Tartalom

Louis D'Ascoyne herceg (Dennis Price) a börtönben emlékirataival foglalatoskodik éppen, hiszen másnap reggel kivégzik gyikosságért. Írásával igyekszik tisztázni a történteket: Anyja D'Ascoyne lányként megszökött egy énekessel, ezért kitagadták a hercegi családból. A énekes épp Louis születésekor hunyt el, így szegénységben nőtt fel. Egyetlen barátai Sibella és bátyja, akikhez anyja halála után beköltözött. Mivel a D'Ascoyne család továbbra sem hajlandó tudomásul venni létezését, és megtagadták anyja utolsó kívánságát, hogy a családi kriptában temessék el, Louis bosszút esküdik: végez azzal a nyolc D'Ascoyne-nal, akik előtte állnak az örökösödési sorrendben. Hogy problémái sokasodjanak, még Sibella is, akibe régóta szerelmes, másik férfival jegyzi el magát, mert vele jobbak a kilátásai, noha Sibella sem közömbös Louis iránt. A házasság azonban nem gátolja meg őket abban, hogy viszonyt folytassanak. Az első D'Ascoyne, a léha Ascoyne (Alec Guinness) véletlenül keveredik elé. Előbb méreggel végezne vele, de jobb alkalom adódik, amikor észrevétlenül egy vízesésbe tudja lökni. A következő D'Ascoyne, a hobbifotós Henry (Alec Guinness) már tudatos célpont. Előbb bizalmába férkőzik magát szintén fotósnak hazudva, majd a vegyszereit felcserélve balesetet idéz elő. Henry felesége, Edith (Valerie Hobson) azonban váratlanul megnyerő úrihölgynek bizonyul, ezért Louis elhatározza, hogy elveszi majd feleségül, hiszen Sibella túlságosan közönséges egy hercegi ranghoz.

A történet igazából nem sokkal több önmagánál; az úgynevezett ealingi vígjátékok sorába tartozik, amely a második világháború hazafias filmjei után egy cinikusabb, enyhén társadalomkritikus vonalat jelentett. Ez egy durván tízéves időszak volt az Ealing Studio történetében, innen az elnevezés. A társadalomkritikai felhangot itt az arisztokrata D'Ascoyne család tagjai adják, akik nemesi voltuk ellenére erkölcstelen életet élnek, illetve mint család sem működnek túl jól. Persze a feltörekvő középosztálybeliek sem angyalok, sem Louis, sem Sibella, sem férje nem tekinthetőek tisztességeseknek.

Megvalósítás

A történet keretes, hiszen azzal indít, ahogy Louis már börtönbe került gyilkosságért, innen láthatjuk a történet nagy részét visszapillantásként az ő narrációjában, majd visszatérünk a jelenbe néhány jelenet erejéig. Louis beszédstílusa és kimért testbeszéde ezzel a szenvtelennek hangzó narrálással és a már ismert kimenetellel együtt távolságtartóvá tesz minket a történettel szemben, ami jó egy szatirikusabb hangvételű filmben. Nem izgulunk, és nem is ráznak meg minket a gyilkosságok emiatt, így elfogadhatóbbak erkölcsileg (na meg az áldozatok sem szentek), és emiatt vehetjük az egészet szatirikusan - ebben bukott el számomra a sokat szapult A pénteki barátnő. A párbeszédek amolyan arosztokratikusan kifinomultan modorosak, ami elvileg Oscar Wilde-ot idézi, de én már elég régen olvastam a műveit, hogy ez megerősíthessem. A poénok kissé morbidak, abszurdak, de inkább cinikus hangvételűek, és kizárólag a dialógusokon alapulnak, vizuális gegek, vártalan és hirtelen helyzetkomikumok alig vannak. A karakterekről már beszéltem, a D'Ascoynék megjelenítik az elit tagjait (hencegő katona, merev tengerész, részeges pap, hatalmaskodó vadász... stb), a középosztályt pedig a gazdag kereskedők, alkalmazottak, telhetetlen Sibella jelentik. A 8 gyilkosság nem egyenlően oszlik el, valamelyik köré egész történet kerekedik, valamelyik rövid jelentként van elmesélve. A cím maga egyébként egy Tennyson-versre utal, miszerint egy nemes szív többet ér a nemesi címnél.

Képben és hangban nem fedeztem fel a legkisebb érdekességet sem, látszólag teljesen szokványos jeleneteket kapunk. A színészek jól hozzák karaktereiket, minden főbb szerep hitelesnek tűnik, mintha önmagukat adnák a színészek. Ami mellett nem lehet természetesen elmenni az az, hogy mind a nyolc meggyilkolandó D'Ascoyne-t Alec Guinness alakítja, kortól vagy nemtől függetlenül.

Élmény

Ez megint nem az a vígjáték, amin hangosan tudok nevetni, de még nem is az a bájától mosolygós. Inkább cinikusan összekacsintós, komolytalan. Megvalósításától nem lesz emlékezetes, a humora sem annyira egyedi vagy vicces, hogy kiemelkedő legyen, de egyszer szórakoztató.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Dennis Price (Canterbury mesék), Alec Guinness (Híd a Kwai folyó felett, Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó, Csillagok háborúja), Valerie Hobson (Frankenstein menyasszonya), Miles Malleson (39 lépcsőfok), Hugh Griffith (Ben-Hur)
- A hajóskapitány D'Ascoyne-t valószínűleg George Tyron ihlette, aki 1893-ban valóban egy hibás parancs során összeütközöttegy másik hajóval, és a kor romantikus elképzeléseinek megfelelően nem volt hajlandó elhagyni a süllyedő hajót. Ez a hagyomány egyébként vélhetően az 1850-es évekből származik, akkor jegyezték fel az első ilyen eseteket. (nem, nem azért mert a kapitánynak a hajóval kéne pusztulnia, hanem mert előbb mindenki mást kell biztonságban tudni)