Tartalom:

Michael (Dustin Hoffman) jó színész, de sehol sem kap munkát, mert mindig okoskodik a szerepével kapcsolatban. Amikor ezt ügynöke (Sydney Pollack, a rendező) a szemébe mondja, őrült ötlete támad: ha már őt nem fogják sehol alkalmazni, majd alkalmazzák más emberként. Az aktuális meghallgatáson főnővért keresnek egy szappanoperába, így nőnek öltözik és Dorothynak adja ki magát sikerrel, elhappolva a szerepet alkalmi szeretője, Sandy (Teri Garr) elől. A forgatás meglehetősen szexista hangulatban telik, és amikor az egyik férfifőszereplő lesmárolná Dorothyt, az férfilétére természetesen kiakad, eltér a szövegtől, amivel nagy sikert arat a nézők körében is, mint nőkért kiálló karakter. Lassan megismeri a stábot, és egyre inkáb beleszeret a kurvás ápolónőt játszó Julie-ba, aki nőként könnyen megnyílik előtte, csakhogy egyrészt a rendezővel jár, másrészt Dorothy sem fedheti fel magát. Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, elkezdi a szelet csapni neki egyik férfikollégája és még Julie apja (Charles Durning) is, miközben Sandy előtt is folyamatosan magyarázkodnia kell...

A történet a maga módján a genderrel foglalkozik, azaz a nemek kulturális szerepével, de nem társadalmi, hanem egyéni szinten. Dorothynak köszönhetően Michaelből eltűnnek ezek a mesterséges szerepek és intimebb kapcsolatot tud kiépíteni Julie-val, mintha mindig csak férfiként közeledett volna hozzá. De emiatt a férfiak is máshogy közelednek hozzá, ők is egy másik arcukat mutatják meg neki, ami szintén egy erősebb kapcsolat kiépítését teszi lehetővé.

Megvalósítás:

A történet Michael élethelyzetének felvázolásával kezdődik, de egyben remekül bemutatja, milyen lehet egy nem befutott színész élete ott, ahol nagy a túlkínálat, és később beláthatunk egy szappanopera felvételének kulisszái mögé is. Michael Dorothyvá alakulása teljesen váratlan, nincs neki előzménye. Innentől kezdve a történet Julie és Dorothy viszonyára koncentrál és ezzel női nézőpontba helyezkedünk, a férfiaknak is azt az oldalát látjuk csak, ahogy a nőkkel viselkednek, de ez igaz fordítva is, azaz a nők is máshogy bánnak a férfiakkal. A két legjobb példa szerintem az, amikor Michael ugyanazzal mentegetőzik a saját szemszögéből jogosan a megcsalással kapcsolatban, mint később a rendező Julie megcsalásával kapcsolatban (Dorothyként persze már undorítónak találja ezt). A másik amikor egy csajos beszélgetés során Julie elmondja, hogy milyen csajozós dumát vár konkrétan egy férfitól, majd amikor Michael ezt beveti nála, durva elutasításban részesül. Ahogy korábban írtam, végül létrejön Michael és Dorothy szintézise; Dorothy férfi-énje megütközik és fellázad a nőkkel szembeni bánásmód miatt, Michael női-énje pedig megértőbb lesz. Szerencsére a humor forrása nem csak abból adódik, hogy egy férfi nőnek öltözött, sőt, alig aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. De amúgy sem az a végighahotázós film (Hoffman nem is tekintette vígjátéknak), inkább könnyed dráma, szerelmi történet.

Vizuálisan és zeneileg számomra teljesen érdektelen volt, van benne kb. egy zenés montázs Dorothy karrierjének felíveléséről, de a film jelentős részében egyszerűen csak ott volt a kamera, ahol az események történtek. Persze ettől még profin van megcsinálva, jók az ütemek, a vágások, ugyanez a film egy rossz rendezővel biztosan teljesen gáz lenne (pl. Michael és Julioe apjának szembesítése is tök ügyesen kivitelezett, de nem látványos). A nővé lényegülős filmek sarokpontja hogy mennyire hiteles a nő, és hát nem az itt se. Illetve biztos nem jönnék rá én sem, hogy nem egy csúnyácska nőt látok, de ezekből mindig hiányzik a nőiesség.

Élmény:

Úgy érzem a film eleje kicsit belsős, és a szakmabeliek biztos sokkal jobban szórakoztak a színészek nehéz életének részletein, mint mi. A vártnál mélyebb témájú volt a története, ez mindenképpen pozitívum, lehet rajta nevetni is, szóval nekem ez kellemes egyszernézős film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Dustin Hoffman (Diploma előtt, Az elnök emberei, Esőember), Bill Murray (Szellemirtók, Idétlen időkig), Teri Garr (Magánbeszélgetés, Ifjú Frankenstein, Harmadik típusú találkozások), Charles Durning (A sebhelyesarcú), Geena Davies (A légy), Willy Switkes (Francia kapcsolat), Tobin Bell (Nagymenők)
- Geogre Gaynes a Rendőrakadémia Lassard parancsnoka idén hunyt el 98 évesen.
- Hogy tesztelje magát, Hoffman Dorothyként ment el fia szülői értekezletére, és sikerült megtévesztenie az embereket :)

Következik: Fekete a ház