Tartalom

Az egyetemi tanár apa és két kislánya, Szacuki és Mei vidékre költöznek, hogy közelebb lehessenek beteg anyjukhoz (Simamoto Szumi), akit kórházban ápolnak. A lányok már beköltözéskor észreveszik a koromgolyócskaszerű szellemeket, akik az új lakók miatt gyorsan távoznak új lakhely után nézve. Egy nap Mei újabb apró lényeket lát meg, akiket követve a ház melletti sűrű erdőben található, hatalmas kámforfához jut. Itt szunyókál békésen az erdő szelleme, Totoro. Mei elalszik rajta, és mire felébred, már nincs ott a szellem. Valamivel később a buszmegállóban várakoznak a lányok, hogy apjukat esernyővel fogadják a zuhogó eső ellen. Itt már mindkettőjüknek megjelenik Totoro saját szellembuszára várva. Kölcsönadják neki az esernyőt, cserébe pár szem makkot kapnak a lányok, amiket elültetnek. Ismét később, a lányok izgatottan várják anyjukat, akit hazaengednek hétvégére a kórházból. Váratlanul azonban táviratot kapnak: megfázott, ezért orvosa mégsem engedi el. A csalódott és aggódó Szacuki a legrosszabbtól tartva már anyja halálát vizionálja, amitől Mei is bepánikol és egyedül indul útnak a kórházba, hogy friss zöldséget vigyen neki. A szomszédok és Szacuki azonnal keresésére indulnak, de sehol sem találják a négyéves húgot...

Ha nagyon bele kéne erőltetni valami témát, akkor mondjuk, hogy a történet a természet és az ember harmóniájának propagálása. De itt sokkal inkább magáról az egyszerű, idilli életről van szó, mentesen minden fölösleges (és nem fölösleges) drámától. Talán ezzel az volt a cél, hogy rávilágítsanak a mindennapos élet egyszerű izgalmaira, talán az, hogy leszállítsanak miket a szélsőséges cselekményekről.

Megvalósítás

Amit a mi nyugati kultúránk kritikusai ki szoktak emelni az az, hogy nincsenek meg a hagyományos drámai elemek a történetben. Az alapszituáció szerint két kislány vidékre költözik, az anya pedig kórházban van. Ugye mindenki azonnal tovább tudja gondolni, hogyan folytatódna a történet egy klisés filmben? A lányok nyilván nehezen viselnék a változás, konfliktusba keverednének a családjukkal és az új ismerősökkel, mielőtt megszoknák a helyet, az anya pedig tragikusan sírós pillanatok közepette meghalna. Na itt szó sincs erről: a lányok azonnal megkedvelik a helyet, mindenki kedves a másikhoz, az anya pedig valóban beteg és kórházban van, de látszólag gyógyulófélben. Egy drámai tetőpont mégis van, a távirat és Mei eltűnése, azonban itt is mintha szándékosan a legrosszabbakat elültetvén a fejünkben az egész helyzetet csak trollkodásra használnák fel, hogy jól a szemünkbe mondhassák: nem kell mindig rosszra gondolni. Totoro és a többi szellem jelenléte számomra azt sugallta, hogy az eseményeket a gyerekek fejével éljük meg (hiszen mások nem is láthatták őket), ezért hiányoznak teljesen a valós élet problémái és a valódi dráma. És ez számomra zavaró is volt egyben, mert mindenki túlságosan jó volt, sehol nem láttuk egy kicsit árnyaltabb karaktert aki minimum nemtörődöm.

A képek részletgazdagok, Mijazakira, a rendezőre jellemzően gyakran láthatunk a történet szempontjából teljesen lényegtelen dolgokat, amelyek azonban valósághűbbé és hangulatosabbá teszi a film egészét (pl. a patak alján látható üvegpalack, amit nyugodtan kihagyhattak volna és semmilyen későbbi szerepe nincs, mégis odarajzolták és megmutatták). A szellemekből kevés van, azok pedig meglehetősen állatszerűek. Ezt a vonalat erősítve sokkal látványosabb lehetett volna a rajzfilm annál is inkább, mivel hiányzott a játék a fényekkel és a "kamerával".

Élmény

Az animációt méltatók szerint a fő erénye a pozitív bája, de ezúttal nekem ez nem jött át azért, mert nem volt ellenpólus, ami által a báj értelmezhető lett volna. Látványban sem volt olyan erős, mint a Chihiro szellemországban, de gyerekeknek abszolút ajánlható, kellemes kikapcsolódás.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Simamoto Szumi (A vadon hercegnője)