Tartalom

Wanda (maga a rendező, Barbara Loden) nővérénél alszik sokadjára vagy már hosszú ideje, miután elhagyta férjét és gyerekeit. A válóperes tárgyalásról elkésik, és könnyedén lemond férjéről és gyerekeiről. Pénze nincs, ráadásul ki is rabolják, amikor a moziban elalszik. Betér egy kocsmába rendbe szedni magát, ahol a kocsmáros (Michael Higgins) idegesen tessékelné ki Wandát. Norman, a férfi nem véletlenül ideges, hiszen ő valójában egy rabló, aki megkötözte a valódi kocsmárost és épp kifosztotta volna a pénztárgépet, amikor belépett Wanda. Zárást tettetve végül sikerül kiraknia és együtt vacsoráznak meg, ami szexbe torkollik. Nem lévén hova mennie, Wanda vele tart másnap is, és még azután is vele marad, hogy rájön, Norman egy rabló. Úgy tűnik valamiért Norman is megtűri Wandát; más segítség híján ugyanis őt kéri fel társnak következő akciójához, egy nagybank kirablásához...

Amikor női rendező készít filmet női főszereplővel, akkor mindig felvetődik a feminizmus témája, bár szerintem nem mindig jogosan. Ebben az esetben is elismerem a feminista aspektust, mely szerint Wanda kezdetben nem nagyon tud mit kezdeni eleinte magával, miután megszabadult kötöttségeitől. Ugyanakkor szerintem ez egyrészt simán értelmezhető egyetemesebben is Norman miatt, másrészt pedig a legtöbb elemzés mintha teljesen figyelmen kívül hagyná a történetben megjelenő pénz és anyagi javak témáját, ami talán megint egy kötöttség vagy csak egy eszköz a történethez, de legalább akkora hangsúlyt kap, mint a nőiség. Mindemellett van a történetnek egy önéletrajzi oldala is, hiszen Loden maga is hasonlóan szerény körülmények közül érkezett, bár ő bűnözés helyett modellként és táncosnőként tört ki életéből.

Megvalósítás

Bár nincs előzetes információnk, az első jelenetek képeiből és Wanda megnyilvánulásaiból rögtön látjuk, hogy egy alsóosztálybeli környezetbe kerültünk, ahol nincs sok pénze az embereknek és kétkezi munkából tartják fenn magukat. Wandának nincs otthona, ideiglenesen nővérénél lakik, de nem látják szívesen. A bíróságon kiderül, hogy elhagyta férjét és gyerekeit, nem is igazán tűnik úgy, hogy érdekelnék őt. Pénze nincs, és azt a kevés kölcsönkapottat is ellopják tőle. A varrodába nem veszik fel, mert lassú, és látszik hogy meglehetősen sötét is, mint a 4 hónap, 3 hét, 2 nap halál idegesítő Gabitája. Lefekszik egy férfival rövid ismeretség után, de az szinte elmenekül előle a szex után. Wanda egyébként is közönyösen, bár nem egykedvűen tűri el a csapásokat, passzívan és érzelemmentes sodródik az eseményekkel, mígnem bele nem botlik a piti, de nagy rablást tervező Normanba, aki erőszakos természetével kibillenti ebből az állapotából és aktív cselekvésre nem készteti. Amikor legközelebb kerül szex közelébe, már nem hagyja magát megdugni, de visszasüllyed eredeti állapotába. Wanda tehát már a történet elején elveszti otthonát, családját, anyagi javait, azaz teljesen függetlenné válik és meg kell tanulnia cselekedni. Vele szemben Norman nagyon is aktív, de őt is a társadalmi kötöttségek szorongatják vallásos apja személyében, aki tisztességesen keresett pénzt vár el tőle. Ez sokakat emlékeztethet a Bonnie és Clyde-ra, de Loden szerint filmje sokkal realistább. Ami az anyagi nézőpontot jelenti, a történetet számos motívum utal rá mindvégig: Wanda pénztelensége, állandóan elhagyott pénztárcája, a plázabeli sétája (ami a kedvenc jelenetem), Norman rablásai, a hipermarket és persze végül a bankrablás. Wanda tulajdonképpen végig kapja a pénzt, Norman pedig elveszi.

Találtam egy rendes elemzést, amely leírja a finomabb technikai megoldásokat, de őszintén szólva nekem az ilyenek alig vagy egyáltalán nem tűnnek fel, a látványosabb megoldások híve vagyok. A film kis költségvetésű, ez meglátszik rajta de nem zavaró, viszont el is veszi az élményt az olyan képektől, ami rendes színek és minőség mellett szép lenne, mint pl. az első kép, melyben a fekete szénmezőkön apró fehér pontként vág át Wanda. Zene nem nagyon van, az alapvető képi megoldás pedig a kézikamerás módszer, ami a néhány akciódúsabb jelenetnél jó, hogy együtt mozog az eseményekkel. Ez a stílus nagyon emlékeztet Cassavetes-re, a film vége pedig pillanat-álljban végződik, egyértelműen utalva a Négyszáz csapás hasonló helyzetben lévő Antoine-jára. Mint fentebb utaltam rá, részben önéletrajzi a film, így Loden nagyon hitelesen hozza Wanda karakterét. (Tipikusan az a fajta idegesítő nőtípus, akit a korábban említett Gabitához hasonlóan legszívesebben megütnék, pedig mi sem áll távolabb tőlem. De ezt éreztem a film közben is, tehát az alakítás jól sikerült.) Fontos megemlíteni, hogy kb. húsz órányi anyag készült a filmből, ugyanis a forgatókönyv minimális volt, így a film egyedüli kér valódi színészének rögtönzésein és a pillanatnak megfelelő kamerakezelésen múlott minden.

Élmény

Már a legelső pillanattól Cassavetes-t éreztem a filmen, de ehhez képest messze nem volt annyira drámai és unalmas, szerencsére némi cselekmény is szorult a filmbe. Ahogy említettem, a finom eszközökkel dolgozó stílus nekem annyira nem jön be, a történetből pedig hiányzott számomra az igazi katarzis és izgalmas téma

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Michael Higgins (Magánbeszélgetés)
- Loden férje a rendező Kazan volt.
- Loden 1980-ban, csupán 48 évesen hunyt el mellrákban.
- A történet alapja egy valódi rablópáros esete, ahol a bűnrészesség miatt húsz évre ítélt nő megköszönte a bírónak az ítéletet. Ez a látszólag értelmetlen köszönet indította el Lodenben a gondolatmenetet, hogy mi vezethetett el egy ilyen mondatig.

Következik: Részeges karatemester 2