Tartalom

Leo kanadai kiskamasz, aki nem igazán érzi fura családját magáénak, ezért a külvilág elől képzeletébe menekül, ahol valójában az apja egy olasz férfi, aki a Kanadába importált paradicsomra élvezett, amibe anyja véletlenül belezuhant, és így fogant meg ő. Már csak azért is fontos különálló családtagként tekintenie önmagára, mert többen pszichiátriai kezelésben részesülnek. Írni kezd, érzéseit, gondolatait papírra veti, majd kidobja őket. Szexuális ébredése vágyainak tárgya a szomszéd lány, Bianca, de nem mer kezdeményezni nála. Zajlanak közben a külvilág eseményei is: egyik nővére meghal, bátyja gyúrni kezd hogy megvédhesse magát, nagyapja dühében kis híján vízbe fojtja, és egy titokzatos kukázó férfi rátalál Leo kidobott, teleírt papírlapjaira és olvasójává válik...

A történetet szeretik a quebeci függetlenségi mozgalommal összekapcsolni Leo identitása miatt, ám a rendező szerint ez nem volt szempont, hanem sokkal inkább az önéletrajzi ihletettség, ami ismerősei szerint meglehetősen személyesre sikerült. Ami ebből nekünk is érzékelhető, az Leo művészi énjének létrejötte és halála a nagy művének befejeztével.

Megvalósítás

A történetet Leo vagy a kukázó férfi vagy valaki egészen más narrálásában hallhatjuk, miközben amúgy is keveredik Leo képzelete a valósággal. A képzelete arra jó, hogy a világ kegyetlenségei elől valami kellemesebbe meneküljön. A vízbemerülést pl. kincsvadászatként éli meg, a szerelmet pedig mennyei megváltásnak. De ez a képzelet valójában sokkal kevésbé elrugaszkodott, mint a valóság, a család ugyanis meglehetősen fura: szertartásosan vesznek be hashajtót a tisztátalanságoktól megszabadulni, a család hazajár már szinte a pszichiátriára, a báty izomzata eltúlzottnak tűnik, ráadásul továbbra is gyenge marad, a nagypapa Biankát azért fizeti, hogy az meztelenül harapja le a lábujjkörmeit... stb. Ezért, és a hibás genetikáért meg is ölné nagyapját, de nem jár sikerrel, Biancához pedig nem mer közeledni, így marad egy nyers májba vágott lyuk dugdosása, végül pedig egy korához képest túlfejlett, Regina nevű lány lefizetése, hogy megfogdoshasson egy valódi nőt. (Elnézést a perverziók részletezéséért, de egyes olvasóim igénylik :p) Szóval a család beteg, de Leo hiába akar távolságot tartani tőlük, így is szereti őket. Amikor végleg lemond Biancáról, a múzsájáról, elveszti képzeletbeli Itáliáját is, hedonista életbe kezd, már amennyire egy tizenévestől kitelik, befejezi az írást és végül megszűnik művésznek lenni. Két visszatérő motívumot fedeztem fel: az egyik az idézet: "Álmodom, ezért nem vagyok...", azaz álmaiban, képzeletében nem kell megélnie a  valóságot, nem kell kanadainak lennie. A másik a vízzel kapcsolatos dolgok: vécé, fürdőkád, maga a fürdőszoba, medence, tó. Érzésem szerint ezek az élettel kapcsolatos dolgok jelképei, megjelenik bennük az élet és a halál is. A cím egyébként Leo olasz alteregójának neve, Leolo. A film igazi erőssége a különleges hangulata, ami alapvetően humoros, de közben kegyetlen, bizrar és sötét is.

Technikai megvalósításában ezt a hangulatot igyekszik megerősíteni. Képek szépek, ünnepélyesek, színei telítettek, de egyben bizarrak is, mint pl. a bilin ülő baba-Leo és a vele szemben vécén kakiló kövér anyja, miközben a fürdőkádból egy piszkos pulyka nézi az erőlködve síró gyermeket. Jól hangzik, mi? talán tévedek, de Tarkovszkijjal kapcsolatban mindig az volt a benyomásom, hogy a kevésbé szép, hétköznapi dolgokat akar művészi jelentőséggel felruházni anélkül, hogy esztétikusan mutatná meg őket, szemben mondjuk Malickkal. Mintha ezen akart volna továbblépni Lauzon azzal, hogy kifejezetten gusztustalan dolgokat igyekszik ugyanígy bemutatni (mint pl. a szeméttel, döglött tetemekkel teli tó), de nem sikerült neki teljes mértékben meglépni ezt a szintet, noha éreztem a szándékot. A zene hasonló, kettős természetű: egyfelől volt egy visszatérő kellemes dallam az idillibb részekhez, másrészt egy félelmetes, baljóslatú a a komorabbakhoz. Bár fentebb azt írtam, hogy a képek szépen, nem kiemelkedően azok egy-két kivételtől eltekintve, és a kreatívabb megoldásokból se találkoztam sokkal.

Élmény

Azt hiszem nem hangsúlyoztam eléggé, de a film erőssége a hangulata, amit nehéz szavakban visszaadni. Egyszerre kamaszosan bájos, humoros, intim és szeretetteli, miközben nagyon is kegyetlen, groteszk és szomorú. Megvalósítása rendben van, de nem nyűgözött le, a története még kevésbé, így aztán csak a hangulata az, ami emlékezetes marad.

Érdekességek

- Lauzon 1997-ben, 43 évesen repülőgép-balesetben elhunyt.

Következik: Wanda