelent problémát, az ilyen élethűnek szánt alkotásoknál viszont igen. A zene és a hanghatások remekül fokozzák a hangulatot, pl. a fülsüketítő bombázásnál vagy a kegyetlenségek alá játszott vidám német dalok szerepeltetésével. Gyakori eszköz az arcokat közelről mutatni, amint egyenesen a kamerába bámulnak, hogy a néző ezzel jobban a film közegébe kerülve érezze magát. Az utolsó jelenet stílusában is elkülönül a film többi részétől: az elkeseredettségben dühödté vált Flera észreveszi Hitler arcképét és többször rálő. Ezzel kezdetét veszi több dokumentumfilmrészlet bejátszása, amely először a háború szörnyűségeit mutatja, majd minden lövésnél a háború egy-egy pusztítása, a történelem egy-egy eseménye visszafelé kerül bejátszásra: a bombák felépítik az épületeket, a nácik leengedik karlendítésüket, az első világháború katonái hátafelé indulnak, végül pedig megjelenik Hitler gyerekkori képe, ahol Flera rádöbben, hogy ekkor még ő is csak egy ártatlan gyerek és abbahagyja a lövéseket.

Élmény

A filmet az Apokalipszis most párjaként-ellenpárjaként szokták felhozni, hiszen az egy művészfilm, amelyben a háború csak allegória, míg itt a valóság. Szerintem a témája miatt sokkal közelebb áll hozzá ebben és időben is A szakasz vagy az Acéllövedék, amelyek hitelesebben mutatják meg a háborút és egyúttal igyekeznek meghúzni a határt az indokolt és az indokolatlan erőszak között. Sokan brutálisnak látják a filmet, számomra nem volt, emiatt pedig sokat veszthetett erejéből. A történet igazából nem mond újat, megvalósításában pedig egyedül Flera karakteres arca miatt lesz emlékezetes.

Érdekességek

- A hatinyi mészárlás egy partizánakció miatt indult, melyben több német tiszt, köztük az olimpiai bajnok Woellke is meghalt (szimbolikus jelenet, ahogy az eset után az egyik partizán a filmben mintegy lángvivőként fut egyedül az úton egy fákylával).
- A német megszállás évei alatt kb. 2 millió fehéroroszt öltek meg, és mintegy 5 000 falut pusztítottak el (a film 600-at említ, ez talán csak a régióra vonatkozik).
- A cím arra a bibliai jelenetre utal, melyben János látomásában felszólítják, hogynézze, ahogy az apoklaipszis négy lovasa elpusztítja a világot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr612698749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása