Artúr filmélményei

Párizs, Texas (1984)

2016. október 01. 21:59 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wenders, Wim
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Harry Dean Stanton, Natassja Kinski, Dean Stockwell

Megjelenés: 1984, Németország
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/9e590FeeGCM
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/parizs-texas-paris-texas/movie-1984

Tartalom

Történetünk elején Travis (Harry Dean Stanton) egy texasi sivatag kellős közepén bandukol, mígnem egy lakott házra talál, ahol összeesik. Egy szót sem hajlandó szólni, de a zsebében talált cetli alapján kapcsolatba lépnek öccsével (Dean Stockwell), aki azonnal érte megy. Mint kiderül, négy éve tűnt el otthonról feleségével, Jane-nel együtt, öccse gondjaira bízva a kisfiát, Huntert. Kezdetben öccsével se beszél, igyekszik megszökni előle, de végül, lassan megnyílik és elmondja, hogy vett egy földet a Texas állambéli Párizsban. Öccse hazaviszi nevelt fiához és francia feleségéhez, Anne-hoz (Aurore Clement), ahol Hunter kezdetben elzárkózik apja elől, de idővel összebarátkoznak újra. Egy nap apa és fia elhatározzák, hogy felkutatják Jane-t...

A történet első blikkre egy nagyon emberi, szerelmi dráma, amelyben egy tökéletlen pár között a konfliktus robbanásig feszül, majd Travis a robbanás után magához tér, és itt kezdődik a film. Csakhogy közben a képeket átitatják az Egyesült Államok jelképei, amely e részletes írás szerint művészi-kulturális tartalommal teliek, nekem viszont történelmi-politikai utalásként rögzültek. Ez lehet az én tévedésem vagy csak a kettőnk személyisége, érdeklődési területei közti különbség (nyilván az előbbi, hiszen én dilettáns vagyok, a másik írás szerzője pedig szakmabéli). Szóval érzésem szerint az emberi történet mögött ott húzódik az Egyesült Államok történetének, identitásának felvázolása is, de erről alább.

Megvalósítás

Ahogy a fentebb belinkelt írás kiválóan rámutat, a cselekményt az a rejtély tartja fenn, amit már az első percekben megkapunk, azaz hogy mit csinált a sivatag közepén Travis és miért nem szólal meg, később pedig hogy mégis miért mentek szét Jane-nel. A történet emberi oldaláért a kommunikáció felel, ez a nagy rejtély nyitja és erre kapunk utalást lépten-nyomon: Travis kezdetben nem beszél, nem emlékszik. Szinte mindenki más is titkolózik. Gyakori a telefonos, CB-rádiós, kazettára vett üzengetés. Ezek a kommunikációs nehézségek okozzák a problémákat, és tudjuk, hogy mennyivel egyszerűbb lenne őszintén, nyíltan kimondani gondolatainkat, és akkor nem lenne semmi gond, de ismerjük az emberi természetet, hogy ez korántsem olyan könnyű, és ettől lesz esendően emberi a sztori, hiszen szereplőink hibáznak. Két jelképrendszertől lesz amerikai. Az egyik a helyszínek: kifejezetten western-hangulatú sivatagban indul a történet (van benne egy annyira egyértelmű utalás Az üldözőkből, hogy az még nekem is feltűnt), majd végighalad a vidékiesebb, hagyományosabb helyszíneken, mint a lakókocsi, útmenti motelek és kocsmák, földbirtok, kertváros, modern irodaépület, gettósabb sikátor. A másik ilyen jelképrendszer az utazás, az úti filmek világa: nem véletlen, hogy kezdetben Travis csak sétál. A westernre visszautalva többször is az arcunkba tolják a nagybetűs Vonatot, majd jöhet persze a modernebb autókázás, de a repülőre már nem akar Travis felszállni. Amiért ezekből (és pár más elemből) én amerikai identitást szűrtem le, az elsősorban a címadó Párizs, amelyet Travis azért vásárolt meg, mert állítólag ott fogant.

Nem volt nehéz felfedezni a tájképek jelképes jelentőségét, hiszen a film előszeretettel mutogatta őket, gyakran eltörpítve benne a szereplőket. A sivatag westernesen sárga, a modernebb helyek pedig néha jellegzetesen zöldes fénnyel voltak megvilágítva, ami a képbe beguruló autókkal kifejezetten Taxisofőr-fílinget adott. A zene is inkább az útifilmekhez illő country, de megvalósításában egyébként úgy érzem, hogy nem látványosságra igyekezett törekedni, hanem egyfajta pátoszt adni a jeleneteknek azzal, hogy végig egyenletes tempóban haladt. Ez tök jól jött pl. az üvegfalas, katartikusnak szánt jelenetnél, ahol nem érzelgősen (pl. zenével, gyorsabb vágásokkal, arcközeliekkel) fejezték ki az érzelmeket, hanem megmaradt ugyanaz a lassabb tempó, és ettől valósabbnak, mélyebbnek tűnt az egyébként "hétköznapi" szakítás.

Élmény

Kétségtelenül hangulatos film, de nálam egyik célját se érte el: az emberi részével túl távolságtartó volt, pedig  a maga csendes módján nagyon is hatékonyan bírja a nézőjét azonosulásra, intellektuálisan pedig lehetett volna talán sokrétűbb. Igazából nem tudom megindokolni, miért nem gyakorolt rám nagyobb hatást, mikor a maga módján egyedi volt és nagyjából meg is értettem.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harry Dean Stanton (Bilincs és mosoly, A keresztapa 2, A nyolcadik utas: a halál, Halálsoron), Dean Stockwell (Kék bársony), Aurore Clement (Száll a kakukk fészkére, Apokalipszis most)
- A Huntert játszó kisfiú apja a film egyik írója.
- A címadó kisváros a 19. század közepén jött létre Észak-Texasban, jelenleg mintegy 25 ezer lakója van. Neve miatt az 1990-es években építtettek egy kisebb Eiffel-tornyot.

Következik: Gonosz halott 2

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1112698657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása